Az egyik legösszetettebb törés, amely előfordulhat, a sípcsont plató, azaz a sípcsont felső részének törése, amely a combcsonttal és a térdkalácskal együtt a térdízületet alkotja.

A sípcsont-fennsík törését főként bizonyos sportágakkal, például síeléssel és motorozással kapcsolatos esések és mozgások, illetve nagy energiájú balesetek okozzák.

A törés súlyosságától függően lágyrész-kompromittáció társulhat, ami bonyolultabbá teszi a műtéti kezelést és súlyosabbá teszi a prognózist.

A sípcsont platótörése jelzésszerűen körülbelül három hónap alatt gyógyul, ezalatt a páciensnek korlátoznia kell a terhelést az elvégzett kezelésnek megfelelően (konzervatív csak összetett és stabil töréseknél, egyébként szinte mindig műtéti).

Tibialis platótörés: kockázati tényezők

A sípcsont-fennsík törésének fő kockázati tényezője a sportolás.

Valójában ez egy olyan típusú törés, amely gyakran a lesiklás, lovaglás vagy kerékpározás során jellemző térdsérülésekből ered, de gyakori a kétkerekű mobilitás (pl. segédmotoros kerékpár) esetében is.

Az ilyen törés jellegzetes tünete a térdízület erős fájdalma, amely jelentősen megduzzad.

A beteg nem tud súlyt nehezíteni a sérült lábára.

Ha a sérülés a capsuloligamentus struktúrákat is érinti, akkor a traumát bonyolultabb kezelni, és az azt követő funkcionális felépülést hosszabb ideig tart.

Nagyon gyakoriak például az oldalszalag sérülések, kevésbé az elülső keresztszalag sérülések.

Az utóbbi években az a tendencia, hogy minden sérülést egyszerre kezelnek, mind a csontos, mind a tokszalagos sérüléseket, amelyekhez ultra-specializált ismeretekre lehet szükség.

Tibialis platótörés: mire jó a műtét?

A sípcsont-fennsík törésének felmérése érdekében a pácienst egy sor műszeres vizsgálatnak vetik alá, beleértve a térd röntgent, a CT-vizsgálatot 3D rekonstrukcióval és bizonyos esetekben az MRI-t.

Mivel ízületi törésről van szó, elsőrendű feladat a porc síkjának aprólékos rekonstrukciója.

A törés típusától függ, hogy perkután/mini-invazív technikát alkalmazunk-e artroszkópiával, vagy klasszikus nyílt technikát a sípcsont platójának közvetlen megjelenítésével.

A törést mindenképpen anatómiailag csökkenteni kell, stabil szintézist keresve, hogy az ízület azonnal mobilizálható legyen, és a beteg azonnali védett terhelést kapjon.

Műtét után: fizioterápiás rehabilitáció

A lábadozási időszak letelte után a beteg fokozatosan növelni kezdi a törött térd terhelését, 20 kg körülitől, azaz a végtag súlyától kezdve, és a szakorvosi jelzések szerint növekszik, ami az utóvizsgálatoktól függ. és a beteg állapota.

A műtétet ezután egy fizioterápiás rehabilitációs időszak követi, amelyet edzőteremben és otthon végzett gyakorlatokkal, valamint vízi gimnasztikával végeznek.

A kezdeti szakaszban folyamatos passzív térdmobilizációs eszköz (Kinetec) alkalmazása javasolt, amely lehetővé teszi a térdízületi tartomány kontrollált helyreállítását.

Ha a beteg sportol, azt a műtét után 4-6 hónappal folytathatja.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Többszörös bordatörés, repedéses mellkas (bordavolet) és pneumothorax: áttekintés

Különbség az összetett, az elmozdult, a szabaddá vált és a kóros törés között

Átható és nem átható szívtrauma: áttekintés

Arctrauma koponyatörésekkel: LeFort I., II. és III. törés közötti különbség

Bordatörés (bordatörés): tünetek, okok, diagnózis és kezelés

Forrás:

Humanitas