A tüdőtágulat a dohányzás (de nem csak) által okozott betegségek egyike, amely légzési nehézségekhez vezet.

A Dohányzásmentes Világnapon, a dohányzásról való leszokás fontosságának tudatosításának szentelt éves számadatok azt mutatják, hogy 2022-ben minden negyedik olasz (a lakosság 1%-a) dohányos lesz: ez az arány 4 százalékponttal nő. 24.2 óta a pandémia előtti időszakhoz képest.

A dohányzás, mint ma már köztudott, számos betegség (például rák) kialakulásának fontos (ha nem a fő) kockázati tényezője.

Ezek közé tartozik a tüdőtágulat

A becslések szerint körülbelül 210 millió embert érint világszerte, és évente 3 millió ember halálát okozhatja.

A múltban a tüdőtágulat gyakoribb volt a férfiak körében, akik erősen dohányoztak.

Az elmúlt években azonban megváltozott a forgatókönyv: a dohányzó nőket is, akik már többen, mint korábban, szenvednek tüdőtágulattól, ugyanakkor a férfiaknál jóval gyakrabban a krónikus obstruktív bronchopathiától is, amely egy olyan betegség, amely a korábbiakhoz kötődik. tüdőtágulat, amint azt alább látni fogjuk.

A korai beavatkozás, különösen a tüdőfunkció romlásának megakadályozása érdekében nemcsak lehetséges, hanem szükséges is.

Mi a tüdőtágulat és a különböző típusai

Az emfizéma a tüdő alveolusainak betegsége: a szövet, amelyből ezek állnak, leromlik, mivel csökken a vér oxigén- és szén-dioxid-cseréjének képessége.

Az alveoláris szövet elpusztul, súlyosan lecsökkentve a gázcsere hasznos felületét: a megsemmisülést követően a 7 alveolus már nem tud visszatérni korábbi állapotába, helyrehozhatatlanul károsodik.

Morfológiai szempontból a tüdőemphysema többféle típusát osztályozzák:

• centrolobuláris (vagy centroacináris) tüdőemphysema, a dohányosok leggyakoribb formája;
• panlobuláris (vagy panacinous) tüdőtágulat;
• paraseptális tüdőtágulat;
• szabálytalan tüdőtágulat.

Mi az oka

Sok oka lehet, de Nyugaton a dohányzás (dohányfogyasztás) a fő ok (az esetek 90%-ában).

Az okok tehát a következők:

• dohányzás, beleértve a passzív dohányzást is
• mérgező anyagok belélegzése;
• dohányzó anyák gyermeke a terhesség alatt;
• légszennyeződés;
• visszatérő légúti fertőzések;
• koraszülöttség és alacsony születési súly;
• Alfa 1-antitripszin hiány.
• Cigarettafüst és légúti gyulladás

A mérgező gőzök, például a cigarettafüstben található gőzök belélegzése károsítja a sejteket és elősegíti a gyulladásos állapotot.

Ez a sérült sejtek eltávolítását eredményezi, és ezzel egyidejűleg a természetes helyreállító mechanizmusok gátlását, ami tüdőtágulat kialakulásához vezet.

A tüdő veszít rugalmasságából, az alveolusok megrepednek, és nagy légterek jönnek létre, amelyek csökkentik a szervezet oxigén- és szén-dioxid-cseréjéhez szükséges felületet.

Ez a folyamat, amely a káros anyagok, például a cigarettafüst krónikus belélegzésével jár együtt, gyakran a légutak krónikus gyulladásával, az úgynevezett krónikus hörghuruttal együtt lép fel, és ez a krónikus obstruktív bronchopathia néven ismert összetett patológiához vezet.

Ne felejtsük el, hogy az alsó légutak folyamatos fertőzései is gyulladást okoznak, és a nyálkakiválasztás fokozásával hozzájárulhatnak a betegség lefolyásához.

Tüdőtágulat – tünetek

A tüdőtágulat egyik legkorábbi tünete minden bizonnyal a légszomj (vagy dyspnoe), amely fokozatosan súlyosbodik: eleinte intenzív fizikai megerőltetés közben, majd mindennapi feladatok, például lépcsőzés során, végül még nyugalomban is jelentkezik.

Ezenkívül az alveolusok és a tüdőkapillárisok fokozatos pusztulása, valamint az oxigénhiány a pulmonális artériás nyomás növekedéséhez vezethet, ami jobb szívelégtelenséghez vezethet (ezt „tüdőszívbetegségnek” nevezik). .

Végül, a tüdőtágulásban szenvedő betegeknél nagyobb a valószínűsége annak, hogy pneumothoraxot tapasztalnak, azaz a tüdőszövetben olyan törés keletkezik, amely a tüdő összeomlásához vezet.

A nehézlégzés és a szívelégtelenség mellett a következőket tapasztalhatják:

• száraz köhögés krónikus köpéssel;
• fáradtság;
• szív problémák;
• láz;
• az ajkak és a körmök cianózisa.

A diagnózis felállításának módja: elvégzendő vizsgálatok

Az emfizéma általában az 50 év körüli dohányosokat érinti, és alattomos módon a fizikai megterhelés során jelentkező légszomjjal jelentkezik, amelyet a beteg gyakran életkorának vagy mozgásszegénységének tulajdonít.

Sajnos a betegek gyakran csak egy olyan hörghurut után keresik fel orvosukat, amely után már nem tudnak lélegezni, mint korábban, ekkorra a betegség már meglehetősen előrehaladott.

Emiatt nagyon fontos, hogy a háziorvosok proaktívan keressék a betegséget 40 év feletti dohányzó pácienseiknél, megvizsgálva, hogy gyakori köhögésük van-e, vagy nem észleltek-e légszomjat fizikai tevékenység közben.

Állandó köhögés és légszomj: az első jelek, amelyekre figyelni kell

Ezért nagyon fontos, hogy a dohányzó beteg konzultáljon orvosával, ha van

• köhögés szinte minden nap az év legalább 3 hónapjában, 2 egymást követő évben
• légszomj olyan fizikai tevékenységek miatt, amelyek egy évvel korábban nem zavarták.

A háziorvos pontos anamnézist és tárgyilagos vizsgálatot tud gyűjteni, majd megszervezni a megfelelő vizsgálatokat, esetleg tüdőgyógyász közreműködésével a legjobb terápia és a szövődmények megelőzése érdekében.

spirometria

A krónikus obstruktív tüdőbetegség diagnosztizálásának legfontosabb vizsgálata a spirometria, amely a kilégzési áramlás akadályozását mutatja.

Ez egy egyszerű, nem invazív, olcsó vizsgálat, amely könnyen elvégezhető és értelmezhető.

Az alanynak egyszerűen bele kell fújnia egy olyan műszerbe, amely a levegő áramlását méri, kezdve egy mély belélegzéssel.

Normális esetben egy egészséges embernek képesnek kell lennie arra, hogy a manőver első másodpercében kiürítse az összes levegő 70-80%-át.

A légúti elzáródásban vagy a tüdő rugalmasságának elvesztésében szenvedő betegeknél, amint az emphysema esetén előfordul, sokkal tovább tart.

Ez az elzáródás általában alig vagy egyáltalán nem reagál a hörgőtágító gyógyszer beadására.

További funkcionális tesztek

A kép azonosítása után az emphysema megerősítése más funkcionális tesztekkel is elvégezhető, például globális spirometriával és alveoláris-kapilláris diffúzióval, amelyek mind a tüdő hiperinflációját, mind az emfizémára jellemző gázcsere hatékonyságának csökkenését értékelik.

A tüdő számítógépes tomográfiája az alveoláris destrukciós területeket is kimutathatja már nagyon korai stádiumban.

Súlyosabb esetekben a pulzoximetriás mérés a vér oxigenizációjáról ad információt, szükség esetén artériás hemogazanalízist, vérvételt a csuklóból), hasznos lehet az alveolusokon belüli megfelelő gázcsere, az oxigénszint ellenőrzésére. vért és előre jelezni a megfelelő tüdőműködést.

Hogyan kezeljük a tüdőtágulatot

Nincs olyan speciális kezelés, amely helyreállítaná az elveszett légzésfunkciót, az egyetlen dolog, ami megváltoztathatja az emphysema természetes történetét, az a dohányzás abbahagyása.

A dohányzás abbahagyása módosítja a tüdőfunkció gyorsuló hanyatlását, lassítja a betegség progresszióját.

Sajnos a dohányzásról való leszokás nem könnyű, de ma már vannak dohányzásmentes központjaink, amelyek egyszerre segíthetnek a nikotinfüggőség ellen, és pszichológiai támogatást nyújtanak a pszichés függőség ellen.

Ez a kombinált megközelítés jelentősen javította a dohányzás abbahagyásának sikerét a motivált emberek körében.

A dohányzás abbahagyása mellett a betegeket egészséges életmódra, rendszeres fizikai aktivitásra, valamint influenza és pneumococcus elleni védőoltással való védekezésre kell ösztönözni.

A tüdőtágulat gyógyszeres kezelése

Egyéb rendelkezésre álló terápiák a hörgőtágítók, amelyeket a kilégzési áramlás korlátozásának csökkentésére használnak a tüdő hiperinflációjának csökkentésével és a légszomj enyhítésével.

Gyulladáscsökkentő gyógyszereket is alkalmaznak, amelyek egyes betegeknél csökkenthetik a hörgőelzáródást és megakadályozhatják a hörgők fellángolását, és így megőrzik a tüdőfunkciót.

Ezek a gyógyszerek enyhíthetik a tüneteket, és ezáltal javíthatják a betegek életminőségét.

Az antibiotikumok viszont csak krónikus hörghurut fellángolása vagy pneumococcus okozta tüdőgyulladás esetén javasoltak.

Egyéb terápiák

A légzési elégtelenséghez vezető súlyos formákban szenvedő betegeknek legalább napi 18 órás kiegészítő oxigén adása javasolt a „tüdőszívbetegség” (jobboldali szívelégtelenség) megelőzésére.

Másrészt minden olyan betegnél, akinek légszomja zavarja mindennapi életét, légzésrehabilitáció javasolt.

Ez utóbbi egy multidiszciplináris programból áll, melynek célja a testedzéstűrés javítása fizioterápiás beavatkozásokkal a végtag- és légzőizmok erősítésére, valamint oktatási és táplálkozási támogatás nyújtása a betegek krónikus fogyatékosságainak kezelésében.

Lehetséges szövődmények

A leggyakoribb szövődmények a fellángolások, amelyek súlyosbodó légszomj és köhögés epizódjai, amelyek olykor elég súlyosak ahhoz, hogy veszélybe sodorják a beteg életét.

Ezek az epizódok tovább ronthatják a tüdőfunkciót, ami súlyosabb stádiumhoz vezethet.

A fellángolások oka gyakran vírusos, néha bakteriális fertőzések vagy tüdőgyulladás.

Néha szívrohamokkal vagy szívelégtelenség epizódjaival is szövődhetnek.

Nagyobb erőfeszítésekre van tehát szükség az e betegségben szenvedő betegek minél korábbi stádiumában történő felkutatására, a dohányzás abbahagyásának másodlagos megelőzésének azonnali megkezdésére, a megfelelő gyógyszeres terápiák és a betegek életmódjának megváltoztatását célzó beavatkozások megkezdésére, hogy a betegség kialakulását meg lehessen akadályozni. kezdetétől fogva.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Oxigén-ózon terápia: mely patológiák esetén javasolt?

Hiperbár oxigén a sebgyógyulási folyamatban

Vénás trombózis: a tünetektől az új gyógyszerekig

Prehospitális intravénás hozzáférés és folyadék újraélesztés súlyos szepszis esetén: Megfigyelő kohorsz vizsgálat

Mi az intravénás kanülálás (IV)? Az eljárás 15 lépése

Orrkanül oxigénterápiához: mi ez, hogyan készül, mikor kell használni

Forrás:

GSD