A térd sérülése külső szalagok (mediális és laterális kollaterális) vagy belső szalagok (elülső és hátsó keresztszalag) ficamhoz vagy meniszkusz sérülésekhez vezethet

A tünetek közé tartozik a fájdalom, az ízületi folyadékgyülem, az instabilitás (súlyos ficamok esetén) és az ízületi blokkolás (meniszkusz sérülések esetén).

A diagnózis klinikai vizsgálaton és néha MRI-n alapul.

A kezelés PRICE terápiából áll (védelem, pihenés, jég, kompresszió és magasság), valamint súlyos sérülések esetén immobilizáció gipszkötéssel vagy műtéti javítással.

Sok olyan szerkezet, amely segít a térd stabilitásának biztosításában, elsősorban az ízületen kívül található; ezek közé tartoznak az ízületi izmok (pl. a négyfejű izom és a combhajlító izom), azok behelyezése (pl. a lúdtalp) és az extrakapszuláris szalagok.

A külső oldalszalag extrakapszuláris; a belső (tibiális) kollaterális szalagnak van egy felületes extrakapszuláris része és egy mély része, amely az ízületi tok részét képezi.

A térd belsejében az ízületi tok, valamint az erősen vaszkularizált elülső és hátsó keresztszalagok segítik az ízület stabilizálását.

A mediális és laterális meniszkusz intraartikuláris porcos struktúrák, amelyek elsősorban lengéscsillapítóként működnek, de bizonyos mértékben stabilizálják.

A leggyakrabban sérült térdszerkezetek a

• Mediális kollaterális szalag
• Elülső keresztszalag

A sérülés mechanizmusa előrejelzi a sérülés típusát:

• Befelé irányuló erő (valgus): általában a mediális oldalszalag, majd az elülső keresztszalag, majd a mediális meniszkusz (ez a mechanizmus a legáltalánosabb, és általában valamilyen külső forgás és hajlítás kíséri, mint a futballban).
• Kifelé irányuló erő (varus): gyakran az oldalsó oldalszalag, az elülső keresztszalag vagy mindkettő (ez a mechanizmus a 2. leggyakoribb)
• Elülső vagy hátsó erők és hiperextenzió: jellemzően a keresztszalagok
• Sérüléskori terhelés és forgás: általában a meniszkuszok

tünettan

Az első néhány órában duzzanat és izomgörcs lép fel.

2. fokú ficamok esetén a fájdalom jellemzően közepes vagy erős.

A 3. fokú ficamok esetén a fájdalom mérsékelt is lehet, és meglepő módon néhány beteg segítség nélkül is tud járni.

Amikor a sérülés bekövetkezik, néhány beteg puffanást hall vagy érez.

Ez a megállapítás az elülső keresztszalag szakadására utal, de nem megbízható indikátor.

A fájdalom és a fájdalom helye a térdsérüléstől függ:

• Medialis vagy laterális szalagficam: duzzanat a sérült ínszalag felett
• Mediális meniszkusz sérülések: fájdalom az ízületi platóban (az ízületi vonal duzzanata) mediálisan
• Oldalsó meniszkusz sérülések: fájdalom az oldalsó ízület platójában
• Mediális és laterális meniszkusz sérülések: extrém hajlítás vagy nyújtás által súlyosbított fájdalom és a passzív térdmozgás korlátozása (lockout)

Bármely térdszalag vagy meniszkusz sérülése látható és tapintható ízületi effúziót okoz

A szavazólapteszt (patella csap) használható az ízületi effúzió ellenőrzésére.

A legjobb, ha a beteg hanyatt fekszik.

A vizsgáló egyik kezével a négyfejű izmokat határozottan a térd felé csúsztatja, és néhány centiméterrel a térdízület felett megáll.

A másik kezével a vizsgáztató megütögeti a térdkalácsot.

Ha a térdkalács ugrál (szavazás), a térdkalács folyadékban lebeg, ami jelentős effúziót jelez a térdízületben.

Diagnózis

• Klinikai értékelés
• Röntgenfelvételek a törések kizárására
• Néha MRI

A térdficamok és a meniszkusz sérülések diagnosztizálása főként klinikai jellegű

A stresszteszt általában késik, mert a fájdalom kezdetben nagyon erős.

A térd diszlokáció spontán csökkenésére kell gyanakodni olyan betegeknél, akiknél gyakori hemarthrosis, makroszkópos instabilitás vagy mindkettő; A boka-kar indexet és a CT angiográfiát is tartalmazó részletes érvizsgálatot azonnal el kell végezni, mert lehetséges az artéria popliteális sérülése.

Ezt követően a térdét teljesen meg kell vizsgálni.

Az aktív térdnyújtást minden olyan betegnél értékelik, akinél térdfájdalom és effúzió jelentkezik, hogy ellenőrizzék a térdfeszítő mechanizmus szakadását (pl. quadriceps ín vagy patella ínszakadás, térdkalács és tibia apophysis törés).

Stressz teszt

A szalagok integritásának felmérésére szolgáló stresszteszt segít megkülönböztetni a részleges szakadást a teljes szakadástól.

A vizsgálatot azonban rendszerint elhalasztják a röntgenfelvételig, hogy kizárják a töréseket, ha a betegeknél jelentős fájdalom, duzzanat vagy izomkontraktúra van.

Ezenkívül a jelentős duzzanat és kontraktúra stabilitást biztosíthat az ízületben, megnehezítve a felmérést.

Az ilyen betegeket 2-3 nappal később (a duzzanat és a görcs enyhülése után) meg kell vizsgálni.

A térd késleltetett objektív vizsgálata érzékenyebb, mint a térd MRI (86% vs 76% [1]) a meniszkusz és az elülső keresztszalag sérüléseinek diagnosztizálására.

Az ágy melletti stressztesztet bizonyos sérülések ellenőrzésére végzik, bár a legtöbb ilyen teszt nem túl pontos vagy megbízható.

Az ágy melletti stresszteszthez a kezelők olyan irányba mozgatják az ízületet, ahol a vizsgált szalag normál esetben megakadályozza az ízület túlzott mozgását.

Az Apley-teszthez a beteg hason van, és a vizsgáló lezárja a páciens combját.

A vizsgáló a páciens térdét 90°-ban behajlítja és a lábszárat elforgatja, miközben lenyomja a lábát a térd felé (kompresszió), majd elforgatja az alsó lábszárat, miközben kinyomja a térdből (figyelemelvonás).

A kompresszió és a forgatás során fellépő fájdalom a meniszkusz sérülésére utal; a térdnyújtás és a forgatás során fellépő fájdalom szalag- vagy ízületi tok sérülésére utal.

A mediális és laterális oldalszalagok értékeléséhez a beteg hanyatt fekszik, térdét körülbelül 20°-ban behajlítják, a comb hátsó izmait pedig ellazítják.

A vizsgáló az egyik kezét a térdnek a vizsgálandó szalaggal ellentétes oldalára helyezi.

Másik kezével a vizsgáló lezárja a calcaneust és körbeveszi az alsó lábszárat vagy kívülről, hogy felmérje a mediális kollaterális szalagot, vagy belsőleg, hogy értékelje a külső szalagszalagot.

Az akut sérülést követő mérsékelt instabilitás arra utal, hogy a meniszkusz vagy a keresztszalag, valamint a mellékszalag sérült.

A Lachman-teszt a legérzékenyebb klinikai vizsgálat az akut elülső keresztszalag-sérülések kimutatására (2).

Ha a beteg fekszik, a vizsgáló megtámasztja a páciens combját és vádliját, a térdét pedig 20°-ban behajlítja.

A lábat előre mozgatják.

A sípcsont túlzott passzív elülső mozgása a combcsontból jelentős szakadásra utal.

Diagnosztikai képalkotás

Nem minden betegnek van szüksége röntgenfelvételre.

Azonban gyakran végeznek anteroposterior, laterális és ferde röntgenfelvételeket a törések kizárására.

Az ottawai térdszabályokat arra használják, hogy korlátozzák a röntgensugárzást azoknál a betegeknél, akiknél a legvalószínűbb, hogy speciális kezelést igénylő törést szenvednek.

Röntgenfelvételt csak akkor szabad elvégezni, ha az alábbi helyzetek valamelyike ​​fennáll:

• Kor> 55 év
• Izolált patella fájdalom (más térdcsontfájdalom nélkül)
• Fájdalom a fibula fejében
• Képtelenség a térd 90°-os hajlítására.
• Képtelenség elviselni a terhelést 4 lépésre azonnal és a intenzív osztály (sántasággal vagy anélkül)

Az MRI-re általában nincs szükség a kezdeti értékeléskor.

Ésszerű megközelítés az MRI elvégzése, ha a tünetek néhány hetes konzervatív kezelés után nem szűnnek meg.

Az MRI-re azonban gyakran kerül sor, ha súlyos vagy jelentős intraartikuláris elváltozások gyanúja merül fel, vagy más módon nem zárható ki.

Más vizsgálatok is elvégezhetők a kapcsolódó elváltozások ellenőrzésére:

• Arteriográfia vagy CT angiográfia a gyanús artériás elváltozások ellenőrzésére
• Elektromiográfiás és/vagy idegvezetési vizsgálatok (ritkán azonnal lefolytatják; jellemzőbb, ha az idegtünetek a sérülés után hetekkel vagy hónapokkal fennállnak)

Referenciák a térdsérülés diagnosztizálásához

1.  Rayan F, Bhonsle S, Shukla DD: Klinikai, MRI és artroszkópos korreláció a meniszkusz és az elülső keresztszalag sérüléseiben. Int Orthop 2009 33 (1): 129-132, 2009. doi: 10.1007/s00264-008-0520-4

2. Benjaminse A, Gokeler A, van der Schans CP: Elülső keresztszalag-szakadás klinikai diagnózisa: metaanalízis. J Orthop Sports Phys Ther 36(5):267-288, 2006.

Térdsérülések és sebek: kezelés

• Enyhe ficam: PRICE (védelem, pihenés, jég, kompresszió és emelés) korábbi immobilizálással
• Súlyos sérülések: sín vagy térdmerevítő és beutaló ortopéd sebészhez műtéti javításra

A nagy effúziók elvezetése csökkentheti a fájdalmat és a görcsöket.

A térdízületi arthrocentesis ellenjavallatai közé tartozik a véralvadásgátló és az érintett térd feletti cellulitisz.

A legtöbb közepesen súlyos 1-es és 2-es fokozatú sérülés kezdetben PRICE-val kezelhető (védelem, pihenés, jég, kompresszió és felemelés), beleértve a térd immobilizálását 20o-os flexióban a kereskedelemben kapható merevítővel vagy sínnel.

Általában korai mozgásgyakorlatok javasoltak.

A súlyos 2. fokú és a legtöbb 3. fokú sérülés ≥ 6 hétig tartó gipszmerevítőt igényel.

A mediális oldalszalag és az elülső keresztszalag néhány 3. fokú sérülése artroszkópos sebészeti beavatkozást igényel.

A súlyos sérüléssel rendelkező betegeket ortopéd sebészhez utalják műtéti javításra.

A meniszkális sérülések jellemzői és kezelési módjai nagyon eltérőek.

A nagy, összetett vagy függőleges szakadások és sérülések, amelyek tartós effúziót vagy rokkant tüneteket okoznak, nagyobb valószínűséggel igényelnek műtétet.

A beteg preferenciája befolyásolhatja a kezelés kiválasztását.

A fizioterápia hasznos lehet, a betegtől és a sérülés típusától függően.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Csuklótörés: hogyan lehet felismerni és kezelni

Carpal tunnel szindróma: diagnózis és kezelés

Térdszalag-szakadás: tünetek és okok

Oldalsó térdfájdalom? Lehet Iliotibialis Band szindróma

Forrás:

MSD