A pupilla fényreflexe (más néven fotomotoros reflex) egy idegi reflex, amely a retinát érő fény intenzitásának megfelelően módosítja a pupilla átmérőjét.

Ez két ellentétes mechanizmusnak köszönhető

• a fényinger fokozódása -> a pupilla beszűkülése (miózis), aminek következtében kevesebb fény jut a retinába;
• a környezeti fény csökkenése -> a pupilla tágulása (mydriasis), amely több közvetlen fényt enged a retinába.

Az egészséges szem gyorsan át tud váltani a miózisról a mydriasisra, amikor nagyon világos környezetből sötétbe lép, és fordítva, gondoljunk például arra, amikor fényes nappal vezetünk autót, és be- vagy kilépünk egy sötét alagútból.

Leegyszerűsítve, egy ilyen rendszer lehetővé teszi, hogy ne vakítsunk el a túlzott környezeti fény jelenlétében, és egyúttal „befogjuk” a sötét környezetben elérhető kevés fényt is, így a lehető legjobb minőségű éjszakai látást biztosítjuk.

A pupillareflex élettani mechanizmusa

• A látóideg a pupillareflex afferens útvonala: érzékeli a beérkező fényt.
• Az efferens útvonalat az oculomotoros ideg alkotja: ez irányítja a pupilla összehúzó izmait.

Részletesebben, a pupillareflex útvonal négy neuronból áll egymás után:

• A retina ganglionsejtek, amelyek információt szállítanak a fotoreceptorokból a látóidegbe. Ez eléri a felső középagyban található pretectalis magot.
• Innen egy második idegsejt éri el az Edinger-Westphal magot.
• Az Edinger-Westphal magból egy harmadik idegsejt alkotja az ipsi- és kontralaterális oculomotoros idegeket, amelyek elérik a ciliáris ganglionokat.
• Végül a negyedik idegsejt alkotja a rövid ciliáris ideget, amely beidegzi a pupilla összehúzó izmot.

A pupillareflex klinikai jelentősége

A szembe jutó fény mennyiségének szabályozása mellett a pupilla fényreflexe hasznos diagnosztikai eszköz.

Lehetővé teszi az orvos vagy a szemész számára, hogy felmérje a szem szenzoros és motoros funkcióinak integritását.

Normál körülmények között mindkét szem pupillája azonosan reagál a fényingerre, függetlenül attól, hogy melyik szemet stimulálják.

Az egyik szembe bejutó fény összehúzza ugyanannak a szemnek a pupilláját (közvetlen válasz) és a nem stimulált szemét (konszenzusos válasz). E két válasz összehasonlítása mindkét szemben hasznos a lézió lokalizálásához.

Például:

• a jobb pupillában a bal pupilla konszenzusos válasza nélküli közvetlen válaszreakció a bal pupilla motoros kapcsolatának lehetséges problémájára utal (a okulomotoros ideg vagy az agytörzsi Edinger-Westphalnel mag károsodása következtében);
• a jobb szem fénystimulációjára adott válasz hiánya, ha mindkét szem normálisan reagál, amikor a bal oldalt stimulálják, a jobb szem (a retina vagy a jobb látóideg) szenzoros afferens útvonalának károsodását jelzi.

Normális esetben mindkét pupillának össze kell húzódnia, ha a fény csak az egyik szemébe irányul.

A pupillareflex hiánya vagy rendellenessége – a látóideg vagy a szemmotoros ideg károsodása mellett – az agytörzsi elhalálozásnak vagy a központi idegrendszert elnyomó gyógyszereknek, például barbiturátoknak tudható be.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Mi a kiszáradás?

Elsősegélynyújtás kiszáradás esetén: Tudni kell, hogyan kell reagálni olyan helyzetekre, amelyek nem feltétlenül kapcsolódnak a hőséghez

Hidratálás: A szem számára is nélkülözhetetlen

Mi az aberrometria? A szem aberrációinak felfedezése

Vörös szemek: mi lehet a kötőhártya-hiperémia oka?

Ectopia Lentis: Amikor a szemlencse elmozdul

Chalazion: Mi ez és hogyan kell kezelni ezt a szemhéjgyulladást

A betegek állapota: Hogyan értékeljük a reflexeket

A szem és a szemhéj zúzódásai és repedései: diagnózis és kezelés

Forrás:

Medicina Online