A szalagok sérülései: tünetek, diagnózis és kezelés

By Cristiano Antonino On 11. november 2022.

A szalagok azok a rostok, amelyek összekötik a csontokat. Nagyon erős szálakból állnak, de ha túl nagy terhelésnek vannak kitéve, megsérülhetnek

Hogyan őrizhetők meg a szalagok, és milyen tünetekkel jár a szalagsérülés?

A vázszalagok erős rostos szalagok, a szomszédos csontok között hidakként feszítve, „összekötik” a csontokat, így az ízületi tokhoz hasonlóan a mozgékony ízületek rögzítőeszközei közé tartoznak.

Ez azt jelenti, hogy irányítják és korlátozzák mozgásainkat, megakadályozva, hogy a traumák és a túlzott stressz károsítsák az ízületeket, és elveszítsék normális kapcsolatukat egymással.

Ezért nagyon fontos elsődleges stabilizáló funkciót töltenek be, de jelentős proprioceptív szerepük is van.

Valójában a szalagok szintjén számos idegreceptor létezik, amelyek az izmok, inak és kapszulák szintjén jelenlévő proprioceptív struktúrákkal együtt folyamatosan tájékoztatják a központi idegrendszert (CNS) a mozgásszervi rendszer állapotáról, így az Az izomtónus, a testtartás, az egyensúly, a koordináció és a különböző izomcsoportok aktivitásának szabályozásával tud beavatkozni a különböző helyzeteknek megfelelően.

Amikor fiziológiás mozgást végzünk, tehát az izmok önmagukban aktiválva mozgatják a csontokat, de ezt csak az artikuláció és a rögzítési eszközök által megengedett keretek között tudják megtenni, amelyek a különböző anatómiai struktúrák integritását nem csak mechanikusan, hanem a központi idegrendszer szabályozásának is köszönhetően.

Miért sérülhetnek meg a szalagok?

A mozgásszervi apparátus minden más szerkezetéhez hasonlóan az ínszalagoknak is megvannak a maguk sajátosságai, hogy ellenállnak a traumának és a stressznek, mivel csak bizonyos határokon belül képesek szembeszállni az alkalmazott erőkkel.

A korlátokat különösen a rostos szerkezetük szabja meg, amely nagyon ellenállóvá, de nem túl rugalmassá teszi őket, ezért nagy terhelés hatására nem nagyon deformálódnak.

Valójában 70/80%-ban 1-es típusú kollagénrostokból állnak, amelyek rendkívül ellenállóak a tapadásnak egy teljesen elhanyagolható (5%) megnyúlással szemben, miközben csak kis százalékuk van nagyon nyújtható rugalmas rostokból. de nem túl ellenálló.

Valójában a hosszuk akár 150%-kal is megnőhet különösen alacsony terhelés mellett (ez megmagyarázza, hogy a szalagok miért reagálnak jól a nyújtásra), de nagy terhelés esetén ezek a rostok hirtelen eltörnek, mivel erejük körülbelül 5-ször kisebb, mint a szalagok. kollagén rostok.

Hogyan sérülnek meg a szalagok

Mivel nagyon erős, de nem túl rugalmas szerkezetek, szalagok, amikor a rostjaik maximális szakítószilárdságát meghaladó erők által okozott gyors nyújtásnak vannak kitéve, először megnyúlnak, majd elszakadnak és végül elszakadnak.

A sérülések különböző fokúak lehetnek a trauma mértékétől függően:

0. fokozat: ízületi trauma van, amelyben nem figyelhető meg a szalagok anatómiai károsodása.

1. fokozat: kisebb trauma van, amely szalagzavart okoz (mikroszkópos károsodás, a folytonosság megszakítása nélkül).

2. fokozat: közepes trauma, amely a szalag részleges szakadását okozza egyes rostok megszakadásával.

3. fokozat: súlyos trauma, amely a szalag teljes szakadását okozza.

Mik a sérülési mechanizmusok?

A szalagok károsítására alkalmas sérülési erők általában olyan ízületi traumáknál alakulnak ki, mint például ficamok és diszlokációk, ahol az ízület a normál mozgási határon túl vagy a fiziológiás mozgástól eltérő síkban van igénybe véve.

Például a térdízületben a leggyakrabban sérült szalag az elülső keresztszalag, amely lényegében a térdhajlítás során fellépő torzulás jellegű trauma miatt szakad meg.

Emiatt előfordulhat, hogy a láb a talajhoz tapad, miközben a térd olyan forgó mozgást végez, amelyben a sípcsont kívülről forog, vagy a térd oldalsó közvetlen sérülése valgusben feszültséget okoz.

A boka szintjén viszont a leggyakrabban az oldalsó rekesz szalagjai, pontosabban az elülső peronealis-astragalicus szalagok sérülnek meg.

És még ebben az esetben is lényegében egy torzító trauma okozza a szalagsérülést.

Előfordulhat ugyanis, hogy kátyú vagy csúszás következtében, illetve ugrás utáni ütközéskor vagy gyors irányváltáskor a talajjal érintkező láb hirtelen inverziós traumát szenved, így mozgást végez a varusban, az ízület által megengedett élettani határokat meghaladó szupináció és talphajlítás.

Ezeknél a traumáknál az elülső peronealis-astragalicus ínszalag érintett elsőként, de erősebb traumák esetén a peronealis-calcanealis és a posterior peronealis-astragalicus szalagok is érintettek lehetnek.

A vállban viszont sokkal gyakoribbak mind a scapulohumeralis, mind az acromioclavicularis ízület elmozdulásai.

Ezeknél a sérüléseknél a rögzítőeszköz szakadása a két ízületi fej közötti kapcsolat teljes és végleges elvesztését eredményezi.

Az alacsony energiájú traumák, mint például a véletlen esések, vagy a nagy energiájú traumák, például a motorbalesetek, amelyekben a humerus fej kifelé szorul karral, vagy más módon a maximális mozgási fokra kényszerül, hogy a szalagok tönkremenjenek. a váll elmozdulását okozza.

Az acromioclavicularis ízület diszlokációja ezzel szemben leginkább az addukciós vállra esések okozza, amelyek során az acromion lefelé nyomódik.

Ebben az esetben a trauma mértékétől függően előfordulhat az acromioclavicularis szalagok figyelemelvonása enyhe traumák esetén, az acromioclavicularis szalagok szakadása súlyos traumák esetén acromioclavicularis subluxatioval, valamint a diszlokáció az összes acromioclavicularis és coraco-clavicularis teljes szakadásával szalagok súlyos traumák esetén.

Más sérüléseket okozhatnak ismétlődő szubmaximális igénybevételek, amelyek a szalag mikroszakadásait, majd gyulladásos reakciókat és esetenként meszesedéseket eredményeznek az érintett szalagszövetekben.

Melyek a szalagsérülés tünetei?

Ha a szalagsérülést okozó trauma közepes vagy súlyos ficam volt, akkor a tokszalagsérülés helyén tapintással kiváltott fájdalomról panaszkodhatunk.

Az ízület megduzzad az intraartikuláris effúzió vagy extrarticularis haemorrhagiás extravazáció következtében, és lazaság és instabilitás érzése lehet észlelhető, ha a szalagos elváltozás teljes volt.

Ha viszont a sérülést elmozdulás okozta, akkor a fájdalmat a végtag védekező hozzáállása kíséri, szinte teljes képtelenség bármilyen aktív vagy passzív mozgás végrehajtására.

És ha az érintett ízület felületes, akkor normális anatómiai profiljának megváltozása is megfigyelhető.

Hogyan diagnosztizálható a szalagos elváltozás?

Az anamnesztikus gyűjtés és az objektív vizsgálat önmagában is felveti a szalagos elváltozás gyanúját, amely azonban szükség esetén más műszeres vizsgálattal, mint pl. CT vagy MRI igazolható.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

Mariani Fratelli Expo 720×90 oldalsó logó

Röntgenfelvételt viszont mindig kell készíteni, hogy kizárják az esetleges törések vagy a normális ízületi kapcsolatok megváltozását.

Mi a legalkalmasabb kezelés?

Általában a szalagsérüléseket konzervatív módon kezelik.

Ennek az az oka, hogy az ínszalagok meglehetősen vaszkularizáltak és meglehetősen jó reparatív képességgel rendelkeznek, ezért műtétre csak speciális helyzetekben folyamodnak.

Például az elülső keresztszalag kezelése műtéti jellegű, mivel ez a szalag soha nem gyógyul spontán, hanem fokozatosan elhal és sorvad.

A szalag rekonstrukcióját tehát az akut fázis megszűnése után vesszük igénybe, és erre a célra a térdkalács ín középső harmada, a gracilis és a semitendinosus inak, a holttest-graft és a mesterséges szalagok használhatók.

A boka laterális kompartmentjének szalagjainak kezelésénél a konzervatív megközelítést részesítjük előnyben, melynek során az akut fázisban a sérülés után azonnal a PRICE protokollt (védelem, pihenés, jég, kompresszió, eleváció) követik.

Jelenleg előnyben részesítik az ízület rögzítését merevítőkkel vagy funkcionális kötéssel, nem pedig teljes immobilizáció gipszcsizmával a szövődmények, például az ízületi merevség kockázatának csökkentése és a szövetek jobb helyreállítása érdekében.

A sebészi megoldás csak abban az esetben szükséges, ha a sérülés a szalagbehelyezés szintjén van, egy csonttöredék leválásával, amelyet újra be kell helyezni, ha a törés műtéti javallattal rendelkezik, vagy ha a distalis tibioperonealis syndesmosis jelentős diasztázisa van.

Az acromioclavicularis sérülések kezelése is többnyire konzervatív, 2-3 hétig védi a végtagot a kartáskában, miközben csak a legsúlyosabb diszlokációk igényelnek műtétet.

És még a váll esetében is, miután a diszlokációt csökkentették, konzervatív kezelést követnek, melynek során az ízületet immobilizálják a sérült szalagszerkezetek gyógyulásának elősegítése érdekében.

Miért fontos a fizioterápia?

Ízszalagsérülés esetén a rehabilitáció rendkívül fontos, ennek oka, hogy a gyógytornász a reparatív folyamatok ismeretében és a megfelelő eszközök használatával pozitívan tudja befolyásolni a sérült ínszalag gyógyulási folyamatát, ami általában meglehetősen hosszú, 4-ig terjedő felépülési időt igényel. -6 hét közepesen súlyos sérülések esetén 6 vagy több hónapig műtéttel kezelt teljes szakadások esetén.

Az akut fázisban, amely a szalagsérülést közvetlenül követő szakasz, gyulladásos reakció indul el, amely külsőleg, mint már említettük, fájdalommal, duzzanattal és funkcionális impotenciával jelentkezik, de belsőleg megfelel a sejtrendszer aktiválódásának, kémiai és érrendszeri folyamatok.

Valójában van egy értágulat, amely a gyulladásos sejteket a sérülés helyére juttatja azzal a feladattal, hogy eltávolítsa az elhalt szöveteket, miközben serkenti a helyreállító szövetek szintézisét.

Ez tehát egy nagyon kényes szakasz, amelyben a gyógytornásznak be kell avatkoznia a gyulladás visszaszorítása és a gyógyulás elősegítése érdekében, és ezt megteheti a PRICE protokoll alkalmazásával, a lágy szövetek és ízületek integritásának megőrzésével a passzív mozgások megfelelő adagolásával. fájdalomküszöb és gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító fizikoterápia, például Tecar, lézerterápia, hipertermia, ultrahang stb.

A helyreállítás és gyógyulás szubakut fázisában ezzel szemben a gyulladás jelei fokozatosan csökkennek, amíg meg nem szűnnek, miközben a kollagén szintézise és lerakódása intenzívebbé válik, bár még éretlen és törékeny, ezért könnyen sérül.

Ebben a fázisban a gyógytornász tudja, hogy a megfelelő mechanikai igénybevételekkel elősegítheti az újonnan képződött rostok megfelelő funkcionális illeszkedését, így a még gyenge szövet gyógyulását serkentő gyakorlatokat, mozdulatokat kell adagolnia anélkül, hogy megsérülne. .

Az összenövések kialakulásának elkerülése és az ínszalag mobilizálásának elősegítése érdekében a gyógytornásznak különféle masszázstechnikák állnak rendelkezésére, amelyek szintén a DA.MA TOOLS használatával támogatottak, amelyek lehetővé teszik a szövetek minden irányú mobilizálását az erő adagolásával.

A krónikus fázisban viszont már nincs gyulladás jele, az újonnan képződött hegszövet tovább erősödik, átstrukturálódik, a kollagénrostok megvastagodnak, és a mechanikai igénybevétel hatására átorientálódnak.

Ebben a fázisban a gyógytornásznak progresszív edzésprogramot kell összeállítania, nem csak az erő és állóképesség, hanem proprioceptív szempontból is, hogy helyreállítsa a szalag stabilizáló és proprioceptív funkcióit, és lehetővé tegye a beteg újrakezdését. funkcionális és munkatevékenységek.

Mi a tanács az ínszalagsérülteknek?

Az ínszalagsérülésekhez hasonlóan sok más típusú sérüléshez ezért bölcsen kell kezelni, semmit sem bízva a véletlenre.

Ezért elengedhetetlen, hogy egy gyógytornász szakértő kezére támaszkodjon, hogy segítsen helyreállítani az ínszalag specifikus funkcióit, miközben elkerüli az egyéb szövődmények kialakulását.