A rögeszmés-kényszeres személyiségzavar (innen az OCPD rövidítése) olyan személyiségzavar, amelyre jellemzőek: a rend és a szabályok iránti elfoglaltság, a feladatok elvégzésének nehézségei, a perfekcionizmus, az etikai és erkölcsi kérdésekben való merevség, a munka ellenőrzésének igénye, az ellenőrzés iránti igény az interperszonális kapcsolatokban kapcsolatok

Ahogy az a pszichiátriában lenni szokott, mivel ezek a szempontok az egészséges populációban is fellelhetők, kórosnak minősülnek, ha a munkaképességet, illetve a szociális és/vagy intim kapcsolatok kialakulását akadályozzák, ezért célszerű diagnosztizálni a rögeszmés-kényszeres személyiségzavar jelenléte.

A rögeszmés-kényszeres rendellenesség a személyiségzavarok C klaszterébe tartozik, amely három olyan személyiségzavart foglal magában, amelyeket alacsony önértékelés és/vagy magas szorongás jellemez, és amelyek miatt az emberek gyakran szoronganak vagy félnek.

A C klaszter a rögeszmés-kényszeres rendellenességen kívül a következőket is tartalmazza:

• elkerülő személyiségzavar: a szenvedő hajlamos teljesen elkerülni a társas helyzeteket, mert fél mások negatív ítéleteitől, így kifejezett félénkséget mutat;
• függő személyiségzavar: a szenvedőknek kifejezett igényük van arra, hogy mások vigyázzanak rájuk, és így minden döntésüket átruházzák.
• Obszesszív-kompulzív személyiségzavar”-nak is nevezik „rögeszmés-kényszeres személyiségzavart”: a két név szinonimája.

A rögeszmés-kényszeres személyiségzavar okai

Az okok még mindig nem teljesen tisztázottak, de úgy gondolják, hogy ez egy többtényezős etiológia, amelyben a környezeti tényezők, mint például a nevelés, az oktatás és/vagy a stresszes vagy megrázó események valójában genetikai hajlam által válthatók ki.

Ennek a rendellenességnek a kialakulásában nagy valószínűséggel a szülőknek van jelentős súlya, akik maguk is gyakran szenvednek rögeszmés-kényszeres személyiségzavarban.

Gyakran csak az egyik szülő szenved ettől, de statisztikailag az a szülő, aki a legtöbb időt tölti a gyerekekkel, vagyis az anya.

Íme számos olyan jellemző, amely e betegek szüleinél jelen van, és úgy tűnik, hogy gyermekeiket ugyanarra a rendellenességre irányítják:

• a szülők túlzott kontrollja;
• túlzott büntetés alkalmazása, ha a gyermek kismértékben is eltér a meghatározott normáktól;
• a szülői érzelmek hiánya;
• az érzelmek kifejezésének és a velük való érintkezés gátlása;
• törekedni kell arra, hogy a gyermek autonóm legyen, anélkül azonban, hogy megfelelő támogatást társítana a külvilág felfedezéséhez;
• túlzott engedékenység a gyermek korai éveiben és magas erkölcsi normák, amelyek az érettség és a felelősség iránti irreális követelményekhez társulnak a későbbi években.

A rögeszmés-kényszeres személyiségzavar tünetei és jelei

Amint azt a cikk elején már említettük, a kényszeres személyiségzavarban szenvedő betegek bizonyos jellegzetes viselkedéseket mutatnak, mint pl.

• szigorúan alkalmazzák azokat a szabályokat, amelyekben hisznek
• az erkölcs és az etika gondossága;
• a mindennapi élet merev szervezése;
• túlzott elkötelezettség a munkához;
• perfekcionizmus;
• feladat végrehajtásához kapcsolódó merev sémák és listák készítése;
• értéktelen tárgyak felhalmozása;
• értéktelen információ felhalmozódása;
• kapzsiság;
• formális, udvarias és korrekt interperszonális viselkedés;
• ítélkező, kritikus, kontrolláló és büntető magatartás más emberekkel szemben (rokonok, barátok, partnerek, kollégák…);
• hajlam a rendezettségre és szervezettségre listák, sémák, merev térbeli és mentális geometriák használatával;
• önelégült viselkedés az általuk mérvadónak tartott alakokkal szemben;
• vonakodás attól, hogy egy feladat végrehajtását másokra ruházzák át, mivel egy ilyen feladatot minden bizonnyal rosszabbul végeznének, mintha önállóan hajtanák végre;
• az együttműködés hiánya a munkacsoportokban;
• ragaszkodás a beosztottak saját munkamódszerének betartására;
• a hangulatok kifejezésének nehézségei;
• nehézségek a melegség és másokkal való törődés érzelmeinek kifejezésében;
• az agresszív érzések visszatartására való hajlam;
• makacsság;
• szorongás, ha valami nem úgy történik, ahogyan eltervezték, vagy ahogyan „kell”;
• szorongás, ha nincs „rend”;
• nem fogadja el, hogy valaki téved vagy hibázott;
• harag azokra az emberekre, akik a saját mércéjük szerint nem „érzik jól”;
• mániákus figyelem mindenre, ami körülveszi őket;
• a „minden” feletti irányítás vágya;
• olyan személyes szabályokat, amelyeket nehéz megváltoztatni, még akkor is, ha mások azt mutatják nekik, hogy javíthatók vagy hibázhatnak;
• passzív-agresszív viselkedés;
• pénz felhalmozása a jövőbeli katasztrófákra való tekintettel (amelynek előrejelzése azonban alaptalan).

A rögeszmés-kényszeres zavar és a rögeszmés-kényszeres személyiségzavar közötti különbségek

Sokan még az egészségügyben is összekeverik a rögeszmés-kényszeres zavart a rögeszmés-kényszeres személyiségzavarral.

A különbségek viszonylag homályosak, mégis jelen vannak, például a rögeszmés-kényszeres zavar szorongásos, míg a kényszeres személyiségzavar személyiségzavar.

A rögeszmés-kényszeres személyiségzavar főként két tényezőben különbözik a rögeszmés-kényszeres zavartól:

• személyiségzavarban általában hiányoznak a valódi rögeszmék és kényszerek (amelyek viszont rögeszmés-kényszeres zavarban jelen vannak, és arra kényszerítik a személyt, hogy ugyanazt a cselekvést többször megismételje)
• A kényszerbetegségben szenvedőket visszatérő, kellemetlen tartalmú gondolatok kínozzák, és rituális viselkedésre késztetik: ezt az életmódot maga az ember is problematikusnak ismeri fel, és szeretne megszabadulni tőle ("egodisztonikus"); A rögeszmés-kényszeres személyiségzavarban szenvedők viszont ritkán tapasztalnak kényelmetlenséget személyiségvonásaik miatt, és inkább nagyon alkalmazkodóképesnek és hasznosnak tartják őket életük, munkájuk és kapcsolataik megbirkózásában (ő „egoszintonikus”).

Diagnózis

A diagnózist az orvos a páciens anamnézise és jellemzői alapján állítja fel, az alábbi kritériumok alapján (a legkorszerűbbek a DSM-5-ben találhatók):

Diagnózis a DSM-IV-TR kritériumok szerint

A hivatalos DSM-IV-TR besorolás megköveteli a következő tünetek közül legalább négy jelenlétét:

• Túlzott elfoglaltság a listákkal, részletekkel és rendszerezéssel az általános cél rovására
• Perfekcionizmus, amely megzavarja a munka gyors elvégzését
• A munka iránti túlzott elköteleződés (nem indokolja a gazdasági szükségszerűség), aminek következtében csökken a szabadidős tevékenységekre fordított idő
• Képtelenség kidobni a régi vagy haszontalan tárgyakat, még akkor sem, ha nincs érzelmi értékük
• Rugalmatlanság az etikai és/vagy erkölcsi álláspontokkal kapcsolatban (nem igazolja politikai vagy vallási hovatartozás)
• Nem hajlandó feladatokat delegálni vagy csoportban dolgozni
• Túlzottan takarékos életmód önmagával és másokkal szemben
• Merevség és makacsság.

Diagnózis az ICD-10 kritériumai szerint

Az ICD-10 osztályozás (amelyben a rendellenességet anankasztikus személyiségzavarnak nevezik) az alábbi tünetek közül legalább négy meglétét írja elő:

• Túlzott határozatlanság és óvatosság
• A részletekkel, szabályokkal, listákkal, sorrenddel és szervezettel való elfoglaltság a tevékenység általános céljának rovására
• Perfekcionizmus, amely akadályozza a munka sikerét
• Túlzott lelkiismeretesség és felelősség
• A munka és a termelékenység iránti elkötelezettség, ami a szabadidős tevékenységek és az interperszonális kapcsolatok leértékeléséhez vezet
• Túlzott pedánsság és a társadalmi konvenciók betartása
• Merevség és makacsság
• Az állandó ellenőrzés igénye és az igény, hogy mások pontosan az alany utasításai szerint cselekedjenek.

Diagnózis a DSM-5 kritériumok szerint

A rögeszmés-kényszeres személyiségzavar diagnózisához a betegeknek rendelkezniük kell

• A rend iránti elkötelezettség kitartó mintája; perfekcionizmus; valamint önmagunk, mások és helyzetek ellenőrzése

Ezt a mintát az alábbiak közül legalább 4 jelenléte bizonyítja:

• Részletek, szabályok, menetrendek, szervezés és listák
• Törekszik valami tökéletesre, ami akadályozza a feladat elvégzését
• A munka és a termelékenység iránti túlzott odaadás (nem anyagi szükség miatt), ami a szabadidős tevékenységek és a barátok elhagyását eredményezi
• Túlzott lelkiismeretesség, aprólékosság és rugalmatlanság az etikai és erkölcsi kérdésekkel és értékekkel kapcsolatban
• Nem hajlandó kidobni az elhasználódott vagy értéktelen tárgyakat, még azokat is, amelyeknek nincs szentimentális értéke
• Nem hajlandó más embereket delegálni vagy velük dolgozni, kivéve, ha ezek az emberek úgy döntenek, hogy a dolgokat pontosan úgy csinálják, ahogy a betegek szeretnék.
• A saját magukra és másokra való költés fukar megközelítése, mert úgy látják, hogy a pénzben meg kell tartani a jövőbeli katasztrófák esetére
• Merevség és makacsság.

A tüneteknek korai felnőttkorban kell megjelenniük.

A differenciáldiagnózis különféle betegségek és állapotok esetén merül fel, beleértve:

• Obszesszív-kompulzív zavar;
• elkerülő személyiségzavar;
• skizoid személyiségzavar;
• nárcisztikus személyiségzavar;
• antiszociális személyiségzavar;
• A poszttraumás stressz zavar;
• szociális fóbia;
• hipochondria;
• depresszió;
• Asperger-szindróma;
• nárcisztikus személyiségzavar;
• pánikrohamok;
• tériszony;
• hasonló tüneteket okoz a kábítószer-használat.

Egyes esetekben rögeszmés-kényszeres személyiségzavar fordulhat elő egy vagy több fent felsorolt ​​állapottal és patológiával egyidejűleg, ami megnehezíti a diagnózist.

A rögeszmés-kényszeres személyiségzavart sem szabad összetéveszteni az egyszerű precíziós és rendorientált életmóddal vagy a kényszeres vonásokkal.

Bár ezek a tünetek az OCD-vel érintett felnőtt populáció részét képezik, a személyiségzavart – amint azt a cikk elején már említettük – csak akkor tekintik ilyennek, ha az alany életébe, így munka- és fejlődési képességébe ütközik. társas és/vagy intim kapcsolatok.

A rögeszmés-kényszeres személyiségzavar összetéveszthető a nárcisztikus személyiségzavarral, mivel közös a perfekcionizmusra való hajlam.

Vannak különbségek: míg a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő betegek hajlamosak azt hinni, hogy teljesen tökéletes színvonalat értek el – önkritika vagy további fejlődési tendencia nélkül –, éppen ellenkezőleg, a rögeszmés-kényszeres személyiségzavarban szenvedők hajlamosak azt hinni, hogy nem érték el a tökéletességet. , általában továbbra is elégedetlenek eredményeikkel és önkritikusak önmagukkal szemben.

A rögeszmés-kényszeres személyiségzavar a nárcisztikus személyiségzavarhoz és az antiszociális személyiségzavarhoz hasonlítható abban, hogy mindhárom rendellenességet a fukarság köti össze, de míg a kényszeres személyiségzavarban az ember fukar másokkal és önmagával szemben is, a másik két zavarban. az ember csak másokkal szemben fukar (és NEM önmagával szemben).

A rögeszmés-kényszeres személyiségzavarban szenvedő betegek a szociális, a munka és az érzelmi élet jelentős károsodását mutatják.

Társadalmi szempontból a munka és a termelékenység iránti túlzott elhivatottság, párosulva a kapzsisággal, gyakran arra készteti az alanyokat, hogy kizárják a szabadidős tevékenységeket és elidegenítsék a barátságokat.

Szakmai szempontból a perfekcionizmusra való hajlam és a tevékenységek részletes megszervezése – bár látszólag és esetenként ténylegesen eredményes a hatékony munkavégzésben – megzavarhatja a tervezett feladatok elvégzését és a döntéshozatalt.

További jellemzők, amelyek akadályozhatják a teljesítményt, különösen bizonyos típusú munkavégzéseknél, a feladatok elvégzésének másokra való átruházásától való vonakodás, a kortárscsoportba való beilleszkedés nehézsége, valamint a beosztottak túlzott kontrolljának viszonya.

Affektív szempontból a beteg nehezen éri el és fejezi ki érzelmeit és hangulatait, és ez akadályozza a hosszú távú intim kapcsolatok kialakulását.

Ebben közrejátszik az a hajlam, hogy túlságosan kontrollálják a partnert, túlzott elvárásokat támasztanak vele szemben, valamint az otthoni környezet és a rutinok túlzott kontrollálása.

A rögeszmés-kényszeres személyiségzavar kezelése különböző típusú terápiákat és eszközöket foglal magában, amelyek szinergikusan is alkalmazhatók:

• pszichodinamikus pszichoterápia
• kognitív-viselkedési terápia;
• narratív orvoslás;
• expozíciós terápia;
• narratív expozíciós terápia;
• drog terápia.

A kezelést általában nehezíti a páciens merevsége, makacssága és kontrolligénye, ami frusztráló lehet a terapeuták számára; ne feledjük azt is, hogy ez a rendellenesség gyakran egoszintonikus, azaz a páciens jó módja annak, hogy megbirkózzanak a munkával és a társadalmi élettel, így nem tekintik kezelendő betegségnek.

A pszichodinamikus terápia és a kognitív-viselkedési terápia segíthet a rögeszmés-kényszeres személyiségzavarban szenvedő betegeken; egyes esetekben a szelektív szerotonin-újrafelvételt gátló csoportba tartozó gyógyszerek hasznosak lehetnek.

Kognitív-viselkedési terápia

A rögeszmés-kényszeres személyiségzavar kognitív-viselkedési terápiájának keretein belül a kezelési célokat a páciens és a terapeuta együttműködésével határozzák meg, ezért betegenként eltérőek.

A kognitív viselkedésterápia céljai a következők:

• a teljesítmény és a célok kórosan magas színvonalának csökkentése;
• stratégiákat tanulni a problémás helyzetek kezelésére;
• ösztönzi a hangulatok és érzelmek elfogadását;
• csökkenti az ingerlékenység és a szorongás negatív állapotait;
• csökkenti a merev szabályokon kívül eső helyzetek elkerülésére való hajlamot;
• a rugalmasság előmozdítása az erkölcsi és etikai kérdésekben;
• növeli a pihenési képességet a szabadidős tevékenységek során;
• fejleszteni kell a lazább, kötetlenebb és intim kapcsolatok kialakításának képességét;
• egyrészt az önelégült viselkedés, másrészt a domináns viselkedés elhagyása;
• olyan helyzetek kezelése, amikor nem lehet „mindent irányítani”.

A célok elérésének módszere ezeket a stratégiákat használja

• azonosítani, megkérdőjelezni és megváltoztatni az önmagával és a világgal kapcsolatos alapvető hiedelmeket;
• az érzelmek, gondolatok és viselkedés közötti ördögi körök azonosítása és megszakítása;
• önmagunk és korlátaink elfogadása;
• relaxációs technikák elsajátítása;
• félelmetes helyzeteknek való kitettség (pl. olyan helyzetek, amelyeket a beteg nem tud kontrollálni).

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Obszesszív-kompulzív személyiségzavar: pszichoterápia, gyógyszeres kezelés

OCD (rögeszmés-kényszeres zavar) vs. OCPD (rögeszmés-kényszeres személyiségzavar): mi a különbség?

Mi az a Lima-szindróma? Mi különbözteti meg a jól ismert Stockholm-szindrómától?

Mi az a pszichotikus zavar?

Mi az OCD (rögeszmés-kényszeres zavar)?

Antipszichotikus szerek: áttekintés, használati javallatok

A fővárosi rendőrség videokampányt indít, hogy felhívja a figyelmet a családon belüli erőszakra

A fővárosi rendőrség videokampányt indít, hogy felhívja a figyelmet a családon belüli erőszakra

A női világnapnak szembe kell néznie némi nyugtalanító valósággal. Mindenekelőtt a szexuális visszaélés a csendes-óceáni régiókban

Gyermekbántalmazás és rossz bánásmód: Hogyan diagnosztizáljunk, hogyan avatkozzunk be

Gyermekbántalmazás: mi az, hogyan lehet felismerni és hogyan kell beavatkozni. A gyermekekkel szembeni rossz bánásmód áttekintése

Gyermeke autizmusban szenved? Az első jelek, hogy megértsd és hogyan bánj vele

Érzelmi bántalmazás, gázgyújtás: mi ez és hogyan lehet megállítani

Forrás:

Medicina Online