Cryptorchidizmus, a here nem ereszkedik le a herezacskóba
A kriptorchidizmus a here nem ereszkedik le a herezacskóba, és ez a férfi urogenitális rendszer leggyakoribb rendellenessége gyermekkorban.
Ez a fajta probléma gyakran társulhat más, a területen elhelyezkedő anomáliákkal, mint például a lágyéksérv
Az egészségi állapot az embrionális stádiumban alakul ki: a magzat kialakulásakor – normális esetben – a herék a hasüregből a herezacskóba ereszkednek le, áthaladva a lágyékcsatornán.
Előfordulhat azonban, hogy az egyik vagy mindkettő az út bármely pontján megáll, megváltoztatva a normál anatómiai felépítést, aminek következményei vannak a termékenységre nézve: cryptorchid betegségben felnőttkorban jelentősen megnő a spermiumok és a hormonok csökkenésének valószínűsége.
De lássuk közelebbről, mi is az a kriptorchidizmus, hogyan diagnosztizálják és kezelik.
GYERMEKEK EGÉSZSÉGE: TOVÁBBI INFORMÁCIÓ A GYERMEKRŐL, HA LÁTOGATJA A VÉSZHELYZETI EXPO STANDOT
Mi az a kriptorchidizmus?
A kriptorchidizmus kifejezés a görög „cryptos” szóból ered, ami rejtett, és az „orcus” szóból, ami herét jelent: ezért szó szerint „rejtett here”-nek is lehetne fordítani.
A nagyon kifejezett szó arra az állapotra utal, amikor az egyik vagy mindkét here nem ereszkedett le a herezacskóba, ezért nem láthatók, és egyes betegeknél nem is tapinthatóak, mert a leereszkedésük túl korán leállt a fejlődés során.
A legtöbb esetben a kriptorchidizmus egyoldalú, azaz csak az egyik herét érinti, de előfordulhat, hogy kétoldali, mindkét herét érinti.
Általában veleszületett betegség, bár nagyon ritkán találhatunk szerzett formákat, amelyeket más tényezők okoznak.
Mint már említettük, a magzat kialakulásában a herék a hasüregből indulnak ki, és a lágyékcsatornán keresztül a herezacskóba ereszkednek le, amely a meghatározás helye. Előfordulhat, hogy ez a fiziológiás út megszakad, és ezért a here megáll, és a herétől eltérő ponton helyezkedik el.
Milyen hatásai vannak a kriptorchidizmusnak?
A patológia meglehetősen elterjedt, és a koraszülött gyermekek 3-5%-át, a koraszülöttek 10-30%-át (jóval magasabb százalék) érinti.
Az esetek mintegy 75%-ában ez az állapot egy éves koron belül spontán megszűnik, ezután is csak a gyermekek kis hányada érintett.
Egy éves kor után az egyik vagy mindkét here leereszkedésének elmulasztása kórosnak minősül, és valószínűleg műtétre lesz szükség a megoldáshoz.
A kóros kriptorchidizmus gyakran társul más malformatív veleszületett rendellenességekkel, mint például a Prader-Willi-szindróma és a Noonan-szindróma.
A kriptorchidizmus osztályozása
A kriptorchidizmus a here által elfoglalt pozíció szerint osztályozható.
Ezért attól függően, hogy többé-kevésbé „magas” anatómiai helyen található, megkülönböztetjük:
- Valódi kriptorchidizmus vagy le nem szállt here. A here nagyon magas helyzetben van, a hasüregben. Emiatt nemcsak nem látható, hanem a tapintása sem lesz lehetetlen. Ha a le nem ereszkedett herék egy éves korig nem helyezkednek el megfelelően, akkor valószínűleg műtétre lesz szükség.
- Ektópiás kriptorchidizmus. Valószínűleg ez egy súlyosabb eset, mert a herék a leszállás fiziológiás pályáján kívül helyezkednek el. Az ilyen típusú kriptorchidizmus szinte minden esetben műtétet igényel.
- Kriptorchidizmus visszahúzódó herével. Néha megtörténhet, hogy a here egy ponton visszakerül a herezacskóba. Szerencsére ebben az esetben sebészi beavatkozásra vagy speciális terápiákra nincs szükség, mert a herének néhány manőverrel sikerül visszatérnie a helyére.
- Cryptorchidizmus hiányos herék származással. A here a leereszkedés fiziológiás útján, nagyon közel helyezkedik el végleges helyéhez: az embrionális képződés során azonban megáll a inguinalis csatorna vagy a külső inguinális nyílás szintjén. Ez a betegség legkevésbé súlyos formája, és nagyobb valószínűséggel spontán megoldódik.
Ne felejtsük el, hogy létezik szerzett kriptorchidizmus is, amikor a here születéskor leereszkedik, de külső esemény, például sérv hatására visszamegy: ebben az esetben már nem lehet visszahelyezni a helyére.
Ekkor lehetséges, hogy az egyik (monorchidia) vagy mindkettő (anorchidia) herék nem igazán alakultak ki, és ezért hiányoznak a test bármely részéből: itt is lehetetlen bármilyen beavatkozás.
Az okok
Úgy tűnik, hogy a kriptorchidizmus okai között hormonális elváltozás áll, amelyet egyes környezeti anyagok, úgynevezett endokrin károsítók okoznak.
Lehetséges azonban, hogy mechanikai vagy genetikai okai is vannak.
Vannak azonban olyan kockázati tényezők is, amelyek növelik a kriptorchidizmus lehetőségét, mint például a koraszülés, az alacsony születési súly és az anya terhesség alatti különleges állapotai, mint például a cukorbetegség vagy a dohányzás.
A cryptorchid betegségnek nincsenek különösebb tünetei, a betegek nem panaszkodnak fájdalomról vagy kellemetlen érzésről
A probléma azonban akkor merül fel, ha az állapotot nem kezelik megfelelően, ami fontos, hosszú távú következményekkel jár.
Kezdjük azzal, hogy leírjuk a legbosszantóbbat: a kriptorchidizmus rendellenes tömeg kialakulását okozza, ami járási nehézségekhez vezethet.
Bármilyen degeneráció más szövődményekhez is vezethet, mint például a herecsavarodás, hipogonadizmus és impotencia.
A kezeletlen kriptorchidizmus súlyos következménye lehet a meddőség is, ezért érdemes a patológiát a lehető legjobb módon kezelni, még ha tünetmentes is, a megfelelő időzítés betartásával a szövődmények elkerülése érdekében.
Hosszabb elhanyagolás esetén a kriptorchidizmus elősegíti a lokalizált daganatok kialakulását is: úgy tűnik, hogy az ok a here hőmérséklete, amely egy fokkal magasabb, mint a herezacskóban.
A diagnózis
Egy újszülöttnél a kriptorchidizmus azonosítása egyáltalán nem bonyolult, és gyakran elegendő egy orvos (általában gyermekorvos) objektív vizsgálata a helyes diagnózishoz.
Laboratóriumi vizsgálatok akkor válnak szükségessé, ha a kriptorchidizmus a húgycső kóros fejlődésével jár: ebben az esetben az anorchia lehetőségét is figyelembe veszik.
Előírhatók:
- Lágyék és herezacskó ultrahangja
- MRI a has
- Hormonok, például LH és FSH szabályozása
- Kariogram, vagy egy egyén kromoszómakészletének ábrázolása
- A tesztoszteron értékelése
Felnőttkori kriptorchidizmus kialakulása esetén célszerű konzultálni háziorvosával, aki a sokkal komolyabb kiváltó okok kizárása érdekében a legmegfelelőbb szakemberhez tud irányítani a probléma kezelésére.
A kezelés
Amint láttuk, a kriptorchidizmussal született gyermekek túlnyomó többsége az első életévben spontán felépül.
Ha ez sajnos nem történik meg, az általunk említett szövődmények elkerülése érdekében célszerű azonnal beavatkozni.
A cél nyilvánvalóan az, hogy a herét a lehető legkevésbé invazív kezeléssel legkésőbb a második életév elteltével helyreállítsák.
A kriptorchidea-betegségben szenvedő, életévét túllépő gyermeknél kezdetben orvosi-farmakológiai terápiával avatkozunk be, amely hormonok – különösen gonadotropin – beadásával jár.
Ennek a szernek időben kell lennie, mivel az élettől számított 18 hónapon belül beadható, és még megfelelő időben történő beadás esetén is meglehetősen kicsi a siker valószínűsége, csak az esetek 15-30%-ában működik.
Ha a probléma továbbra is fennáll, kiértékeljük a herék helyére történő visszaállítását, az úgynevezett orchidopexiát vagy orchidopexiát.
Bármi is volt a probléma megoldása, fontos, hogy a kriptorchidizmusban szenvedőket rendszeres időközönként vizsgálja meg andrológus szakorvos, aki időről időre értékeli az állapotot, és szükség van-e további vizsgálatokra.
A termékenységre gyakorolt hatások
Amint láttuk, a tünetek hiánya ellenére elengedhetetlen a kriptorchidizmus esetén az azonnali beavatkozás, mert az meddőséghez vezethet.
A meddőség akkor is előfordulhat, ha az egészségi állapotot túl későn kezelik: ezért ha a gyermek kriptorchidizmusa az első életév után is fennáll, azonnal forduljon gyermekorvosához.
Valójában, ha figyelmen kívül hagyják, a cryptorchid betegség az ondószövet fejlődésének kudarcát okozhatja, így a here progresszív sorvadását, ami gyenge vagy hiányzó spermiumtermeléshez vezet, ami visszafordíthatatlan meddőséghez vezet.
Olvassa el még
Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre
Mi legyen a gyermekgyógyászati elsősegélynyújtó készletben
Vegyi égési sérülések: elsősegélynyújtási és megelőzési tippek
Heimlich manőver: Tudja meg, mi ez és hogyan kell csinálni
Elektromos égés: Elsősegélynyújtási és -megelőzési tippek
Kisgyermekek otthoni biztonsága: Gyermekek otthon, néhány információ a szülőknek
Gyermekemnek ADHD-ja van? Hogyan lehet észrevenni a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar tüneteit
Pulmonalis atresia: mi ez, tünetei, okai és kezelése
Interventricularis septális defektus: mi ez, okai, tünetei, diagnózisa és kezelése