Idegi kimerültség: tünetek, diagnózis és kezelés

By Cristiano Antonino On 20. február 2023.

Az „idegkimerültség” (neuraszténia vagy neuroasthenia) kifejezést a 19. században egy amerikai neuropszichiáter, George Miller Beard vezette be, aki egy olyan átfogó állapot megjelölésére használta, amelyet krónikus fáradtság és fogyatékosság jellemez.

Manapság a köznyelvben az „idegkimerültség” kifejezés a fizikai és szellemi fáradtság és gyengeség általános állapotára utal, amely számos tünetet tartalmazhat, mint például a mentális megerőltetés utáni túlzott fáradtságérzés és a koncentrációs nehézség (amely csökkent hatékonyság mind a munkahelyen, mind a mindennapi élet egyéb feladatai során), fizikai gyengeség, krónikus fáradtság, fájdalom, ellazulási nehézség, szédülés, extrasystole, fejfájás, alvási nehézség, kellemes érzelmek érzékelésének képessége (anhedonia), ingerlékeny hangulat (idegesség) ').

A gyakorlatban az „idegösszeomlás” kifejezést széles körben használták és használják ma is egy olyan nehéz időszakra, amely depressziós állapotoknak és szorongásos zavaroknak tulajdonítható tüneteket okoz.

Pontosabban, ez egy olyan állapot, amely egy különösen stresszes időszak után akutan jelentkezik.

„Vegyes” problémás mentális állapotokat okozhat, amelyek mind a hangulatzavarnak, mind a szorongásos zavarnak tulajdoníthatók.

Az idegi kimerültség tünetei

Az úgynevezett „idegkimerültség” a szorongásos zavarok és a depresszió számos tünetével jár.

Az apátia, a kedvetlenség, az energiahiány, az izomgyengeség, az életkedv hiánya, a szomorúság és a melankólia valóban a depresszió tipikus tünetei.

Az is előfordulhat, hogy a depresszióban szenvedőknek pánikrohamuk, szorongásos zavaruk is van, vagy fordítva.

Az úgynevezett idegi kimerültség gyakran társul szomatizációval és stressztünetekkel.

Gyakran éppen az utóbbi túlterhelése lehet az idegi kimerültség fő okozója.

De mit jelent stresszesnek lenni? Hogyan vezethet a stressz ekkora hanyatláshoz az emberben?

Az emberekben az érzelmi és helyzeti instabilitás a stressz fő forrása.

Jelentős blokkoló hatást fejtenek ki az alkalmazkodóképesség minden mintájára, amelyek így megsemmisülnek.

Ez elősegíti a nagy mennyiségű feszültség felhalmozódását a rendszerben.

Ha ez a feszültség túlzott, a stresszreakció halálossá és szelektívvé válhat.

Ha nem a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely (a stressz-válasz reakciók kezelésében részt vevő rendszer) közvetíti, akkor idegi kimerültséghez vezethet.

Amikor a szervezet már nem tud reagálni a stresszorokra és nem tud alkalmazkodni, olyan tünetek jelentkezhetnek, amelyek nagyon hasonlóak a szorongáshoz és a depresszióhoz.

Például kezdetben előfordulhat a túlzott ingerlékenység vagy gyengeség, ingerlékenység, túlérzékenység és csökkent funkcionális teljesítmény.

Ezt követően előfordulhatnak pszichoszomatikus tünetek, különösen vegetatívak, mint például a fáradtság és a legyengülés markáns jelei.

Később depressziósabb tünetek jelentkezhetnek, beleértve az élvezet hiányát, a kimerültséget, a rendkívüli fáradtságot és a depressziós hangulatot.

Karbantartási tényezők

Ha ez az állapot idővel fennáll, az a személy negatív másodlagos értékeléséhez vezet, aki gyengének, reagálni nem tudónak és tévedésnek fogja magát értékelni.

Ezek a megfontolások tovább fokozzák a fent leírt tüneteket, ami egy ördögi körhöz vezet, amely az öntáplálás.

A környezeti és családi kontextus is befolyásolhatja a témát ebben a rendkívül nehéz időszakban.

Rokonok, barátok, társak azzal vádolhatják kedvesüket, hogy nem tud megbirkózni az élettel.

Arról, hogy képtelen és képtelen megbirkózni a stresszel, haragszik és kritizálja őket.

Ez viszont stresszorrá válik, rontva az amúgy is veszélyeztetett pszichofizikai állapotot.

Hogyan kezeljük az idegi kimerültséget

Mi a teendő ilyenkor, ha ilyen helyzet áll elő? Először is, bár a stresszes események okozták az ilyen „kimerültséget”, az ebből való kilábaláshoz nem elegendő a stresszorok megszüntetése.

Egy kezdeti viselkedésmódosítással és egy testre gyakorolt hatással kell kezdeni, majd összetettebb pszichológiai és kognitív szempontokkal kell foglalkozni.

Viselkedésmódosítások

Valójában a normális működés lassan történő visszaállításához általában egyszerű, minimális cselekvésekkel kell kezdeni, amelyek elősegíthetik a gyógyulást és ellensúlyozhatják a depresszió tehetetlenségét.

Például a napi tevékenységek nyomon követése.

Lehetővé teszi, hogy felismerje, mit és hány tevékenységet végez egy nap alatt, és így csak a kellemes tevékenységeket növeli.

Ha helyet foglal önmagának, olyan dolgokat csinál, amelyeket élvez, elősegíti a depressziós hangulat apatikus feloldását.

Másodszor, felismerték, hogy az állandó fizikai aktivitás, lehetőleg a szabadban (például körülbelül napi 20 perc séta) elősegíti a hangulatszabályozó endorfinok felszabadulását.

Ez rendkívül fontos a stresszes időszakokban.

Továbbá, ha idegkimerültségünknek jó a szorongási kvótája, lehetőség van a paraszimpatikus rendszert serkentő relaxációs gyakorlatokra, meditációkra.

Ez utóbbi nyugtatóan hat szervezetünkre.

A Mindfulness meditációs technikák különösen aktiválhatják ezt a rendszert, és ösztönözhetik az aktiválás optimális szintjére való visszatérést.

Nyilvánvaló, hogy ezeket a technikákat helyesen kell megtanulni és naponta gyakorolni, hogy hatást fejtsenek ki.

Mintha ez egy gyakorlat lenne, amelyet először meg kell tanulni, majd el kell sajátítani.

Kognitív beavatkozások

Amikor az ember érzelmi és fiziológiai szempontból újrakezdődik és stabilizálódik, hasznos lenne megérteni, mely gondolatok vezettek az idegösszeomláshoz, és melyek tartják fenn a stresszterhelést.

Fel kell ismerni az érvelés, a kötelesség, az önvád és a túl/alulfelelősség hibáit.

Ez segít megérteni azokat a kognitív torzulásokat, amelyek nyomott hangulatot vagy szorongásos állapotokat idéznek elő, és módosítani tudják azokat.

Az ördögi kört először fenntartó gondolkodási módok felismerése és megszakítása kulcsfontosságú a belőlük való megszabaduláshoz.

Ehhez azonban célszerű egy jó kognitív-viselkedési pszichoterapeuta segítségét kérni.

Valójában nem mindig tudjuk megfigyelni saját gondolatainkat vagy az általunk bevezetett folyamatokat kognitív szinten.

Probléma megoldás

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

Végül egy strukturált problémamegoldó módszer elsajátítása, ahol lehetséges, segít csökkenteni azokat a tüneteket, amelyeket súlyosbít a megoldatlan problémák jelenléte.

Valójában ez a módszer segít megérteni a kapcsolatot a tünetek és az embert sújtó problémák között, mert ha a problémák megoldódnak, a tünetek is javulnak.

Az idegösszeroppanáson átesett emberek túlterheltek a problémákon, ezért a nagyobb problémákat kisebb, jobban kezelhető részproblémákra kell „bontani”, és alternatív megoldásokat találni a megoldásukra.

Mikor kell segítséget kérni az idegi kimerültség leküzdéséhez

Mindezek a tippek részben önállóan alkalmazhatók önsegítő eszközökön keresztül, a fent leírt tünetek súlyosságától függően.

Mindazonáltal mindig tanácsos tapasztalt szakember segítségét kérni, hogy ezeket a stratégiákat helyesen elsajátíthassuk, eligazítsuk, melyek a leghasznosabbak az adott embertípus számára, és olyan ember mellett dolgozni, aki ismeri a problémát.

Ha metaforával élünk, akkor térdműtét után teljes gyógyulásunk lesz, ha egy komoly és hozzáértő szakember követ minket a gyógytornán.

Sokkal jobb, mint megkockáztatni olyan gyakorlatokat, amelyek a jövőben még több problémához vezetnek.

Mindenesetre a problémát pszichológiai szempontból kell kezelni, gondosan kiértékelve a diagnózist, és fel kell építeni egy pszichoterápiás és szükség esetén pszichofarmakológiai beavatkozást, amelynek célja az idegösszeomlást megelőző állapotok helyreállítása.