A coccygodynia a medencét, különösen a farkcsontot érintő egészségügyi állapot, amelyet a (gyakran gyulladás által okozott) fájdalom jelenléte jellemez a keresztcsonti területen.

Előfordulhat trauma eredményeként, vagy más tényezők miatt is, például testtartási hibák vagy a farkcsont mozgásának károsodása.

Ez a rendellenesség férfi és női betegeket egyaránt érinthet, azonban nőknél nagyobb az előfordulási gyakorisága, míg az átlagos megjelenési életkor általában 40 év körül van.

Bár a coccygodynia különböző intenzitású kényelmetlenség és fájdalom forrása lehet, általában nem súlyos állapot, amely nem jelent különösebb kockázatot a beteg számára.

Mindazonáltal fontos kizárni az egyéb kapcsolódó patológiák jelenlétét.

A rendellenesség okától és a fájdalom természetétől függően különböző terápiás megközelítések választhatók, amelyek magukban foglalhatják a gyulladás leküzdésére szolgáló gyógyszeres kezelést, a fájdalom csillapítására szolgáló fizioterápiás manipulációkat, súlyosabb esetekben a műtétet.

Mi az a Coccygodynia?

A coccygodynia a medencét és a keresztcsont területét érintő szindróma, amely súlyos krónikus fájdalmat okoz.

A szó valójában etimológiailag farkcsontból, azaz a végén lévő csontból áll gerincoszlop, és dinia, azaz fájdalom.

Ez egy széles körben elterjedt betegség a lakosság körében, és meglehetősen fogyatékos lehet a szenvedő számára. A farkcsontban jelentkező tartós fájdalom megakadályozza, hogy a páciens hosszú ideig üljön vagy álljon, ami korlátozza a legtöbb napi tevékenységet.

Bár a coccygodynia bármilyen korú egyént és mindkét nemet érinthet, gyakoribb a nők körében, és főként felnőttkorban fordul elő.

A rendellenesség okai számosak: lehetnek traumatikus természetűek, összefügghetnek más kóros rendellenességekkel, vagy egyéb tényezők, mint például a stressz, bizonyos sport- és munkatevékenységek megismétlése, túlsúlyos állapotok vagy akár szülés is.

A farkcsont anatómiája

A farkcsont egy kicsi, háromszög alakú csont a keresztcsont tövében, azaz a medence súlyát viselő csont, közvetlenül a fenék hasadéka felett; 3-5 csigolyaegységből áll, amelyeket „hamisnak” neveznek, mivel az első szegmens kivételével nem rendelkeznek a csigolyákra jellemző jellemzőkkel, és össze vannak olvadva.

A farkcsont hat szegmensre osztható: az alapra, a csúcsra, az elülső területre, a hátsó területre és a két oldalsó területre.

Ennek a csontnak enyhén lefelé ívelt alakja van, a végcsúcs csúcsa a test elülső része felé orientálódik, és egy olyan farokrajzra emlékeztet, amely valószínűleg jelen volt az ember korábbi evolúciós szakaszaiban.

A farkcsont csúcsának közelében található az anális záróizom, míg a háti felszínen a gluteus maximus izom, az anococcygealis szalag és a pubococcygealis izom graftok.

Anato-funkcionális szempontból a farkcsont hozzájárul az ágyéki gerincben végződő gerinccsatorna védelméhez.

Ezenkívül hozzájárul a test súlyának megtartásához, és lehetővé teszi az ülő helyzet felvételét.

Időnként testtartási hibák, patológiák vagy más fiziológiai tényezők miatt a farkcsont helytelen pozíciót vagy dőlést vehet fel, ami fájdalmat és kényelmetlenséget okoz mind nyugalomban, mind bizonyos tevékenységek végzése során.

Coccygodynia, mik lehetnek a kiváltó okok?

Mint fentebb említettük, a coccygodyniát gyakran a farkcsont területének krónikus gyulladása okozza.

A kiváltó okok sokrétűek lehetnek: a legtöbb esetben a farkcsont kemény felülettel való ütközése vagy a gerincsérülés és az esések okozta balesetek vagy traumatikus események állnak az állapot hátterében.

További kockázati tényezők lehetnek az ágyéki régió túlterhelése, a szülés, a túlsúlyos állapotok vagy az életkorral összefüggő kopás.

Ha nyilvánvaló ok nem azonosítható, idiopátiás formákról beszélünk.

Bizonyos sporttevékenységek, mint például a kontaktsportok, a korcsolyázás, a lovaglás vagy a síelés, nagy kockázatot jelentenek a farkcsont sérülésére: bár ezek gyakran egyszerű zúzódások, az erőszakos trauma töréseket és elmozdulásokat is okozhat (azaz a farkcsont elmozdulását a farkcsontról eredeti anatómiai helyzet).

Ezekben az esetekben a coccygealis csontok hipermobilitása miatti ízületi instabilitás gyulladásos folyamatot válthat ki, amely a környező szövetek coccygodynia-ra jellemző fájdalmának és degenerációjának fő oka.

A coccygodynia előfordulhat ismételt megerőltetés eredményeként is, amely a saccro-coccygealis terület nagy mobilitásával jár, vagy rossz testtartás vezetés vagy munka közben: a folyamatos súrlódás és a gerincoszlop alsó csigolyáira gyakorolt ​​tartós nyomás mikrotraumát indukálhat a gerincoszlopban. környező szerkezetek.

Éppen ezért az elhízott betegeknél előfordulhat a farkcsont hátsó subluxatiója, mivel a nagy súly nagyobb intramedencei nyomást fejt ki.

A coccygodynia kialakulásának másik fő oka az öregedés miatti szövet- és porcdegeneráció.

A terhesség is kockázati tényezőnek tekinthető, hiszen a harmadik trimeszterben a szülés megkönnyítése érdekében a farkcsont hiperflexiója lép fel, ami az ízület elmozdulásához vezethet.

Ritkábban a coccygodynia daganatok, osterosarcomák, pilonidal ciszták, ideggyökér-kompresszió vagy fertőzések előfordulásával járhat.

Melyek a fő tünetek?

A coccygodynia olyan állapot, amelyet főként lokalizált fájdalom vagy égő érzés jellemez a hát alsó részén, ahol a farkcsont található.

A fájdalom betegről betegre változhat, és idővel súlyosbodhat; súlyos esetekben olyan intenzívsé válhat, hogy számos napi tevékenység, például vezetés, ülés vagy hajlongás teljesítését rontja.

A kényelmetlenség különösen akkor romlik, ha a beteg ülőről állóra vált, vagy ha olyan testhelyzetet vesz fel, amely nagyobb nyomást gyakorol a keresztcsonti területre.

A coccygodyniában szenvedő betegeknél olyan tünetek is jelentkezhetnek, mint:

• Hátfájás és égő érzés az ágyéki területen;
• Fájdalom a lábakban, a fenékben vagy a csípőben;
• Székrekedés és fájdalom az evakuálás előtt vagy alatt;
• Bélrendszeri kellemetlenség vagy gyomorfájdalom;
• Fájdalom a szexuális aktus során, bár ritkábban;
• Dysmenorrhoea nőknél, azaz különösen fájdalmas menstruációs ciklus;
• Traumatikus eredetű sérülések esetén vérömleny, véraláfutás léphet fel;

Diagnózis

Általánosságban elmondható, hogy a coccygodynia diagnosztizálásához elegendő egy gondos, objektív orvosi vizsgálat: felméri a beteg által jelzett tüneteket, alapos személyes és családi anamnézist gyűjt, végül alapos vizsgálatot végez a hát alsó részén.

Tapintással előzetesen ki lehet zárni a kóros tömegek, tályogok és fertőzések jelenlétét: amint fentebb említettük, a coccygodynia nem különösebben súlyos állapot, hanem más, azonnali kezelésre szoruló patológiák tünete lehet.

A vizsgált eset jobb keretezéséhez a páciensnek ülő és álló helyzetben is röntgen- vagy MRI-felvételt kell készítenie: a képek összehasonlítása lehetővé teszi a sacro-coccygealis ízület túlzott vagy abnormális mobilitásának meghatározását, amely maga is meglehetősen merev. és lehetővé teszi a törések és csontsérülések jelenlétének kimutatását.

Gondozás és kezelés

A coccygodynia kezelése esetenként nagymértékben változhat, a rendellenesség kiváltó okától és a jelentett tünetek mértékétől függően.

A legtöbb esetben ez a betegség jól reagál a célzott gyógyszeres terápiára a következők alapján:

• Fájdalomcsillapítók a fájdalom csökkentésére, például paracetamol és tramadol, vagy speciális krémek és kenőcsök bőrön történő alkalmazása;
• Nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID-ok), amelyek segítenek csökkenteni a gyulladást és jó fájdalomcsillapító tulajdonságokkal rendelkeznek. A leggyakrabban használt gyógyszerek közé tartozik az ibuprofen és a naproxen;
• izomrelaxánsok az izomösszehúzódások enyhítésére. Példa erre a tiokolhikozid;

Az intenzívebb tünetekkel jellemezhető esetekben lehetőség van kortikoszteroid injekciókkal, például metilprednizolonnal vagy triamcinolonnal történő kezelés mellett helyi érzéstelenítőkkel együtt.

Ezzel a kezelési megközelítéssel a tünetek általában néhány héten belül megszűnnek.

Sok esetben hasznos lehet kombinálni a gyógyszeres kezeléseket egy kiegészítő terápiával, amely magában foglalja a pihenőidőt és a fizioterápiában, csontkovácsolásban és csontkovácsolásban alkalmazott gerinc manipulációs technikákat.

Ezenkívül a farkcsontra nehezedő nyomás enyhítésére szolgáló speciális párnák és megfelelően kialakított ülések segíthetnek bizonyos tevékenységek végzése során a fájdalom enyhítésében.

Súlyosabb esetekben, amikor a konzervatív megközelítés nem hoz kielégítő eredményt, műtéti beavatkozásra lehet szükség a rendellenesség feloldása érdekében: a coccygectomia a farkcsonti csigolyák teljes vagy részleges eltávolításából áll; az összes funkció megőrzése érdekében az eltávolított csontszegmenshez kapcsolódó izmok, inak és szalagok újra összekapcsolódnak a medence többi részével.

A coccygectomia meglehetősen hosszú felépülési időt igényelhet, amely néhány héttől több hónapig terjedhet.

Olvassa el még

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Coccygodynia: tünetek, diagnózis és kezelés

Spondylitis ankylopoetica, mik a tünetei?

Krónikus fájdalom és pszichoterápia: Az ACT modell a leghatékonyabb

Lumbago: Mi ez és hogyan kell kezelni

Hátfájás: a testtartási rehabilitáció jelentősége

Nyaki szűkület: tünetek, okok, diagnózis és kezelés

Fájdalomterápia a hátfájásra: Hogyan működik

Prehospitális gerinc immobilizáció áthatoló sérüléseknél: igen vagy nem? Mit mondanak a tanulmányok?

Gerincoszlop -sérülések, a sziklacsap értéke / Rock Pin Max Gerinclemez

A gerincoszlop immobilizálása gerinctábla segítségével: A használat céljai, indikációi és korlátai

forrás

Bianche Pagina