Konstriktív szívburokgyulladás és exudatív konstriktív pericarditis
Beszéljünk a konstriktív pericarditisről. A szívburok egy vékony membrán, amely körülveszi a szívet, és két rétegből áll: a rostos pericardiumból (a külső réteg) és a savós szívburokból (a belső rétegből).
A konstriktív szívburokgyulladás a szívburok állandó hegesedése következtében alakul ki, válaszul különféle gyulladásos állapotokra
Megvastagodott, fibrotikus (vagy meszesedett) szívburok jellemzi, amely korlátozza a szív diasztolés telődését.
A kóros folyamat gyakran diffúz és szimmetrikus, ami mind a négy szívkamrában emelkedett és kiegyenlített diasztolés nyomást eredményez.
A tamponáddal ellentétben azonban, amelyben a kamrai telődés a diasztolé során károsodott, a korai diasztolés telődés nem károsodik konstriktív pericarditisben.
Ez a körülmény gyors korai kamrai telődéshez vezet, másodlagosan a megnövekedett pitvari nyomás miatt, amit a kamrai nyomás hirtelen emelkedése és platója (négyzetgyökjel) követ a mezo- és telediasztolé alatt, amint a kamratérfogat eléri a nem tágítható korlátot. szívburok.
Az obstruktív pericarditis okai
A szívburok összehúzódásának okai hasonlóak azokhoz, amelyek szívburokgyulladáshoz vezetnek: fertőzés, sugárterhelés, kötőszöveti rendellenességek és urémia.
Ezenkívül ez az állapot több hónappal vagy évekkel a szívműtét után is előfordulhat.
A hatékony tuberkulózis elleni kezelés bevezetése előtt a mycobacterium tuberculosis volt a leggyakoribb ok.
Mindazonáltal, akárcsak a pericarditis esetében, a szívburok szűkületének legtöbb esetben nincs azonosítható etiológiája, ezért idiopátiásnak nevezik.
Az obstruktív pericarditis tünetei és jelei
Az enyhe-közepes összehúzódásban szenvedő betegek hasi fájdalomra panaszkodnak, és az alsó végtagok májpangás és perifériás ödéma miatti duzzanatuk van.
A folyamat súlyosbodásával a csökkent perctérfogat súlyosabb astheniát és nehézlégzést okoz, a tüdőpangás pedig köhögést, paroxizmális éjszakai nehézlégzést (PND) és orthopnoét okozhat.
Az obstruktív pericarditis diagnózisa
Objektív vizsgálat során a jugularis vénák belégzéskor tágulnak és paradox módon tágulnak (Kussmaul jele), ami azért következik be, mert a negatív intrathoracalis nyomás nem kerül át a szívburokba, vagy konstriktív fiziológia esetén.
Emiatt a jobb pitvarból és a kamrából a vénás visszaáramlás növekedése nem allokálható, és a jugularis vénák tovább tágulnak.
A centrális vénás nyomás növekedését kiemelkedő negatív x- és y-hullámok kísérik.
A negatív y-hullám, amely hiányzik vagy csökken a tamponádban, kiemelkedő és lerövidül a mezodiasztoléban bekövetkező gyors nyomásemelkedés miatt.
Konstrikciós pericarditisben a paradox pulzus jellemzően nincs jelen, mert a belégzés nem eredményez fokozott kamrai telődést.
Egyéb objektív leletek közé tartoznak a jobb kamrai dekompenzáció jelei, például hepatomegalia, ascites és perifériás ödéma.
Objektív vizsgálat során a bal szegycsont szélén közvetlenül az S2 aorta komponense után kialakuló protodiasztolés tónus (pericardialis stroke) értékelhető, amely megfelel a gyors protodiasztolés telődés megszűnésének.
A mellkas röntgenvizsgálata perikardiális meszesedést és pleurális folyadékgyülemet mutathat
Az elektrokardiogramon (EKG) a QRS feszültség csökkenhet nem specifikus ST szegmens és T hullám eltérésekkel.
Bár sok beteg fenntartja a szinuszritmust, néhány betegnél ektópia vagy pitvarfibrilláció alakul ki.
Az echokardiográfián a szívburok megvastagodottnak és mozdulatlannak tűnhet.
Gyakran előfordul az interventricularis septum parietális kinetikájának rendellenessége és az inferior vena cava dilatációja is.
Az Echocolordoppler kóros áramlási sebességet mutat a tüdő- és májvénákban, valamint a diasztolés kamrai telődés rendellenes mintázatát.
A CT-t és az MRI-t a perikardiális vastagság mérésére is használják.
Az echokardiográfiához hasonlóan az MRI értékes lehet a konstriktív pericarditis hemodinamikai következményeinek kimutatásában
A legtöbb betegnél jobb szív katéterezése szükséges a diagnózis felállításához.
A jellemző tünetek közé tartozik a megnövekedett és kiegyenlített pitvari és kamrai diasztolés nyomás.
A centrális vénás nyomás emelkedését kiemelkedő negatív x- és y-hullámok kísérik.
A negatív y-hullám, amely a tamponádban hiányzik vagy csökken, a protodiasztoléban a gyors pitvari kiürülés miatt kiemelkedő, de a mezodiasztoléban a jobb kamrai nyomás gyors emelkedése miatt lerövidül.
Mind a jobb, mind a bal kamrai diasztolés nyomás a protodiastole csökkenését mutatja, ezt követi a mezo- és telediastole gyors emelkedése és platója, ami a négyzetgyök jele, mivel a további feltöltődést a nem tágítható szívburok veszélyezteti.
A restrikciós kardiomiopátiával ellentétben a jobb és bal kamrai diasztolés nyomás szinte egymásra helyezhető, és nem változik térfogatterheléssel vagy fizikai aktivitással.
Nehéz esetekben, amikor a restrikciós kardiomiopátiától való megkülönböztetés bizonytalan, hasznos lehet egy szívburok vagy szívizom biopszia.
Az obstruktív pericarditis kezelése
Az obstruktív pericarditis progresszív betegség.
Az enyhe constrictiv pericarditisben szenvedő betegek sóbevitel korlátozásával és diuretikumok adásával történő kezelése kiváló eredményeket hozhat.
A sinus tachycardia egy kompenzációs mechanizmus, ezért a szívritmust lassító gyógyszerek (béta-blokkolók vagy kalcium-antagonisták) alkalmazása némi körültekintést igényel.
A legtöbb tüneti betegnél a szívburok műtéti eltávolítása (pericardiectomia) a választandó kezelés.
A sugárterhelés következtében kialakuló konstriktív pericarditisben szenvedő betegek hosszú távú prognózisa viszonylag rosszabb.
Szűkülettel járó szívburokbetegség azt eredményezi, hogy egy sportolót kizárnak minden versenysportból.
Exudatív konstriktív pericarditis
Az exudatív konstriktív pericarditis olyan klinikai hemodinamikai szindrómára utal, amelyben a szív zsigeri szívburok általi összehúzódása a szabad perikardiális térben feszült folyadékgyülem jelenlétében következik be.
A konstriktív pericarditis kialakulásának közbenső szakaszát jelentheti.
Az exudatív constrictív pericarditis okai megegyeznek a konstriktív pericarditis okaival.
Az exudatív constrictív pericarditis azonban gyakrabban jelenik meg sugárzás okozta pericarditisben, és viszonylag ritkábban fordul elő műtét utáni esetekben.
A klinikai tünetek a tamponádéhoz és a szűkülethez hasonlítanak, a jobb kamrai dekompenzáció jelei gyakoribbak.
A nem invazív vizsgálatok, mint például az echokardiográfia, az MRI és a CT hasznossága ellenére a diagnózist általában sikeresen elvégzett perikardiocentézis után állítják fel.
A folyadék elvezetése és az intraperikardiális nyomás nullára való csökkenése után az intrakardiális nyomás emelkedett marad, konstriktív fiziológiával.
A kamrai nyomáskövetés tipikus négyzetgyökjelet mutat, míg a pitvari nyomás és a jugularis vénás pulzus kiemelkedő negatív y-hullámot mutat.
Következésképpen a pericardiocentesis nem enyhíti a beteg tüneteit.
A szívburok vagy a zsigeri és parietális sebészeti kezelés általában hatékony.
Olvassa el még:
Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre
Vannak hirtelen tachycardiás epizódjai? Wolff-Parkinson-White szindrómában (WPW) szenvedhet
Ismerve a trombózist, hogy beavatkozzon a vérrögön
Szívgyulladások: Mik a szívburokgyulladás okai?
Pericarditis: Mik a szívburok gyulladásának okai?
Elsősegélynyújtás túladagolás esetén: Mentőt kell hívni, mit kell tenni a mentőkre várva?
Pericarditis gyermekeknél: sajátosságok és különbségek a felnőttekétől
Szívgyulladások: Mik a szívburokgyulladás okai?
Vannak hirtelen tachycardiás epizódjai? Wolff-Parkinson-White szindrómában (WPW) szenvedhet
Ismerve a trombózist, hogy beavatkozzon a vérrögön
Betegeljárások: Mi a külső elektromos kardioverzió?
Mikor használjuk a defibrillátort? Fedezzük fel a sokkoló ritmusokat