Rehabilitációs terápiák a szisztémás szklerózis kezelésében

A szisztémás szklerózis vagy scleroderma egy kötőszöveti betegség, amelyet olyan érelváltozások jellemeznek, amelyek fibrózist okoznak a bőrben és más szervekben és rendszerekben.

Előrehaladott formájában mozgásszervi, bőr- és légzőrendszeri károsodáshoz vezethet, ezért megfelelő, multidiszciplináris rehabilitációs terápiát igényel.

A kéz és az arc elváltozásai: a szisztémás szklerózis fogyatékos tünete

A szisztémás sclerosisra jellemző a bőr károsodása, amely minden betegnél igen legyengítő, centripetális tendenciával járó jelenség, amely korán és elektív módon érinti a kezet és az arcot, de később más bőrfelületekre is kiterjedhet.

A bőrérintettség három egymást követő fázisra osztható, amelyek különösen szembetűnőek, ha a kézről beszélünk: az ödémás fázis, amelyben az ujjak mozgása és a kezek funkciója korlátozott; a szklerotikus fázis, amelyben a bőr fibrózisa következik be, amely megnövekszik a konzisztenciájában, és rugalmatlanná, fényessé és a subcutishoz tapadóvá válik, ami viszont zsugorodásával meghatározza a kéz és az arc deformitásait; és az atrófiás fázis, amikor a bőr elvékonyodik, az ujjak hajlításban megmerevednek a „karmos kezek” nevű deformitásig, és a kéz és a csukló mozgása tovább csökken. A scleroderma elváltozások ezért jelentősen rokkantságot okoznak a beteg számára, mivel a végtagok használatának romlásához és fájdalmas fekélyekhez vezetnek.

A kéz és az arc anatómiai és funkcionális elváltozásait a mozgásszervi rendszer és a mikrokeringés károsodása is okozza és súlyosbítja.

Az arcon például a száj körüli sugárirányú ráncok, éles orr és a ráncok ellaposodása látható.

De a scleroderma következményei a temporomandibularis szinten is láthatók, fájdalommal és az állkapocs mozgásának csökkenésével, fogászati ​​és paradentális elváltozásokkal, valamint szájpadhasadékkal.

Rehabilitációs terápia kézre és arcra

Szisztémás szklerózisban a rehabilitációs kezelés hatékonyan megelőzi és csökkenti a kéz és az arc károsodását, ellentétben a gyógyszeres terápiával, amelynek csekély hatása van.

Az ízületi mobilitás és a bőr rugalmasságának helyreállítása és a deformitások korlátozása érdekében azonban elengedhetetlen a korai diagnózis és a korai intézkedés.

Ami a kezet illeti, a rehabilitációs pálya a végtagok mozgásának és erejének javítását célozza, és magában foglalja a nyújtó gyakorlatokat, a manipulációkat, az ujjak mobilizálását és a masszázsokat.

Az első rehabilitációs megközelítésnek a bőrre kell összpontosítania.

A fogszabályzó esetleges használata hasznos lehet az ízületek védelmében és pihentetésében, de nem csak a fogszabályzó alkalmazása előtt, hanem a használat során is elengedhetetlen az orvos gondos értékelése.

Ezzel szemben az arc-rehabilitáció során az orvos célja a szájfunkciók, például a rágás és a nyelés javítása, az arckifejezés helyreállítása és a helyes fejtartás helyreállítása.

Az arc nyújtó gyakorlatai a normál arcmozgások eltúlzását és a szájban végzett izomerősítő gyakorlatokat foglalják magukban. Ezenkívül egy sor manuális technikát és manipulációt is ki kell egészíteni.

Az arc a test intim és érzékeny területe, és a betegek rehabilitációs munkája különösen fárasztó lehet.

Átfogó rehabilitáció: a szisztémás sclerosisban szenvedők életminőségének javításának szükségessége

Általánosságban elmondható, hogy a scleroderma globálisan legyengíti a beteget, jelentős mozgásszervi elváltozásokat okozva, kezdve a nyaki gerinctől.

Ehhez olyan rehabilitációs programra van szükség, amely ezt figyelembe veszi, és a testtartás, a légzés, az izomtónus és az általános egészségi állapot javítására irányul.

Milyen terápiáról beszélünk? Növekvő intenzitású aerob gyakorlatok tüdőérintettség hiányában, például izomerősítéssel, légzőgyakorlatokkal és nyújtással kombinálva.

De olyan terápiák is, amelyek hőtermelés révén javítják a vérkeringést, pl. fűtött medencék, termáliszap és melegvizes pakolások használata.

A szisztémás sclerosis összetett betegség, amely folyamatos és állandó rehabilitációs kezelést igényel, ezért a sikeres kezelés esélyeinek növelése érdekében a beteg bevonása és közreműködése szükséges.

Ez általános fáradtsághoz és depressziós hangulathoz vezethet, különösen az állandó terápiás kötelezettségek miatt. Emiatt az orvos ügyel arra, hogy ne fárassza túlzottan a beteget, és célzott és szükséges terápiás beavatkozásokat javasol.

Olvassa el még:

Az ALS-t meg lehet állítani, köszönhetően az #Icebucketchallenge-nek

Relapszáló-remittáló szklerózis multiplex (RRMS) gyermekeknél, az EU jóváhagyta a teriflunomidot

ALS: Az amiotrófiás laterális szklerózisért új géneket azonosítottak

Forrás:

Humanitas

Akár ez is tetszhet