Ultrahang: mi az, mikor és miért történik
Ultrahangos vizsgálat: néhány milliméteres magzat az anyaméhben, egy újszülött csípője, egy fiatal sportoló válla, egy felnőtt mája, egy idős ember húgyhólyagja… minden látszólag független dolog
Ma azonban egy hosszú, vékony szál köti össze a szerveket és a test funkcióit, amely már az első jajgatás előtt elkezdődik: az ultrahangnak köszönhetően számos létfontosságú szerkezetünk „látható”.
Az ultrahangot egy nagyon népszerű diagnosztikai eszköz küldi: az ultrahang szkenner
Ez egy szondához kapcsolódik, amely a kezelőorvos kezével mozgatva és irányítva rögzíti a visszatérő ultrahangot és visszaküldi az ultrahang szkennerbe, ahol a jelek dekódolása és képpé alakítása történik.
A jeleket ezután dekódolják és képekké alakítják, így pontos definíciót, valós térképet adnak a vizsgált részről.
Az ultrahanghullámok behatolnak a szövetbe anélkül, hogy károsítanák azt, mivel nem röntgensugarak.
Ezért nem írnak elő semmilyen védelmet az egyén számára, aki ezért többször megismételheti a vizsgálatot.
A vizsgálat ártalmatlanságáról már maga az ultrahang alkalmazása is sokat elárul a terhesség alatt, vagyis abban a stádiumban, amikor a magzat működésében lévő szervezetet bármilyen külső, a fejlődését megzavarni képes elem befolyásolhatja.
Miért ultrahang?
Az ultrahang segítségével számos szerv (például pajzsmirigy, emlő, izmok, máj és epeutak, hasnyálmirigy, lép, vese, prosztata, húgyhólyag, méh és petefészkek) vizsgálatára, valamint e szervek különböző betegségek következtében fellépő szerkezeti változásainak meghatározására használható. .
Az ultrahang különösen különböző típusú csomókat tárhat fel, feltéve, hogy észrevehető méretűek (5-10 mm).
Különböző típusú ultrahangok végezhetők:
– Ultrahang a nyak: a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigyek és a nyaki nyirokcsomók vizsgálata.
– Emlő ultrahang: az emlőmirigy vizsgálata fiatal nőknél (35 éves korig) vagy mammográfia utáni diagnosztikai kiegészítés céljából.
– Hasi ultrahang: a máj, az epeutak, az epehólyag, a hasnyálmirigy, a lép, a vesék, a hasi aorta, a hólyag vizsgálata.
– Transzrektális ultrahang: a prosztata és az ondóhólyagok vizsgálata.
– Herék ultrahang: a didyme és a mellékhere, a vénás plexus vizsgálata (varicocele értékelés).
– Nőgyógyászati ultrahang: a méh és a petefészkek vizsgálata.
– Izmok és inak ultrahangvizsgálata: az ízületek (váll, könyök, csukló, térd, boka, csípő csak 3 hónapos korig), izmok és inak vizsgálata.
– A bőr és a bőr alatti ultrahang vizsgálata: a bőr és az irha, valamint a felületes nyirokcsomók (nyak, hónalj, lágyék stb.) elváltozásainak (gócok, duzzanatok stb.) vizsgálata.
– Újszülött csípőjének ultrahangvizsgálata: az újszülött csípőjének vizsgálata 3 hónapos korig.
– Érrendszeri ultrahang: vénák és artériák vizsgálata.
– Szülészeti ultrahang: a magzat vizsgálata.
– Intervenciós ultrahang: ultrahangos irányítás szövettani és citológiai mintavételi manőverekhez és terápiás manőverekhez.
Ultrahang: mik a korlátai ennek a vizsgálatnak?
A vizsgálat nem teszi lehetővé a test minden részének felmérését, mert az ultrahang nem képes megkülönböztetés nélkül áthaladni a különböző fizikai struktúrákon.
A vizsgálat ezért haszontalan a csonttal vagy levegővel körülvett szervek felmérésekor, mert az ultrahang nem tud átjutni rajtuk, így visszaverődik.
Mit kell tenni az ultrahang előtt?
A hasi szervek (különösen a máj és az epehólyag) vizsgálatához jó gyakorlat, ha a vizsgálat előtt 3 napig hulladékszegény étrendet követ (gyümölcs és zöldség mentes, sajt és szénsavas italok), és legalább 5 napig koplal. órával a vizsgálat előtt (víz és gyógyszerek szabadon fogyaszthatók).
A kismedencei szervek (hólyag, méh és petefészkek, prosztata) vizsgálatához teli hólyag szükséges (a vizsgálat előtt 1 órával kb. 1 liter víz megivása után).
Bizonyos esetekben (hasi és kismedencei szervek vizsgálata székrekedésben szenvedő betegeknél, illetve transzrektálisan pl. prosztata vizsgálata) a vizsgálat előtti este tisztító beöntés javasolt.
Az összes többi vizsgálathoz nem szükséges előkészület.
Hogyan történik az ultrahang vizsgálat?
A vizsgálat nem fájdalmas és nem is kellemetlen.
Az orvos gélt ken a bőrfelületre a vizsgálandó traktusra, és az ultrahangszondát mozgatja rajta; a vizsgálat 10-20 percig tart, amely alatt a betegnek kerülnie kell a mozgást, és meghatározott időpontokban és a vizsgáló kérésére (csak a has felső részének vizsgálata esetén) vissza kell tartania a lélegzetét.
A vizsgálatot csak speciális eljárások során kísérheti mérsékelt diszkomfort (transzrektális vizsgálatnál a szonda behelyezése a végbélbe, transzvaginális vizsgálatnál a hüvelybe).
Mit kell tenni a vizsgálat után?
A vizsgálat után a páciensnek nem kell semmilyen speciális kezelést vagy előírást alkalmaznia, és azonnal folytathatja a normál tevékenységet.
Szükség esetén az orvos alaposabb előkészítés után javasolhatja a vizsgálat megismétlését, ha ez nem volt elegendő.
Olvassa el még:
Ultrahang és klinikai gyakorlat: Hogyan segít légúti szövődmények esetén
A DVT ultrahang is kudarcot vall - elegendő a valódi betegség kimutatására?
Transzvaginális ultrahang: hogyan működik és miért fontos