A Parinaud-szindróma (ejtsd: Parinò-szindróma) egy neurológiai rendellenesség, amelyet a középagy tetőjének elváltozása okoz, aminek következtében a szem nem képes fel-le mozgatni.

A Parinaud-szindróma a szemmozgási rendellenességek és a pupilla diszfunkciók csoportjába tartozik, és – a Weber-szindrómával, az artéria cerebelláris felső szindrómával, a Benedikt-szindrómával, a Nielsen-szindrómával és a Nothnagel-szindrómával együtt – az alternatív középagy-szindrómák közé tartozik. A Parinaud-szindrómát „napnyugta szindrómának” is nevezik, de meg kell különböztetni a naplemente szindrómától.

A Parinaud-szindróma nevét Henri Parinaud (1844-1905) francia orvosról kapta, aki először írta le a 19. század második felében. Parinaud a francia szemészet atyja.

A Parinaud-szindróma megnevezései

A Parinaud-szindrómát dorsalis középagy-szindrómának, lenyugvó nap szindrómának vagy tágabb értelemben lenyugvó nap jelenségnek, lenyugvó nap jelének vagy fogyó nap jelének is nevezik.

Magyarul dorsalis midbrain syndroma, vertical gaze parsy, upward gaze palzy, sunset sign, down-sun sign, sun-setting sign, sun-setting syndroma, sunset eye sign vagy downt-sun jelenség.

A Parinaud-szindróma epidemiológiája

A betegség legelterjedtebb a tobozmirigyben vagy a középagyban agydaganatban szenvedő fiatalok körében: a pinealomák (intrakraniális gernomák) a leggyakoribb elváltozások, amelyek ezt a szindrómát okozzák.

A betegség a 20-as és 30-as éveiben járó, sclerosis multiplexben szenvedő nők körében is gyakori. A Parinaud-szindróma másik kategóriája a leggyakrabban érintett felső agytörzsi stroke-ot követő idősebb betegek.

A Parinaud-szindróma okai

A Parinaud-szindrómát a középagy felső részének (az agytörzs felső részének) közvetlen (pl. ischaemiás károsodás) vagy közvetett (pl. kompressziós) elváltozás okozza, különösen a rostral interstitialis magban található függőleges pillantásközpont összenyomása. a medialis longitudinális fasciculus, beleértve az oculomotorral szomszédos superior colliculust (III. koponya ideg eredete) és az Edinger-Westphal magokat.

Ennek az elváltozásnak köszönhetően a szem elveszíti a felfelé és lefelé való mozgás képességét.

Ezt a sérülést a következők okozhatják:

• ischaemiás vagy haemorrhagiás agyi stroke,
• középső agyvérzés,
• a lamina quadrigeminát érintő neoplazmák,
• pinealomák,
• obstruktív hydrocephalus,
• cysticercosis,
• toxoplazmózis,
• sclerosis multiplex,
• arteriovenosus malformációk.

Bármilyen más kompresszió, ischaemia vagy a középagy károsodása vezethet a szindrómához, beleértve a traumákat és az agytörzsi fertőzéseket.

A hátsó fossa neoplazmáit és óriási aneurizmáit is összefüggésbe hozták a középagy szindrómával.

A vertikális szupranukleáris ophthalmoplegiát metabolikus rendellenességekkel is összefüggésbe hozták, például Niemann-Pick-kórral, Wilson-kórral, bilirubin-encephalopathiával (kernittero) és barbiturát-túladagolással.

A Parinaud-szindróma fő jellemzői a következők:

• felfelé és – kétoldali elváltozások esetén – lefelé irányuló tekintet bénulása,
• konvergencia rectus nystagmus;
• a konvergencia hiánya;
• kitágult pupillák (kb. 6 mm), amelyek rosszul reagálnak a fényre, de jobban reagálnak az akkomodációra (disszociáció fény közelében).
• Collier jele jelen van, és Argyll Robertson jele is jelen lehet.
• Pupillák miriás vagy normál, fény-akkomodáció disszociációval.
• Gyakran előfordul kétoldali papillóma.

Ezt a rendellenességet, különösen a tekintetbénulással kapcsolatban, nehéz megkülönböztetni a progresszív szupranukleáris bénulástól.

Diagnózis

A diagnózis az anamnézis és az objektív vizsgálat alapján történik.

Megerősítés történhet képalkotással, például CT-vel vagy MRI-vel.

A szindrómát általában szem- vagy neurológiai vizsgálat során diagnosztizálják.

Parinaud-szindróma kezelése

A kezelés főként a dorsalis középagyi elváltozás felfelé irányuló okára irányul.

Az anatómiai elváltozások vagy a szindróma egyéb okainak kizárásához elengedhetetlen az alapos vizsgálat, beleértve a neuroképalkotást is.

A vizuálisan jelentős felfelé irányuló bénulás az alsó rectus kétoldali recessziójával enyhíthető.

A retrakciós nystagmus és a konvergenciamozgás is általában javul ezzel az eljárással.

Prognózis

A Parinaud-szindrómás betegek szemműködése általában lassan javul hónapok alatt, különösen az upstream okozó faktor megszűnésével, bár ez nem mindig lehetséges, mivel egyes elváltozások maradandó idegkárosodást okoznak; Ritka a folyamatos megszűnés a megjelenést követő első 3-6 hónap után.

A kamrai-peritoneális shunt felhelyezését követően az intracranialis nyomás normalizálása utáni gyors feloldódásról számoltak be.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Színváltozások a vizeletben: mikor forduljon orvoshoz

A pisi színe: mit árul el a vizelet egészségünkről?

Mi a kiszáradás?

Nyár és magas hőmérséklet: kiszáradás a mentőknél és az elsősegélynyújtóknál

Elsősegélynyújtás kiszáradás esetén: Tudni kell, hogyan kell reagálni olyan helyzetekre, amelyek nem feltétlenül kapcsolódnak a hőséghez

Hidratálás: A szem számára is nélkülözhetetlen

Mi az aberrometria? A szem aberrációinak felfedezése

Vörös szemek: mi lehet a kötőhártya-hiperémia oka?

Ectopia Lentis: Amikor a szemlencse elmozdul

Forrás:

Medicina Online