Peptikus fekély, tünetek és diagnózis

A peptikus fekély egy seb („ulcus” = fekély), az emésztőcsatorna belső falának, belső nyálkahártyájának sérülése.

A nyálkahártya folyamatos oldataként jelenik meg többé-kevésbé kiterjedt anyagveszteséggel; veszteség, hogy a nyálkahártya felületi síkjából túllép a muscolaris nyálkahártya szintjén, esetenként még tovább nyúlik az emésztőrendszer falába, és eléri a submucosa és a muscolaris propria.

Peptikusnak is nevezik (a „peptikòs” szóból: emésztő) a „pepszin” analógiájára, egy enzimanyagra, amelynek hatása fontos szerepet játszik az emésztésben és bizonyos esetekben a betegség determinizmusában.

A felületesebb elváltozást, amely nem éri el a muscolaris nyálkahártyáját, eróziónak nevezzük.

A peptikus fekély az emésztőrendszer különböző szakaszait érintheti, például a nyelőcsövet, a gyomrot, a nyombélt, a gastroresectes anasztomizált hurkot, a vékonybélben a Meckel-divertikulumot

Többtényezős etiológiájú, és a nyálkahártya „agresszív” és „védő” tényezői közötti egyensúlyhiány eredményeként alakul ki.

Az agresszív faktorok a pepszin és a sósav, amelyek általában változó mennyiségben és arányban vannak jelen a gyomornedvben, míg a védőfaktorokat alapvetően a nyálkahártya gát, a nyálkából, bikarbonátokból és jó normál szöveti vérellátásból álló védőgát jelenti.

Az általunk ismert fekély patogenetikai mechanizmusában azonban gyakran játszik szerepet a Helicobacter pylori (HP, korábban Campylobacter pylori) fertőzés, egy olyan csíra, amelynek felfedezése teljesen új távlatokat nyitott a fekélyek etiopatogenezisében és terápiájában.

A mikroorganizmus felfedezése forradalmasította a terápiát, ami a fekélyes betegek, különösen a nyombélfekélyes betegek számának meredek csökkenéséhez vezetett az elmúlt 30 évben, és drasztikusan csökkentette a fekélyes műtétek és gyomormetszetek (Billroth II) számát.

Valószínűleg a betegség a HP törzs (CagA, VacA) genetikai virulencia faktorai és a gazdaszervezet genetikai hajlamának kölcsönhatásától is függ (a 0. csoport például hajlamosabbnak tűnik, mint egyes HLA haplotípusok). valamint magára az alanyra jellemző egyéb környezeti, táplálkozási és/vagy toxikus tényezők (pl. dohányzás, koffein, gasztroleziós anyagok, stressz stb.).

De ne feledje, a peptikus, gyomor- vagy nyombélfekély HP-fertőzés hiányában is előfordulhat:

Valójában HP pozitív vagy HP negatív fekélyről beszélünk, a Helicobacter Pylori jelenlététől vagy hiányától függően.

Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a Helicobacter Pylori jelenléte a gyomorban mindig krónikus betegséghez, krónikus gyomorhuruthoz vezet, amely hosszú ideig, akár tünetmentesen (akár életen át) is elhúzódhat, és csak az esetek bizonyos százalékában peptikus fekélyhez vezethet (az esetek kb. 15-20%-ában), de a fekélyek kb. 80%-a HP-fertőzött. P. és hogy a gyomorfekély jelenti a gyomor adenocarcinoma legfontosabb rizikófaktorát.

A P. fertőzés valójában a peptikus, gyomor- és nyombélfekély, a gyomor MALT limfóma és a gyomorrák vezető oka.

Nem minden HP-fertőzés vezet peptikus fekélyhez, hanem csak a fertőzöttek 10-20%-ánál.

A peptikus fekélyt ezért helyesebben kell kezelni a gastropathiák általánosabb keretein belül

A gasztropátiák lehetnek akut vagy krónikusak, a Helicobacter pylori és a kapcsolódó kórképek, vagy olyan gyógyszerek, mint a jatrogén vagy stressz-gasztritisz, vagy egyéb tényezők és gasztroleziós szerek (alkohol, dohányfüst, koffein, CMV citomegalovírus, rotavírus stb.) miatt.

A fent említett genetikai tényezők jelentősen befolyásolhatják az inaktív vagy aktív krónikus gasztritisz atrófiás és metaplasiás evolúcióját, valamint a gyomor- vagy nyombélfekély vagy annak szövődményeinek kialakulását.

A szövődmények közé tartozhatnak a jó- vagy rosszindulatú daganatok különböző formái is (pl. limfóma, adenoma, GIST, gyomor adenokarcinóma), amely utóbbi szinte kizárólag a gyomorra korlátozódik.

Különösen a gyomorfekély a jelek szerint a dohányzást és az alkoholt ismeri fel fő kockázati tényezőként, míg a nyombélfekélyben a fő kockázati tényező a HP

Járványtan

A lakosság tíz százaléka szenved élete során gyomorfekélytől.

A legfrissebb adatok szerint a gyomorfekély jelenleg a lakosság 2.5%-át érinti, de férfiaknál ez az arány kétszer akkora, mint a nőknél; A nyombélfekély körülbelül 1.8%-át érinti, túlnyomórészt fiatalabbakat.

A HP-vel fertőzöttek mindössze 20%-a kap peptikus fekélyt.

De a fekélyek 80%-át HP okozza, és Nyugaton a lakosság 20-30%-a HP-fertőzött.

A fejlődő országokban azonban a lakosság nagy része HP-vel fertőzött, legalább 70%.

Ebből adódik a HP jelentősége és szerepe a peptikus fekély kialakulásában és terjedésében, és ebből következően annak felszámolásának jelentősége a peptikus fekély terápiájában, valamint a krónikus gyomorhurut és gyomorrák megelőzésében.

A fekélyek másik gyakori oka a gyulladáscsökkentő szerek (NSAID-ok), sok egyéb gyógyszer és gyomorrontó szerek bevétele, valamint a stressz (beleértve a műtéti stresszt is). Az NSAID-okat (nem szteroid gyulladáscsökkentőket) szedők XNUMX százaléka endoszkópos vizsgálat során fekélyes, de a legtöbben klinikailag hallgatnak.

A legveszélyeztetettebbek az idősek és a krónikus betegek, akik hosszú ideig szednek gyomorrontó gyógyszereket (legyezők, kortizon, véralvadásgátlók, kis dózisban is aszpirin), akiknek ezért egyidejűleg gyomorvédő szereket kell kapniuk.

Becslések szerint a fekélyek legriasztóbb akut szövődménye – az emésztőrendszeri vérzés, amely 10 százalékos halálozási arányt jelent – ​​az NSAID-okat használó idős emberek negyedét érinti.

Milyen tünetei vannak a peptikus fekélynek

A fekély jellegzetes tünete az epigasztriumban fellépő égő érzés és/vagy fájdalom (az epigastrium a has felső és középső része), amely különösen erős a kora éjszakai órákban, és táplálékfelvétellel csillapodik.

A fájdalom, különösen, ha erős, hátulról is kisugározhat a mellkasba.

Ezek a tünetek társulhatnak evés utáni epigasztrikus súlyérzéssel (diszpepszia), hányingerrel és/vagy hányás.

Nem ritka, hogy a fekély atipikusan, homályos hasi fájdalommal jelentkezik, vagy egyáltalán nem okoz tüneteket.

A fekély fájdalmát az epigasztriumra nehezedő nyomás súlyosbítja.

Ez a megállapítás azért fontos, mert segít megkülönböztetni a szívfájdalmaktól, amelyek „a gyomorban” lokalizálódnak, de amelyet nem érint az epigastrium mély tapintása, és amelyet minden esetben megfelelően ki kell zárni a kezelés időpontjában. első beavatkozás.

A peptikus fekély tünetei eltérőek attól függően, hogy gyomor- vagy nyombélfekélyről van-e szó

Az epigasztrikus fájdalom mindkettőnél gyakori, de néha nincsenek, vagy csak kisebb tünetek, mint például homályos dyspepsia vagy aerogastria vagy étkezés utáni fülledtség érzése.

Egyes esetekben azonban a peptikus fekély tünetmentes lehet, és esetleg hirtelen jelentkezhet vérzéssel vagy egyéb szövődményekkel.

A nyelőcsőfekély ekkor külön kezelést érdemelne kialakulásának és kezelésének sajátosságai miatt, mivel gyakran összefügg a gastrooesophagealis reflux betegség jelenlétével.

A nyombélfekély többnyire fájó fájdalommal és túlzott savassággal, gyomorégéssel, általában étkezés után valamivel (2-3 órával), hányingerrel, aerogasztriával, halitosissal jelentkezik; gyakran a fájdalom csillapodik vagy enyhül tej vagy étel elfogyasztása révén; néha az epigasztrikus fájdalom éhgyomorra és/vagy éjszaka jelentkezik.

Gyomorfekély esetén a tünetek a mély, tompa, néha hátulról sugárzó epigasztrikus fájdalom, korán, közvetlenül étkezés után fellépő, vagy étkezés után felerősödő fájdalom, étvágytalanság, teltségérzet, vérszegénység, hányinger és hányás; az étel elfogyasztása nem hoz enyhülést.

A fekély természetes története egy olyan betegségé, amely hajlamos, különösen, ha nem megfelelően vagy nem megfelelően kezelik, idővel kiújul, szezonális fellángolással, vagy hirtelen komplikálódik lehetséges és nehéz vészhelyzetekkel.

A betegek egynegyede tapasztal súlyos szövődményeket, akut eseményeket, például vérzést (15-20%) és/vagy perforációt (2-10%), például fibrocisztás kimenetelű szűkületet vagy perforációt, valamint a hasnyálmirigy gyulladásos és nekrotikus érintettségét.

Egyes egyéneknél, különösen, ha nem irtották fel a HP-t vagy nem fertőződtek újra, többszörös fekélyek vagy fekélykiújulási epizódok vagy ismétlődő szövődmények alakulhatnak ki, mint például Zollinger-Ellison szindróma vagy Gastrinoma esetén.

Ezzel kapcsolatban érdemes felhívni a figyelmet egy olyan, még kevéssé ismert és használt teszt fontosságára, mint a Gastropanel, amely képes kimutatni a túlzott savhiperszekréciót, antrális G-sejtes hipertrófiát vagy hypogastrinemia jelenlétét, valamint annak lehetséges fennállását. fekélyek és daganatok, például krónikus gyomorhurut vagy nyálkahártya-sorvadás kockázata a gyomor egészében vagy bizonyos részein.

Milyen vizsgálatokat kell végezni a peptikus fekély diagnosztizálására

Néhány évvel ezelőttig, a preendoszkópos korszakban a fekély diagnosztizálásának fő vizsgálata a baryta étkezéssel végzett röntgenvizsgálat volt.

Napjainkban a fekély biztos diagnosztizálásának fő vizsgálata a száloptikai endoszkópia (oesophago-gastro-duodenoscopia vagy EGDscopy).

Ez egy egyszerű és nem kockázatos vizsgálat, amely lehetővé teszi a nyálkahártya kis mintavételét is a Helicobacter Pylori jelenlétének feltárására, vagy a daganat jelenlétének kizárására (gyomorfekély esetén szükséges), vagy krónikus gyomorhurut diagnosztizálására. De a radiológia nem helyettesíthető, hasznos és bizonyos esetekben szükséges is marad.

Az endoszkópos vizsgálat 95-100%-os érzékenységgel képes kimutatni a fekélypatológiát, és lehetővé teszi az esetleges biopsziát vagy sürgősségi kezelést is, például vérzéses esetekben.

Az endoszkópia a krónikus gastritis és a nyálkahártya-sorvadás eseteinek felismerésében, osztályozásában és monitorozásában is fontos.

Emellett a különösen jól felszerelt centrumokban az Oesophagogastroduodenoscopy manapság az esetlegesen társuló vagy feltételezett patológiák pontosabb diagnosztizálását is lehetővé teszi olyan innovatív módszerekkel, mint a kromoendoszkópia a vitális festéssel.

A 45 év feletti betegeknél endoszkópia szükséges a daganat jelenlétének kizárása érdekében.

Fiatalabb betegeknél, különösen a tipikus tünetekkel járó betegeknél önmagában is elvégezhető a Helicobacter Pylori teszt: ha pozitív, akkor nagyobb a fekély jelenléte a valószínűsége.

A baktérium felkutatása különböző tesztekkel, invazív tesztekkel (gyors ureáz teszt, szövettani vizsgálat és tenyésztési teszt) és non-invazív vizsgálatokkal (C-urea Breath teszt, székletvizsgálat és szerológia) végezhető.

A legismertebb a címkézett karbamid kilégzési teszt (Urea Breath Test).

A vizsgálat elvégzéséhez a páciensnek nem radioaktív szénizotóppal [C13] jelölt karbamidot tartalmazó folyadékot kell innia, majd különböző időpontokban egy kémcsőbe kell fújnia.

A fertőzés jelenlétét a kilélegzett levegő C13-koncentrációjának mérésével állapítják meg.

Egy másik széles körben elterjedt teszt a Helicobacter Pylori elleni antitestteszt, amelyet általában véren végeznek, de hátránya, hogy nem különbözteti meg a folyamatban lévő fertőzést a korábbitól.

Ezzel szemben a HP-antigén ürülékben történő keresése sokkal hasznosabb és megbízhatóbb, és nyálon vagy ürüléken is elvégezhető.

Meg kell jegyezni, hogy a HP antigén kimutatása a székletben 95% feletti érzékenységgel és specificitással rendelkezik, ami tehát összehasonlítható a karbamid kilégzési teszttel, és jobb, mint az invazívabb, perendoszkópos, gyors ureáz teszt, amely nem haladja meg a 90-95%-ot. .

Csak a kulturális teszt, amely invazív és ritkán használt, nagyobb megbízhatóságú, és elérheti a 99%-ot.

De ez néhány speciális esetre van fenntartva.

Említést érdemel még egyszer a Gastropanel, a gyomornyálkahártya állapotának diagnosztikai laboratóriumi vizsgálata, amely a pepsinogén I és pepszinogén II dózisát és arányát, a gasztrinemiát és az anti-HP antitesteket a vérben kimutatja.

Milyen stádiumai vannak a peptikus fekélynek

A peptikus fekély egy kiújuló betegség, amely jellemzően évszakváltáskor és különösen stresszes fellángolással jelentkezik. A megfelelő kezelés csökkentheti a betegség kiújulására való hajlamot.

Megfelelő kezelés hiányában szövődmények léphetnek fel, amelyek az alábbiak szerint osztályozhatók

  • vérzés: a fekély erodálhatja az ereket és vérzést okozhat, amely szurok kibocsátásával nyilvánul meg.fekete széklet (melena) vagy sötét, „kávészínű” hányás vagy haematemesis (haematemesis);
  • perforáció: akkor fordul elő, amikor a fekély a gyomor- vagy nyombélfal teljes vastagságát érinti és a hasüregbe nyílik. Ezt azonnal követi a hashártya akut gyulladása (peritonitis), amely heves hasi fájdalommal és bélelzáródással nyilvánul meg;
  • penetráció: ez akkor fordul elő, amikor a fekélyes folyamat a bélfalon áthaladva áthatol egy szomszédos szerven (leggyakrabban a hasnyálmirigyen);
  • pylorus stenosis: a gyomor végén vagy a gyomrot és a nyombélt összekötő csatornában (pylorus) található fekély e csatorna beszűküléséhez vezethet, ami a gyomor ürítésének képtelenségét eredményezi (gyomorpangás);
  • gyomorfekély rákja.

Peptikus fekély: néhány tanács

Ha peptikus fekélyt diagnosztizáltak, fontos tudni néhány alapvet.

Nem szükséges egy bizonyos diétát követni (az ún. „üres diéta”, amelyet egykor gyakran ajánlottak, haszontalan); elegendő az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás, a rendszeres étkezési ritmusok és időpontok betartása.

Továbbá:

  • mindenképpen káros a cigarettázás, mivel csökkenti a fekélyek gyógyulásának valószínűségét; tovább károsítja a gyomor nyálkahártyáját, és kedvezőtlenül befolyásolja a cardiát és az alsó nyelőcső záróizom tónusát.
  • Kerülje vagy korlátozza az alkohol és az olyan stimuláló italok fogyasztását, mint a kávé, tea, kóla; kerülje a szénsavas vizet, a bőséges ételeket és bizonyos ételeket, mint például a húsleves, paprikaszószok, paradicsom, olajban vagy vajban vagy margarinban főtt szószok, citrusfélék, finomított édességek, túl sok csokoládé, menta, fűszeres ételek, felvágottak és kolbászok, sült ételek , főtt vagy túlsütött húsok, tonhalkonzerv, szárított gyümölcsök. Ezzel szemben édesgyökér, sovány hús, banán, fokhagyma, káposzta, nem savanyú, friss vagy főtt gyümölcs, egyesek számára fűszerek és chili paprika, kenyér pirítósra vagy morzsa nélkül, joghurt, friss hal, felvágottak, sajtok és grana padano sajt hasznos. Mértékkel, bor, menta, citrusfélék, paprika, sovány tej, bors; tészta, rizs, burgonya, érett gyümölcs és szezonális zöldség megengedett.
  • A gasztroleziós szerek (pl. nem szteroid gyulladáscsökkentők, kortizon stb.) szedését mindenképpen kerülni kell, mert súlyosbíthatják a fekélyes folyamatot, ami szövődményekhez (főleg vérzésekhez) vezethet; ha feltétlenül szükséges, használjon gyomorvédő szereket.
  • Gondosan követni kell a megfelelő terápiát.
  • Végezzen Helicobacter Pylori tesztet, amíg fel nem irtják.
  • Kerülje a stresszes alkalmakat.
  • Rendszeresen konzultáljon orvosával, és vegye igénybe gasztroenterológus szakértelmét.

A peptikus fekélyek terápiás megközelítései

Az orvosi terápia különböző gyógyszerek alkalmazásán alapul. Először is, szekréciót gátló gyógyszerek, amelyek blokkolják a gyomorsav termelését.

Ezek a gyógyszerek az anti-H2 gyógyszerek (például a ranitidin), amelyeket szinte teljesen kiszorítottak az újabb, hatékonyabb protonpumpa-gátlók PPI-k (lansoprazol, omeprazol, pantoprazol, esomeprazole stb.).

Ha a peptikus fekélyt Helicobacter Pylori fertőzés okozza, a PPI-ket bizonyos antibiotikumokkal kombinálva (pl. amoxicillin + klaritromicin + PPI-k) vagy más anyagokkal kombinálják az alkalmazott protokolloktól függően, rövid és korlátozott ideig. időben, a fertőzés felszámolására.

Néha azonban előfordul, hogy a felszámolási kísérlet kudarcot vall, és a fertőzés továbbra is fennáll, az alkalmazott antibiotikumokkal szembeni rezisztencia miatt, amely a leggyakrabban a klaritromicinnel szembeni rezisztencia.

Ilyen esetekben át kell váltani az antibiotikumok más kombinációira (hármas terápia esetén): amoxicillin + metronidazol vagy (vagy később) levofloxacin + amoxicillin; vagy klaritromicin + metronidazol + amoxicillin egyidejű terápia.

A legújabb, négyszeres terápiában javasolt összetétel (szintén egyetlen kereskedelmi csomagban) bizmut-szubcitrát kálium + amoxicillin + tetraciklin, mindig protonpumpa-gátlókkal (PPI) társulva.

Az így javasolt terápiát 10-14 napig kell folytatni. Ezt követően a PPI-terápia önmagában folytatódik.

Természetesen fontos megbizonyosodni arról, hogy a felszámolás megtörtént-e a megfelelő laboratóriumi vizsgálattal

Ha az eradikáció sikeres volt, a PPI-kezelést általában korlátozott ideig, esettől függően hosszabban vagy rövidebb ideig folytatják, amíg a klinikai állapot stabilizálódik.

A régebben alkalmazott hosszú távú terápiát szinte általában már nem alkalmazzák, kivéve az orvos által meghatározott speciális esetekben.

A fent említett gyógyszereken kívül számos olyan molekula és gyógyszerkészítmény létezik, amelyeket gyakran alkalmaznak az orvosi gyakorlatban, akár a fent említett terápiák kiegészítésére, akár a fekélyes betegséggel összefüggő bizonyos szervi vagy funkcionális rendellenességek kezelésére.

Az antacidumok, amelyeknek számos fajtája létezik (pl. alumínium-hidroxid és magnézium-hidroxid), kombinálhatók tüneti szerekként a savasság átmeneti enyhítésére, nyálkahártyavédőkként pedig a savkárosodás megakadályozására és a fekélyek gyógyulásának elősegítésére; magaldrát, nátrium-alginát és magnézium-alginát, kálium-hidrogén-karbonát.

Egyéb, a fekélyek kezelésében hasznos és gyakran használt molekulák, lehetséges és különböző klinikai megjelenésükben és tüneti vonatkozásukban, a szukralfát a nyálkahártyára gyakorolt ​​védő és helyreállító hatása miatt, valamint a misoprostol mint citoprotektív szer vagy kolloid bizmut vagy hialuronsav és hidrolizált keratin, prokinetikumok, például levoszulpirid vagy domperidon a gyomor kiürülésének elősegítésére, meteorizmus elleni szerek.

Végül a probiotikumok a legújabb nézetek szerint ígéretesek, érdekes terápiás kilátásokkal.

„Riasztási” tünetek, például melena vagy haematemesis esetén az azonnali kórházi kezelés fontos.

A régebben széles körben alkalmazott sebészeti terápia ma már csak súlyos, egyébként nem leküzdhető szövődmények (perforáció, pylorus stenosis, orvosi vagy endoszkópos terápiával nem kontrollálható vérzés) kezelésére javallt.

Természetesen a korai gyomorrák, vagy a kezdeti daganatos megbetegedések, de mindenképpen a fekély esélyessé válása határozott, időszerű és megfelelő műtéti megoldást igényel.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Peptikus fekély, amelyet gyakran Helicobacter Pylori okoz

Peptikus fekély: különbségek a gyomorfekély és a nyombélfekély között

Walesben a bélműtét halálozási aránya a vártnál magasabb

Irritábilis bél szindróma (IBS): jóindulatú állapot az ellenőrzés alatt

Colitis ulcerosa: van-e gyógymód?

A vastagbélgyulladás és az irritábilis bél szindróma: mi a különbség és hogyan lehet megkülönböztetni őket?

Irritábilis bél szindróma: a tünetek, amelyekben megnyilvánulhat

Krónikus gyulladásos bélbetegség: a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás tünetei és kezelése

A stressz okozhat gyomorfekélyt?

Forrás:

Pagine Mediche

Akár ez is tetszhet