Diszlokációk: mik ezek?
Mik azok a diszlokációk? Az emberi csontvázat alkotó csontokat ízületek kötik össze, amelyeket mobilitásuk szerint rögzített ízületekre, mozgékony ízületekre és félig mozgékony ízületekre osztanak.
A mozgékony ízületeket – annak érdekében, hogy megőrizzék mobilitásukat – szalagrendszer és az ízületi tok, valamint inak és izmok veszik körül és támasztják alá.
Traumatikus eseményt követően – ez a rendszer, amely összeköti a két ízületi fejet – részben vagy teljesen összeomlik.
A két ízületi fej közötti elcsúszást luxációnak nevezzük
A „diszlokáció” orvosi szakkifejezés – a latin „luxus” = „elment a helyéről”, „kimozdult” – valójában olyan állapotot jelöl, amely akkor következik be, amikor az ízületen belül az ízületi fejek elhagyják szokásos helyüket, fiziológiai helyzetüket azonban bármilyen csonttörés is előfordulhat.
A luxáció lehet teljes vagy hiányos
Teljes diszlokáció akkor következik be, amikor a sérült ízületi fejek felületei olyan mértékben kimozdulnak ülőhelyükből, hogy már nem érinthetik egymást; hiányos diszlokáció vagy subluxatio akkor következik be, ha a traumás esemény által érintett ízületi felületek között némi érintkezés marad.
Az elmozdult ízületi felületek mindkét esetben külső beavatkozást igényelnek, hogy visszakerüljenek a helyükre.
A leggyakoribb diszlokációk
A leggyakoribb diszlokációs esetek közé tartozik a váll-, könyök-, csípő-, ujj- és térdkalács-diszlokáció.
Ez annak köszönhető, hogy ezek az ízületek – a legmozgékonyabbak – ténylegesen nem támasztják alá az izomrendszert, amelynek a lehető legtöbb mozgást kell lehetővé tennie az ízület számára, hogy lehetővé tegye a normál motoros tevékenységet.
A nagyobb mozgásszabadság ezért sajnos nagyobb sérülésekkel, például elmozdulásokkal jár együtt.
A diszlokáció okai
A kiváltó eseménytől függően a diszlokációk traumatikus, veleszületett és patológiásra oszthatók.
Traumás diszlokációk
Ahogy maga a „traumás” kifejezés is sugallja, minden trauma következtében fellépő diszlokáció ebbe a csoportba tartozik.
A trauma általában egy sportág – foci, kosárlabda, rögbi, röplabda, síelés és általában torna – gyakorlása során, vagy baleset következtében – kerékpáron, motoron esés vagy gépjármű-baleset következtében – következhet be.
A traumás típusú diszlokációkon belül további felosztást lehet felismerni a közelmúltbeli és az egyre enyhébb traumák következtében ismétlődő diszlokációkra.
Veleszületett diszlokációk
A veleszületett diszlokációt általában az ízületi fejek – tulajdonképpen veleszületett – fejlődési rendellenességei okozzák; fejlődési rendellenességek, amelyek a gyermekek születéskor vagy csecsemőkorukban nyilvánulnak meg.
A leggyakoribb veleszületett luxatiók közé tartozik a csípőízület.
Patológiás vagy degeneratív diszlokációk
A kóros diszlokációk más patológiák következményei, amelyek tünetei közé tartozik az ízületi kapcsolatok megváltozása.
Diszlokáció: tünetek
Az elmozdult ízületet általában a következő tünetek jellemzik:
- Az érintett ízület látható deformitása
- képtelenség végrehajtani az ízület normális mozgását
- látható duzzanat
- Meleg tapintásra
- Hirtelen erős fájdalom, tapintásra felerősödik
- Kopás vagy bőr nyilvánvaló zúzódásokkal
A diszlokáció diagnózisa
A diszlokáció diagnosztizálása valójában minden háziorvos számára meglehetősen egyszerű; még könnyebb az illetékes szakorvosnak: az ortopédnak.
A diagnózis egyszerűsége annak köszönhető, hogy az ízületi diszlokáció okozta károsodás még szabad szemmel is nyilvánvaló.
Mindenesetre vizsgálatsorozatot kell kezdeményezni annak érdekében, hogy a lehető legteljesebb áttekintést kapjuk az ízületi elmozdulásban szenvedő beteg klinikai képéről.
Ezután röntgen- és MRI-vizsgálatokat kell kérni annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a szövődmények, például csonttörések, idegsérülések és érsérülések lehetséges jelenlétére.
Diszlokációk: megfelelő kezelés és rehabilitáció
Az ízületi diszlokációhoz vezető eseményt követően érdemes a lehető leghamarabb beavatkozni; semmi esetre sem később, mint 24/48 óra.
Ha túl sokáig várnak orvoshoz, az nem kis mértékben bonyolíthatja a beteg klinikai képét.
Nem sokkal a diszlokáció után biológiailag megindul a lézió gyógyulási folyamata, ami helytelen gyógyuláshoz vezethet, ami sokkal komolyabban veszélyezteti az elmozdult ízület motoros és ízületi kapacitását.
Ilyen esetekben az ortopéd orvoshoz kell fordulni, aki a környező szövetek további károsítása nélkül tudja visszahelyezni a kimozdult ízületi fejet a megfelelő helyre.
Az ízületi fej visszahelyezése meglehetősen fájdalmas lehet, ezért erre csak akkor kerülhet sor, ha a beteg megfelelő adag érzéstelenítőt kapott.
A diszlokáció csökkentése után a rehabilitáció visszaállítja a pácienst a trauma előtti kondícióba.
Súlyos sérülések esetén a sérülés nagyságától függően egy kezdeti abszolút pihenési időszak következhet; illetve enyhébb sérülések esetén azonnal az ízület korai mobilizálása is választható.
Előfordulhat, hogy a korai mobilizációt a rehabilitációs tevékenység során meglehetősen erős fájdalom kísérheti, amelynek kordában tartása érdekében orális vagy infiltrációs fájdalomcsillapítók beadása szükséges.
Ezt követi a megfelelő rehabilitációs időszak, hogy a beteg az izomtónus erősítésével visszanyerje az elvesztett mozgásképességét.
Ez célzott gyakorlatok sorozatával történik, hogy az izmok megfelelően támogassák és megtartsák a még gyógyuló ízületet.
Diszlokációk: megelőzhetők?
Bár a legtöbb diszlokációt abszolút előre nem látható esemény – például trauma – okozza, van mód a diszlokáció megelőzésére, vagy legalábbis megpróbáljuk megelőzni: ezt „izomerősítésnek” nevezik.
Folyamatos, erősítést célzó fizikai aktivitás mellett az izomrendszer optimálisan támogatja a csontvázat, megfelelően kísérve minden ízületet mozgásuk során, még a legrögösebb és kiszámíthatatlanabb ízületeket is, amelyek esetleges kimozduláshoz vezetnek.
Olvassa el még
Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre
Rotátormandzsetta sérülései: új, minimálisan invazív terápiák
Térdszalag-szakadás: tünetek és okok
Könyök diszlokáció: Különböző fokok értékelése, betegkezelés és megelőzés
MOP csípőimplantátum: mi ez, és mik a fém előnyei a polietilénen
Csípőfájdalom: okok, tünetek, diagnózis, szövődmények és kezelés
Csípőízületi osteoarthritis: Mi a Coxarthrosis
Miért jön, és hogyan lehet csípőfájdalmat enyhíteni
Csípőízületi gyulladás fiatalkorban: A coxofemoralis ízület porcdegenerációja
Coxalgia: mi ez, és mi a műtét a csípőfájdalmak megszüntetésére?
Lumbago: Mi ez és hogyan kell kezelni
Általános vagy helyi A.? Fedezze fel a különböző típusokat
Intubáció A. alatt: Hogyan működik?
Hogyan működik a helyi érzéstelenítés?
Alapvetőek az aneszteziológusok a légi mentőgyógyászatban?
Epidurális fájdalomcsillapítás műtét után
Lumbális punkció: mi az a gerinccsap?
Lumbálpunkció (gerincérintkezés): miből áll, mire használható
Mi az ágyéki szűkület és hogyan kell kezelni
Az ágyéki gerincszűkület: meghatározás, okok, tünetek, diagnózis és kezelés
Munkával összefüggő mozgásszervi megbetegedések: Mindannyiunk érintett lehet
Térdízületi arthrosis: A gonarthrosis áttekintése
Varus Knee: Mi ez és hogyan kezelik?
Patellaris chondropathia: a jumper térd meghatározása, tünetei, okai, diagnózisa és kezelése
Ugráló térd: A patelláris tendinopathia tünetei, diagnózisa és kezelése
A patella chondropathia tünetei és okai
Egyrekeszes protézis: A válasz a gonartrózisra
Elülső keresztszalag sérülés: tünetek, diagnózis és kezelés
Szalagsérülések: tünetek, diagnózis és kezelés
Térdízületi arthrosis (gonarthrosis): a „testre szabott” protézisek különféle típusai
Patella luxáció: okok, tünetek, diagnózis és kezelés