Pneumocystis carinii tüdőgyulladás: klinikai kép és diagnózis
Pneumocystis carinii tüdőgyulladás, általános jellemzők: az AIDS-járvány első évtizedében a Pneumocystis carinii pneumonia (PCP) volt a leggyakoribb opportunista fertőzések közül, amely a súlyos HIV-vel összefüggő immunhiányos betegek mintegy 80%-át érinti.
A PCP esetek száma az 1990-es években csökkent, kezdetben a magas kockázatú (azaz CD4-es) betegeknél alkalmazott elsődleges profilaxis eredményeként.
A Pneumocystis carinii (PC) egy körülbelül 1.5-5 mikron méretű mikroorganizmus.
Eredetileg a protozoonok közé sorolták morfológiai jellemzői és az antiprotozoális gyógyszerekkel szembeni érzékenysége alapján; az újabb genetikai vizsgálatok azonban azt sugallják, hogy a PC a gombák nemzetségébe tartozik.
Természetében mindenütt jelen van, bár földrajzi elterjedésében eltérések lehetnek.
A fertőzés akkor jön létre, amikor a kórokozó eléri a tüdő alveolusait, ahol extracelluláris parazitaként szaporodik (nem támadja meg a sejteket vagy a szöveteket).
A pulmonalis interstitium érintettsége a gázcsere csökkenéséhez vezet, ami csökkenti a szervezet oxigénellátását.
A Pneumocystis carinii tüdőgyulladás klinikai képe és diagnózisa
A tünetek jellemző megjelenése a láz, a nem produktív köhögés és a dyspnoe (légzési nehézség); tachycardia, tachypnoe és néha cianózis (a bőr és a nyálkahártyák lilás elszíneződése, amelyet oxigénhiány okoz, és általában az ajkakon és a subungual ágyon nyilvánul meg) szintén általában jelen van.
A mellkasröntgen az intersticiális vagy alveolus-intersticiális tüdőgyulladás tipikus képét mutatja; a hemogaanalízis általában az artériás vér oxigénellátásának csökkenését mutatja.
Ezek a paraméterek (klinikai kép, radiográfia és a vér csökkent oxigénellátása) lehetővé teszik a PCP feltételezett diagnosztizálását (azaz a kórokozó közvetlen kimutatása nélkül) CD4-ben szenvedő HIV-pozitív betegeknél.
A bizonyosság diagnózisa a PCP közvetlen kimutatásával történik az indukált köpetben (azaz 5-10 percig sóoldattal végzett areosol után gyűjtve), 30-90%-os diagnosztikai érzékenységgel, vagy bronchoscopia után bronchoalveoláris mosófolyadékon. diagnosztika az esetek 98-100% -ában; a diagnózis a transzbronchiális tüdőbiopszia szövettani vizsgálatával is felállítható (90-95%-os diagnosztikai érzékenység).
Olvassa el még:
Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre
Kaposi szarkóma: Fedezze fel, mi az
Tüdőgyulladás: okai, kezelése és megelőzése
Pneumothorax és Pneumomediastinum: a tüdőbarotraumában szenvedő beteg megmentése
Bronchitis és tüdőgyulladás: hogyan lehet őket megkülönböztetni?
AIDS, különbség a HIV1 és a HIV2 között
HIV: milyen hamar jelentkeznek a tünetek? A fertőzés 4 szakasza
Endotracheális intubáció: Mi a VAP, lélegeztetőgéppel összefüggő tüdőgyulladás