A rheumatoid arthritis (rövidítve "RA"; angolul "rheumatoid arthritis", innen a mozaikszó "RA") egy krónikus, ankilozáló és progresszív gyulladásos polyarthritis, autoimmun patogenezissel és ismeretlen etiológiával, és főként a szinoviális ízületeket érinti.

Az érintett ízületek idővel fájdalmasak, megduzzadnak és deformálódnak.

Más szerveket és berendezéseket is érinthet, például a tüdőt, a szerózokat, a szemet, a bőrt és az ereket.

Ez abban különbözik az osteoarthrosistól, hogy kezdetben az ízületi membránt érinti, és nem a porcot; ritkábban és fiatalabb korban támad, mint az osteoarthritis; a nők jobban érintettek (3:1 arány). A lakosság 1-2%-át érinti, és az esetek száma az életkorral növekszik, az 5 év feletti nők 55%-át érinti.

A megjelenés főként a serdülőkor végén vagy az élet 4. és 5. évtizede között figyelhető meg; egy második csúcs 60 és 70 év között figyelhető meg.

Az RA korai változata a gyermekkori rheumatoid arthritis.

Mi a rheumatoid arthritis?

A rheumatoid arthritis egy krónikus szisztémás gyulladásos betegség, amely a kis- és nagyízületeket egyaránt érinti, amelyek fájdalmassá, megduzzadnak és idővel deformálódhatnak, de más szerveket és rendszereket is érinthetnek, például a tüdőt, a serosae-t, a szemet, a bőrt és az ereket.

A rheumatoid arthritisnek két sajátos és ritka változata van

• Felty-kór, amelyet a lép megnagyobbodása, a neutrofil granulociták számának csökkenése a vérképben és a láz jellemez;
• Kaplan-szindróma: tüdő pneumokoniózis.

Leggyakrabban a nőket érinti, különösen a 40 és 50 év közötti korosztályt.

A prevalencia a becslések szerint az általános felnőtt lakosság 1%-a, és előfordulhatnak családi esetek, de gyakrabban szórványos betegségről van szó.

Mik a rheumatoid arthritis okai?

A rheumatoid arthritisnek nincs egyetlen, jól meghatározott oka: úgy gondolják, hogy egy környezeti tényező megzavarhatja az immunrendszert (molekuláris mimika) vagy módosíthat bizonyos antigéneket, amelyeket az immunrendszernek (énnek) sajátjának kell tekintenie, ami megzavarhatja immunológiai tolerancia bizonyos humán fehérjékkel szemben, mint például az ízületi kollagén, ami a T-limfociták és B-limfociták szabályozási zavarát, és ennek következtében gyulladásos citokinek, például TNF-alfa és IL17 termelését okozza.

A rheumatoid arthritisben szenvedő betegek nagy százalékában, különösen azoknál, akik HLA DR4-et vagy DR1-et hordoznak, rheumatoid faktor és anti-cirullinált fehérje (anti-CCP) antitestek vannak jelen, utóbbiak erősen betegségspecifikusak.

Melyek a rheumatoid arthritis tünetei és jelei?

Az ízületek általában szimmetrikusan és járulékosan érintettek; általában a kezek és a lábak kis ízületei érintettek, de bármely (azaz ízületi membránnal rendelkező) hasi izület érintett.

A gyulladás leggyakrabban poliartikuláris, azaz négynél több ízületet érint, és ha nem kezelik vagy nem reagálnak a kezelésre, csonterózióhoz és deformációhoz vezethet.

A betegség egyik klinikai tünete a túlnyomórészt reggel jelentkező ízületi merevség, amely több óráig is eltarthat.

Gerinc Az érintettség nem jellemző a rheumatoid arthritisre, bár a betegség késői szakaszában előfordulhat a nyaki gerinc érintettsége az epistrophealis fog és a gerincvelő esetleges érintettségével.

Ami a szisztémás érintettséget illeti, a betegség tüdőfibrózist, serositist, vasculitist, bőr- és belső szervek csomósodást, episcleritist és scleritist, valamint amiloidózist okozhat.

Diagnózis

A betegség diagnosztizálására, valamint a szervi érintettség kimutatására és stádiumba rendezésére irányuló vizsgálatok a rheumatoid faktor és az anti-CCP antitestek vérvizsgálata mellett a gyulladásos mutatók, például az eritrocita ülepedési sebesség (ESR) és a C-reaktív fehérje vizsgálatát is magukban foglalják. (CRP).

Továbbá:

• ízületi folyadékgyülem, szinoviális hipertrófia, bursitis/tenosynovitis, csonterózió:
• ízületi ultrahang;
• ízületi radiográfia;
• ízületi MRI;

a csont ásványianyag-sűrűségének vizsgálatához:

• számítógépes csontminerametria (MOC).

Extraartikuláris érintettség esetén

• spirometria, DLCO, nagy felbontású mellkasi CT a tüdő tanulmányozására;
• echokardiogram a szív vizsgálatához.

Osztályozási kritériumok

Az osztályozási kritériumokat egy nemzetközi szakértői csoport nemrégiben felülvizsgálta, és 6-nál nagyobb vagy egyenlő pontszám szükséges a diagnózis felállításához.

• közös részvétel:
• nagy közös érintettség (0 pont),
• 2-10 nagy ízület érintettsége (1 pont)
• 1-3 kis ízület érintettsége (2 pont)
• 4-10 kis ízület érintettsége (3 pont),
• több mint 10 ízület érintettsége (5 pont),
• rheumatoid faktor és anti-CCP:
• rheumatoid faktor és anti-CCP negativitás (0 pont),
• alacsony rheumatoid faktor vagy anti-CCP pozitivitás (2 pont),
• nagy pozitivitás a rheumatoid faktorra vagy az anti-CCP-re (3 pt,
• gyulladásos mutatók:
• normál gyulladásos indexek (0 pt),
• megváltozott gyulladásos indexek (1 pont),
• a tünetek időtartama:
• a tünetek időtartama kevesebb mint hat hét (0 pont),
• a tünetek hat hétnél hosszabb ideig tartanak (1 pont).

Szakasz, tanfolyam és kezelés

A betegség állapotát a betegen lévő elváltozások típusának elemzésével lehet azonosítani; a tanfolyam változatos; különféle gyógyszeres kezelések lehetségesek.

Prognózis és halálozás

Az ízületi károsodás a mobilitás korlátozásához vezet, ami fogyatékossághoz és ezt követő korai halálhoz vezethet.

A betegség lefolyása esetenként nagyon eltérő.

Egyes betegek rövid távon enyhe tünetekkel jelentkeznek, de a legtöbb esetben a betegség az élet során előrehalad.

Az esetek körülbelül 20-30%-ában bőr alatti csomók (reumás csomók) alakulnak ki.

A negatív prognosztikai tényezők a következők:

• Tartós synovitis.
• Korai eróziós betegség.
• Extra-artikuláris leletek (beleértve a szubkután rheumatoid csomókat).
• Pozitív szerológiai leletek rheumatoid arthritis esetén.
• Szerológiai pozitivitás anti-CCP antitestekkel szemben.
• A családban előfordult rheumatoid arthritis.
• Rossz funkcionális állapot.
• Alacsony társadalmi-gazdasági státusz.
• Magas akut fázisú válasz (eritrocita ülepedési sebesség, C-reaktív fehérje).
• A klinikai súlyosság gyors növekedése.
• Gyenge reakció a gyógyszeres kezelésre és a fizioterápiára.
• Mozgásszegény életmód.
• Droghasználat, alkoholizmus, dohányzás.
• Szegény diéta.
• Előrehaladott kor.
• Egyéb patológiák jelenléte (szívbetegség, cukorbetegség, koagulopátiák, elhízás…).

Egy 2006-os tanulmány azt állítja, hogy a rheumatoid arthritis körülbelül 3-12 évvel csökkenti az emberek élettartamát.

A Mayo Clinic 2005-ös tanulmánya megállapította, hogy a betegségben szenvedőknek megduplázódott a szívbetegség kockázata, függetlenül olyan egyéb kockázati tényezőktől, mint a cukorbetegség, az alkoholfogyasztás, a magas koleszterinszint, a magas vérnyomás és a magas testtömeg-index.

Az a mechanizmus, amellyel a rheumatoid arthritis okozza ezt a fokozott kockázatot, továbbra sem ismert; a krónikus gyulladás jelenlétét legalább részben felelős tényezőként javasolták.

A terápiára adott pozitív válaszok minden bizonnyal jobb prognózist jelezhetnek

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Arthrosis: mi ez és hogyan kell kezelni

Rheumatoid arthritis: szakaszok, tanfolyam és kezelés

Fiatalkori idiopátiás ízületi gyulladás: A tofacitinibbel végzett orális terápia tanulmányozása, a genovai Gaslini

Reumás betegségek: ízületi gyulladás és ízületi gyulladás, mi a különbség?

Rheumatoid arthritis: tünetek, diagnózis és kezelés

Az alacsony zsírtartalmú vegán étrend enyhítheti a rheumatoid arthritist

Csontkallusz és pszeudoarthrosis, amikor a törés nem gyógyul: okok, diagnózis és kezelés

Szeptikus ízületi gyulladás: mi ez, mi okozza és mi a kezelés

Forrás:

Medicina Online