Klausztrofóbia: tünetek és kezelés

By Cristiano Antonino On 9. január 2023.

A klausztrofóbia minden bizonnyal az egyik legelterjedtebb fóbia. A klausztrofóbiás személy megnehezítheti az emberek megmentését és/vagy a környezetében lévőkkel való kapcsolatot, mert túlzott és irracionális félelme van a szűk, zárt terektől, például alagutaktól vagy liftektől.

Ilyen helyzetekben az alany bármit megtesz, hogy kijusson a szabadba, és teljes mértékben élvezhesse a szabadság érzését, amelyet csak a „lélegeztetés szabadságának” érzése tesz lehetővé.

Klausztrofóbia – ami félelmet kelt, és amihez kapcsolódik

A klausztrofóbiával kapcsolatos leggyakoribb félelem a félelem, hogy a mennyezet és a padló bezárul, összezúzva a helyiségben tartózkodó embereket, a levegőellátás elfogyásától és az ember megfulladása, valamint az ájulástól való félelem a hiánya miatt. levegő és fény.

A nyilvánvalóan helyszínként értelmezett mozi a klausztrofóbia tüneteitől szenvedők számára kellemetlen hely: nincsenek ablakok, a kijáratok nem mindig ellenőrizhetők, sok ember van a teremben, és gyakran nem lehet szabadon mozogni. hogy ne zavarjon másokat.

Mindezek a kellemetlen érzések gyakran arra késztetik az embereket, hogy feladják a termek látogatását.

A klausztrofóbiában szenvedők egyik legfélelmetesebb eseménye az, hogy MRI-vizsgálaton kell átesni, egy olyan teszten, amely során az egész személyt egy nagyon keskeny és teljesen zárt csőbe kell helyezni.

Azok, akik liftben szenvednek ettől a rendellenességtől, természetesen nem ritkák, ezért lehetőség szerint kerülik.

Egy másik hely, amely a legtöbb klausztrofóbiában szenvedőt elriasztja, az a földalatti.

Itt szinte minden van: sötétség, földalatti átjárók, tömeg, kellemetlen szagok, hirtelen léglökések és csikorgó vonatzajok.

A klasszikus elkerülő vagy menekülési manőverek mellett, amikor a fóbiás helyzettel szembesül, a klausztrofóbiás személy távol tartja a szorongást azáltal, hogy látszólag logikus indokokat keres, hogy megmagyarázza, miért tesz olyan döntést, amelyet mások kissé furcsának vagy legalábbis szokatlannak tartanak.

Így a klausztrofóbiás tünetekkel küzdők inkább lépcsőznek, a legkülönfélébb okokra hivatkozva: a testedzés lehetősége a fittség megőrzése érdekében, az igény, hogy összegyűjtsék gondolataikat, mielőtt valakivel beszélgetnének (a lift mindig túl gyors!), stb.

A klausztrofóbiát meg kell különböztetni az agorafóbiától

Ez utóbbi jellemző azokra, akik pánikrohamoktól szenvednek vagy szenvedtek. Nem korlátozódik a zárt terektől való félelemre, hanem minden olyan helyzetre vonatkozik, még a szabadban is, ahonnan nincs gyors menekülés (pl. híd, hosszú sor, autópálya).

A klausztrofóbiás kellemetlensége a szűkület érzésére korlátozódik, míg az agorafóbiásé a menekülési útvonaltól és a biztonsági ponttól való távolsághoz kapcsolódik.

A klausztrofóbia kezelése viszonylag egyszerű, mint minden fóbiaé, és szükségszerűen kognitív viselkedésterápia során megy keresztül, amelynek célja a tünetekbe való beavatkozás, a problémák megváltoztatása és megoldása, nem pedig az állítólagos távoli okok elemzése.