Paroxizmális pozíciós vertigo (BPPV), mi ez?
A paroxizmális pozíciós szédülés (más néven canalolithiasis vagy cupolithiasis) a szédülés leggyakoribb típusa, és különösen a 60 év felettieket érinti.
Az ilyen típusú szédülés olyan tünetekkel jár, mint a hányinger, hányás, fókuszálási nehézség és nagyon erős hirtelen szédülés.
Mi okozza a paroxizmális pozíciós szédülést (BPPV)?
Az esetek többségében nem lehet azonosítani az állapot okát, de a kialakulása nagyon gyakran összefügg valamilyen traumával: esés, sárvédő hajlítás, sporttevékenység közbeni ütközés.
A tüneteket a belső fülben lévő apró kavicsok, kalciumkristályok (otolitok) leválása és az előcsarnok hátsó részén elhelyezkedő, félkör alakú csatornákban lebegésük váltja ki.
Ez felerősíti a fej pozicionáló jelét, ami végül szédülést vált ki.
Hogyan kezelik a paroxizmális helyzeti szédülést?
Fennáll annak a veszélye, hogy a szédülés krízis esést és háztartási balesetet okozhat.
Azonban a gyakran előfordulókkal ellentétben a mozgás az egyensúlyszervek természetes gyógytorna.
Ahol lehetséges, a mozgás elősegíti a funkcionális helyreállítást.
A vesztibuláris manőverek még az akut fázisban is segítenek az otolitok áthelyezésében és a válság megoldásában.
Olvassa el még:
Gyermekgyógyászat, a tachycardia új ablációs technikája a Bambino Gesù-ban Rómában
A HRS megjelenése – Surf Life Rescue: Vízi mentés és biztonság