Nyelőcsőgyulladás: tünetek, okok és kezelés

By Cristiano Antonino On 24. április 2023.

Az oesophagitis a nyelőcső gyulladása, azaz a tápcsatorna azon része, amely összeköti a garatot a gyomorral

Ezt a gyulladást okozhatja gyógyszerek vagy maró anyagok használata, gastrooesophagealis reflux vagy fertőző folyamatok, allergiák, lehet akut vagy krónikus.

A nyelőcsőgyulladás tünetei

A tünetek, amelyek figyelmeztethetnek a nyelőcső esetleges gyulladására, elsősorban a torokfájás, rekedtség, fájdalom vagy nyelési nehézség, valamint a mellkasi fájdalom.

Különösen az alábbiak szerint sorolhatók fel, és az oesophagitis típusától függően változhatnak:

Nyelési nehézség és/vagy fájdalom
Substernalis mellkasi fájdalom
Hányinger
Hányás
Gyomorfájás vagy gyomorégés
Étvágytalanság
Nyál regurgitáció
Élelmiszer visszaszorulása vagy keserű vagy savanyú folyadék a szájban
Teltségérzet és puffadás
Fogyás
Köhögés
Vérzés
Rekedtség
Torokfájás
Asztma
Sebek a szájban
A szájnyálkahártya elváltozásai.

Az oesophagitis típusai

Az oesophagitis, amint azt fentebb említettük, a nyelőcső akut vagy krónikus gyulladásával jellemezhető állapot, amely a gyomorból származó savas gyomornedv túlzott megemelkedése miatt következik be.

Kisebb okok, amelyek ugyanahhoz a rendellenességhez vezethetnek, a fertőző betegségek, allergiák, maró anyagok, gyógyszerek lenyelése vagy daganatok.

Az etiológiától függően az oesophagitis különböző típusai vannak

Reflux oesophagitis

Normális esetben a nyelőcső alsó záróizma megakadályozza, hogy a gyomortartalom felfelé haladjon a nyelőcsőbe.

Ha azonban ezt a járatot nem zárják be, vagy rosszkor nyílik meg, a gyomornedv visszajuthat a nyelőcsőbe, ami a nyelőcső nyálkahártyájának gyulladását okozza.

Ezt reflux oesophagitisnek nevezik.

A szóban forgó rendellenességgel összefüggő okok egy része lehet a terhesség, az elhízás, a mindig nagyon szűk ruházat viselése, a hiatushernia, az étkezés befejezése után két órával korábban lefekvés, valamint az alkohollal, kávéval és dohányzással való visszaélés.

Eozinofil oesophagitis

Eozinofil nyelőcsőgyulladásról akkor beszélünk, ha a páciensnél a nyelőcső nyálkahártyájának krónikus gyulladását találják.

Általában ez a rendellenesség az autoimmun vagy allergiás betegségekben szenvedő alanyokat, főleg férfiakat érinti.

Ebben az esetben az eozinofil leukociták nagy koncentrációban vannak a nyelőcső nyálkahártyájában, fehérvérsejtek felelős a gyulladásos és allergiás reakciók szabályozásáért.

Különféle okok vezethetnek ehhez a rendellenességhez, például élelmiszer-allergia (szója, tojás, földimogyoró, tej, búza, hal) vagy légúti allergiák (például pollen vagy por okozta allergia).

Az eozinofil nyelőcsőgyulladásban szenvedőket gyakran más allergiás megnyilvánulások is érintik, mint például asztma, allergiás rhinitis, ekcéma, bőrkiütés, viszketés és ételallergia.

Fertőző nyelőcsőgyulladás

Ezt a fajta gyulladást vírusok (herpeszvírus, varicella vírus és citomegalovírus), baktériumok és gombák (helicobacter pylori, candida albicans) okozhatják.

A cukorbetegség, a HIV, a kemoterápiában vagy sugárterápiában részesülő rákos megbetegedések, illetve a hosszan tartó antibiotikum-használat miatt eleve károsodott immunrendszerű emberek vannak leginkább kitéve az ilyen típusú nyelőcsőgyulladásnak.

Sugárzásos nyelőcsőgyulladás

A tüdő- vagy emlőrák kezelésében alkalmazott mellkasra fókuszáló sugárterápia szövődményeként fordulhat elő.

Maró anyagok lenyelése miatti nyelőcsőgyulladás

A maró nyelőcsőgyulladást bizonyos mosószerek lenyelése okozza.

A maró nyelőcsőgyulladást bizonyos maró anyagok, például háztartási tisztítószerek és akkumulátorok lenyelése okozza.

Gyógyszer okozta oesophagitis

Okozhatja olyan gyógyszerek szedését, mint az NSAID-ok (aszpirin, ibuprofén vagy naproxen).

Okozhatja olyan gyógyszerek szedését, mint az NSAID-ok (aszpirin, ibuprofen vagy naproxen), antibiotikumok, például klindamicin vagy tetraciklin, bifoszfátok (alendronát, ibandronát vagy risedronát) és kálium-klorid.

Ha a gyógyszermaradványok hosszabb ideig érintkeznek a nyelőcső nyálkahártyájával, ez a fajta nyelőcsőgyulladás kialakulhat.

Ez például akkor fordul elő, ha a gyógyszert ivás vagy elegendő mennyiségű víz nélkül, éhgyomorra, nyelőcső-motilitási zavarok jelenlétében vagy közvetlenül lefekvés előtt vették be.

Ha olyan szermaradványok vannak, amelyek hosszú ideig érintkeznek a nyelőcső nyálkahártyájával, akkor ez a fajta nyelőcsőgyulladás kialakulhat.

Ez akkor fordul elő, ha például a gyógyszert ivás nélkül, megfelelő mennyiségű víz nélkül, nyelőcső-motilitási zavarok jelenlétében vagy közvetlenül lefekvés előtt vették be.

Más betegségekhez társuló nyelőcsőgyulladás

Az utóbbi típusú nyelőcsőgyulladás következménye lehet például a szkleroderma.

Hogyan juthatunk el az oesophagitis diagnózisához?

Az értékelés elsősorban a klinikai anamnézis összegyűjtésén, az orvosi vizsgálaton és a különféle műszeres vizsgálatokon alapul, mint pl.

báriumradiográfia, amely ezt a kontrasztanyagot tartalmazó oldat orális beadásából áll, amely a nyelőcső falai mentén eloszlik, és így megkönnyíti a radiográfiás képek tanulmányozását;
esophagogastroduodenoscopy (EGDS), a nyelőcső nyálkahártyájának állapotának feltárására szolgáló eljárás az oesophagitis jeleinek kimutatására. Kis szövetmintákat (biopsziát) lehet venni a rákos vagy rákmegelőző elváltozások, illetve a folyamatban lévő fertőző folyamatok lehetséges jelenlétének megállapítására (hasznos például a helicobacter pylori kutatásához);
olyan diéta, amely kizár néhány, általában elfogyasztott ételt;
Vizsgálatok bizonyos allergénekkel szembeni érzékenység értékelésére;
24 órás nyelőcső pH-mérés és impedanciamérés, amely a reflux jellemzőinek és különösen annak fizikai állapotának (folyékony vagy gáznemű reflux) értékelésére szolgál, méri a visszafolyó folyadék pH-ját és ezáltal a sav jelenlétét, valamint a nap folyamán előforduló refluxos epizódok száma és kapcsolatuk a fiziológiai tevékenységekkel, például étkezéssel;
Végül a nyelőcső manometria, amellyel az alsó nyelőcső záróizom tónusát, azaz az általa kifejteni képes nyomást mérik.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

Gondozás és kezelések

Ha figyelmen kívül hagyják, az oesophagitis rendellenessége meghatározhatja a nyelőcső szerkezetének és működésének megváltozását.

Nyilvánvaló, hogy a kezelésre felírható gyógyszerek a nyelőcsőgyulladás típusától és etiológiájától függően változnak.

Felsoroljuk őket:

protonpumpa-gátlók (PPI);
savkötők;
szekréciót gátló gyógyszerek;
protonpumpa-gátlók;
fájdalomcsillapítók;
szteroidok;
vírusellenes szerek;
gombaellenes szerek;
antibiotikumok

A nyelőcsőgyulladás kezelésében kiemelt szerepet kapnak a beteg viselkedési szokásai, aminek együtt kell járnia minden gyógyszeres terápiával.

Íme néhány hajlamosító tényező:

Füst
Alkohol
Néhány irritáló étel, mint például: citrusfélék, paradicsom, fűszerek, fokhagyma, hagyma, csomagolt dió, sült, csokoládé, menta.
Szénsavas italok, kávé és származékai fogyasztása
Étkezés után két órával előbb lefeküdni
Kiadós ételek

Az oesophagitis kockázatai

Ha az alany nem részesül megfelelő orvosi kezelésen, a gyulladás krónikussá válása a nyelőcső szerkezeti megváltozásához vezethet, például a belső bélések szűkületéhez és rendellenes szöveti gyűrűinek növekedéséhez.

Súlyos nyelési nehézségeket és légzési problémákat tapasztalhat.

Barrett nyelőcsője

Az elhanyagolt nyelőcsőgyulladással összefüggő legsúlyosabb szövődményt „Barrett-nyelőcsőnek” nevezik, egy olyan állapot, amelyben a nyelőcsőhám szerkezeti módosul, hogy növelje a savakkal szembeni ellenálló képességét.

Ebben az esetben a normál többrétegű laphámot egy oszlopos mirigyhám helyettesíti, amely hasonlít a bél epitéliumára.

Ennek következménye lehet a nyelőcső adenokarcinóma kialakulása, melynek kockázata személyenként évi 0.5-10% között mozog.

A kezeletlen reflux oesophagitis nyelőcsőfekélyt is okozhat, és ennek következtében vérzést okozhat, ami vérszegénységhez vezethet.