Egyrekeszes protézis: a válasz a gonartrózisra

By Cristiano Antonino On 22. július 2022.

Az egyrekeszes protézis a legmegfelelőbb megoldás a gonarthrosis, degeneratív és mozgáskorlátozott térdbetegség kezelésére.

Sok embert jelentősen érint az úgynevezett gonartrózis vagy térdízületi gyulladás.

Ez a degeneratív betegség egyik formája, amely az ízületi gyulladással (arthritis) kezdődik, amely egyre inkább elvékonyítja az ízületi porcrétegeket.

Az eredmény az, hogy idővel a degeneratív folyamat következtében a mozgásban részt vevő térdcsontok, amelyekben nincs porcréteg, végül egymáshoz dörzsölődnek.

Ez a degeneratív térdízületi gyulladás az életminőség jelentős romlásához vezet, egészen addig a pontig, ahol a gonartrózis rokkant betegségként definiálható.

A gonartrózis legjobb megoldása ma az egyrekeszes protézis

Az unicompartimental protézis külföldön 30 éves múltra tekint vissza, míg Olaszországban újabb keletű az alkalmazása.

Sebészi praxisomban a gonarthrosisok mintegy 70%-ában alkalmazom a monokompartimentális protézist.

Csak a műtétek fennmaradó 30%-ában ültetek be teljes protézist.

Mi az egyrekeszes térdprotézis

A térdízületi gyulladás okozta degeneratív folyamat során fokozatosan elvékonyodik a csontokat a dörzsöléstől védő porc.

Ez a folyamat a legtöbb esetben csak egy rekeszben fejlődik ki.

Ezért ezekben az esetekben egyrekeszes protézis felszerelése javasolt.

Ez egy minimálisan invazív típusú műtét, amelyben csak a térd sérült részét pótolják kis implantátummal.

Alapvetően részleges térdprotézis történik.

Valójában ez a kötés nagyjából 3 különböző rekeszre osztható:

patellofemoralis: ez a térd elülső részén található, a térdkalács és a combcsont között;
mediális: a térd belső oldalán van;.
oldalsó: az ízület külső oldalán található.

A térd egy részének cseréjével, elkerülve ezzel a teljes ízületi cserét, a műtét kétségtelenül kevésbé lesz invazív, és a felépülési idő is sokkal gyorsabb lesz.

Egyrekeszes térdprotézis: miből áll a műtét

A műtét során a sérült rekeszt titánötvözetből és ultra-nagy sűrűségű polietilénből készült implantátummal rekonstruálják.

Ezeknek az ultramodern, csúcstechnológiás anyagoknak köszönhetően újrateremthető a térd natív formája.

Ily módon az egészséges porcok, csontok és szalagok megmaradnak.

Az ilyen típusú műtétekkel a legtöbb esetben nagyon kielégítő eredmény érhető el.

Az egyrekeszes térdprotézis sikerességi aránya valójában nagyon magas.

Arról nem is beszélve, hogy meg fogod tapasztalni

gyorsabb felépülés;
kevesebb vérveszteség;
kevesebb fájdalmas tünet a műtét után.

Ha az eset lehetővé teszi az ilyen típusú műtétet, nincs semmilyen hátránya.

Nyilvánvalóan, ha az arthrosis más rekeszeket is érintett, és egyrekeszes pótlást végeznek, a térd tehermentesítése csak részleges lesz.

Nyilvánvalóan a műtét típusának megválasztása az ortopéd feladata, akinek a lehető legjobban kell felmérnie a páciens konkrét esetét.

Ki végezheti el a műtétet

Még ha csak a térd egyik részében alakult ki arthrosis, nem minden beteg alkalmas az ilyen típusú műtétre.

Vannak olyan betegek, akik krónikus gyulladásos, reumás típusú arthrosisban szenvednek, akiknek nem tanácsos ez a fajta műtét, illetve vannak olyan esetek, amikor a térd merevsége túlságosan megnőtt, vagy szalagsérülést szenvedtek.

Az ilyen típusú műtétekhez ideális pácienst gondosan kell kiválasztani az összes vonatkozó orvosi vizsgálat alapján.

Emiatt fontos a helyes eljárást követni, amely lépésekben halad.

Az ortopédiai felmérés

Minden típusú műtét alapvető alapja egy hozzáértő ortopéd sebész alapos értékelése.

Az ortopéd szakorvosnak először fel kell mérnie a beteg kórtörténetét, figyelembe véve a beteg általános egészségi állapotát.

Ezután méri a beteg által érzett fájdalmat és a térd funkcióinak mértékét is, különösen a fájdalom által érintett területen:

ha a fájdalom csak az egyik érintett részre összpontosul (külső, belső vagy elülső), a beteg jelölt lehet monokompartmentális térdprotézisre;
ha fájdalom jelentkezik a térd minden részében, valószínűleg inkább teljes ízületi pótlásra van szükség.

Általában a fájdalom által érintett terület megállapítása után az ortopéd fizikális vizsgálatot végez a szalagok mozgástervének és állapotának felmérésére.

Mint már említettük, ha sérült vagy törékeny térdszalagot talál, vagy előrehaladott állapotban térdmerevséget talál, könnyebben választhat teljes térdprotézis mellett.

Amint az ortopédnak fogalma van a térd működéséről, egy kezdeti diagnosztikai vizsgálatot kell végezni röntgen segítségével a fennálló károsodás mértékének felmérésére.

Egyes esetekben a sebészek arra is késztetnek, hogy mélyrehatóbb diagnosztikai vizsgálatot kérjenek MRI segítségével a porcok és szalagok állapotának felmérése érdekében.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

Egyrekeszes térdprotézis: hogyan történik a műtét

A műtét invazivitásának minimalizálása érdekében a betegnek a kórházban eltöltött időt minimálisra kell csökkenteni, ezért ultragyors eljárásokat fejlesztettek ki.

A beteg kórházi ápolása általában a műtéttel egy napon kezdődik.

Az érzéstelenítést itt is alacsony dózisú opiátok beadásával végzik a gyorsabb gyógyulás érdekében.

A tényleges műtét általában 1 óránál rövidebb ideig tart, és nem kényszeríti a pácienst különösebb traumás beavatkozásra.

Az eljárás során robotot is használnak, hogy maximalizálják az implantátum pontosságát és ezáltal a páciens végső funkcionális eredményét

A térd elülső részén bemetszést végeznek, amelyen keresztül röviden elemezni lehet a szalag és a kompartment helyzetét, és az unicompartmentalis pótlást „in situ” megerősítik.

Vagyis, ha – mint szinte mindig – a vizsgálatok során feltárt állapotok a műtét során beigazolódnak, részleges pótlásra kerül sor, ellenkező esetben tervmódosítás és teljes térdprotézis is elvégezhető.

Ezt nyilván a műtét előtt megbeszélik a pácienssel, nehogy olyan műtétet hajtsanak végre, amit az érintett nem helyesel.

A műtét első szakasza a csont előkészítése: a sérült rekesz maradék porcát milliméteren megmunkálják, majd a porcot és a csontot fémbetétekkel helyettesítik, amelyek újrateremtik az ízület felszínét.

A nagyon nagy sűrűségű polietilén betét a 2 fém alkatrész közé kerül, hogy hibátlan felületet hozzon létre: sima és folyó.

Ebben a szakaszban a sebész felméri a betét vastagságát, hogy a kezelt beteg eredeti porctérfogatához igazítsa.

Műtét utáni

A páciens a gyógyteremben ébred fel, ahol a szedáció oldódásának minden szakaszát értékelik.

Ellenőrző röntgenfelvételeket is készítenek, majd a beteget a gyógyhelyiségbe szállítják.

Azok, akik ilyen típusú térdműtéten esnek át, egy rekeszes műtéten, általában kevesebb fájdalmat tapasztalnak a posztoperatív szakaszban, mint azok, akik teljes térdprotézisen esnek át.

A kevesebb fájdalom és duzzanat gyakran gyorsabb rehabilitációs időt és optimális eredményt jelent: a betegek általában a műtét után 1-3 napon belül hazatérnek.

Természetesen a műtétet követően némi fájdalom is tapasztalható, amely a beteg profiljának megfelelően orvos által felírt gyógyszerekkel csillapítható.

A fájdalomcsillapítás is fontos a beteg pszichológiai aspektusának javítása érdekében, aki komolyabb panaszok nélkül elkötelezettebb lesz a rehabilitációban.

Az ortopéd sebész dönthet úgy, hogy javasolja a páciensnek bot vagy mankó használatát a műtét utáni első napokban.

Meg kell azonban jegyezni, hogy félelem nélkül lehet azonnal a térdre nehezedni.

Nyilvánvalóan szükséges a rehabilitációs gyakorlatok elvégzése, amelyeket hozzáértő gyógytornász elmagyaráz a betegnek, hogy minél gyorsabban helyreálljon a teljes funkció és az erő.

A műtét után a sebész időszakos orvosi vizsgálatokat ír elő, hogy felmérje az operált ízület gyógyulási folyamatát.

Az eredmények és a felépülési idők nagyon szubjektívek, de általában a monokompartmentális térdműtét után a betegek a műtétet követő 6 héten belül folytatják az összes normális tevékenységet.

Lehetséges szövődmények

Nyilvánvaló, hogy ez a fajta műtét, mint minden sebészeti beavatkozás, számos lehetséges szövődményt is rejt magában, igaz, abszolút alacsony százalékban.

Az ortopéd sebész köteles ezeket a lehetséges kockázatokat a betegnek feltárni, és elmagyarázni a szövődmények elkerülése érdekében végrehajtandó konkrét intézkedéseket.

Az ilyen típusú műtétek során előfordulhat, hogy vérrögök képződnek a láb vénáiban, ezért vérhígítókat, például kis molekulatömegű heparint adnak be.

Minden sebészeti beavatkozásnál fennáll a fertőzés lehetősége a seb feletti bőrben vagy annak mélyén.

Ennek megelőzése érdekében általában antibiotikumokat adnak be.

Nyilvánvalóan számolni kell az érzéstelenítéssel járó kockázatokkal is, bár, mint már említettük, törekednek arra, hogy az ópiátok használatát minimálisra csökkentsék.