Virchow-hármas: a trombózis három kockázati tényezője

By Cristiano Antonino On 22. szeptember 2022.

A Virchow-hármas (ejtsd: „virciu”) az orvostudományban a kockázati tényezők három nagy kategóriáját írja le, amelyekről úgy tartják, hogy szinergikusan hozzájárulnak a trombózis kialakulásához.

A Virchow-hármas három tényezője a következő:

A vér hiperkoagulálhatósága.
Hemodinamikai változások (például áramlás lassulása, sztázis, turbulencia).
Az érfal endotéliumának sérülése/működési zavara.

A triád Rudolf Virchow (1821-1902) kiváló német orvosról kapta a nevét.

A Virchow-hármast alkotó elemeket azonban sem Virchow nem javasolta, és nem is javasolta soha a vénás trombózis patogenezisének leírására szolgáló triászt.

Valójában csak évtizedekkel halála után született konszenzus, amely elvezetett annak az elméletnek a megfogalmazásához, hogy a trombózis a véráramlás megváltozásának, a vaszkuláris endothel károsodásának vagy a véralkotmány megváltozásának az eredménye.

Az embóliához vezető tényezők modern felfogása azonban hasonló a Virchow által adott leíráshoz.

Eredete ellenére 100 év után a Virchow-triász továbbra is nagyon hasznos fogalom marad az orvosok és patológusok számára a trombózis hátterében álló tényezők megértésében.

Virchow triádja három elemből áll:

A véráramlás megszakadásának jelenségei: Vérpangás. Az első kategória, a normál véráramlás megváltozása, különböző helyzetekre vonatkozik. Ezek közé tartozik a vénás pangás, a mitralis szűkület, a hosszan tartó mozdulatlanság (például az ágyban vagy az autóban eltöltött hosszú idő) és a visszér. A Virchow-féle változat és a modern változat egyenértékűsége vitatott.
Az ér és környezete irritációjával kapcsolatos jelenségek: Endothel károsodás vagy érfal károsodása. A második kategória, az endotélium sérülése és/vagy traumája, magában foglalja az érszakadást és a nyírófeszültségből vagy magas vérnyomásból eredő károsodást. Ebbe a kategóriába tartoznak a felszíni jelenségek és a prokoaguláns felületekkel való érintkezés, például baktériumok, idegen anyagok töredékei, bioanyagból készült implantátumok vagy orvosi eszközök, aktivált vérlemezke membránok és monocita membránok krónikus gyulladás során
Véralvadási jelenség: Hiperkoagulálhatóság. Az utolsó kategória, a vér konstitúciójának megváltozása számos lehetséges kockázati tényezőt tartalmaz, mint például hiperviszkozitás, antitrombin III hiány, protein C vagy S hiány, Leiden V. faktor, nefrotikus szindróma, súlyos traumát vagy égési sérüléseket követő változások, rák áttétek, késői terhesség és szülés, rassz, előrehaladott életkor, dohányzás, valamint hormonális fogamzásgátlók és elhízás. Mindezek a kockázati tényezők hiperkoagulabilitást (túl könnyű véralvadást) okozhatnak.