Az orvostudományban és a pszichológiában a „halálfóbia” kifejezés a halálfóbiát jelzi. Mivel az egyszerű „halálfélelem” egy nagyon normális érzés, a probléma teljes megértéséhez először meg kell értenünk a „fóbia” szó jelentését és azt, hogy miben különbözik a fóbia a normál „félelemtől”.

Mi a fóbia?

A fóbia olyan rendellenesség, amelyet irracionális és nagyon erős félelemreakció jellemez, amikor bizonyos tárgyaknak vagy helyzeteknek van kitéve, valamint hajlamos makacsul és szisztematikusan elkerülni a félt tárgyakat vagy helyzeteket.

Így a fóbia magában foglalja mind a félelmetes reakciót bizonyos tárgyak és helyzetek jelenlétében (vagy elvárásában), mind a magukkal a tárgyakkal vagy helyzetekkel való közvetlen érintkezést elkerülő magatartást.

Mi a különbség a fóbia és a „normális” félelem között?

A különbség a „normális” félelemtől az, hogy az utóbbi racionális, míg a fóbia irracionális.

Például egy személynek fóbiája lehet a juhoktól, amelyek békés és ártalmatlan állatok, amelyek nem keltenek félelmet az egészséges emberben, de azokban, akik fóbiáznak tőlük.

Például egy tigristől való félelem normális, mert a tigris valóban veszélyes.

A tanatofóbia etimológiája

A „tanatofóbia” kifejezés a görög „ϑάνατος” (értsd: „tànatos”) szóból származik, jelentése „halál”, és a ϕόβος (értsd: „fòbos”), jelentése „félelem”.

Nekrofóbia vagy tanatofóbia?

Míg a tanatofóbiában az ember a haláltól fél, addig a nekrofóbiában mindentől fél, ami közvetlenül vagy közvetve a halálhoz és a holttestekhez kapcsolódik.

A pánikfób jellemzői

A tanatofóbiában szenvedők rendkívül félnek a haláltól.

Tanatofóbia esetén azonban a halálfélelem folyamatos, szélsőséges és erősen érvénytelenítő, mivel az ember annyira fél a haláltól, hogy elkerüli azokat a tevékenységeket, amelyek mások számára teljesen normálisak lennének, mint például a járdán séta vagy úszás. a tengerben.

A legsúlyosabb esetekben már a saját halálának képzelése is pánikrohamot válthat ki.

A halálra utaló filmek, tévéműsorok vagy történetek elviselhetetlenek lehetnek egy tanatofób számára.

A tanatofóbia egyéb tünetei az irányíthatatlan félelem mellett gyakran a következők:

• a közelgő halál érzése;
• tachikardia (fokozott pulzusszám);
• tachypnoe (fokozott légzésszám);
• hiperhidrozis (fokozott izzadás);
• csökkent nyálfolyás;
• anorexia (étvágycsökkenés vagy teljes hiánya);
• dyspnoe (levegőhiány érzése);
• hányinger;
• hányás;
• ájulás;
• repülési reakció (az alany szó szerint elszalad).

Ennek az állapotnak az az eredménye, hogy a tanatofóbiában szenvedő személy makacsul és szisztematikusan elkerül minden olyan helyzetet, amely veszélyt jelenthet a biztonságára.

Sok munkahelyek emiatt zárva lehet előlük.

A legsúlyosabb esetekben az alany teljesen elkerül minden olyan tevékenységet, amely akár enyhén kockázatos vagy egyáltalán nem kockázatos.

A legszélsőségesebb esetekben a személy elszigeteli magát a világ többi részétől.

Egyéb patológiák

A tanatofóbiában szenvedő egyidejűleg más patológiákban is szenvedhet pszichiátriai érdeklődés.

A tripanofóbiásnak más specifikus fóbiái is lehetnek, beleértve:

• agorafóbia (nyitott terektől való félelem);
• klausztrofóbia (zárt tértől való félelem);
• központi fóbia (félelem a nyílt terek zsúfolt helyeitől, például a városközponti terektől);
• nekrofóbia (a halállal és holttestekkel kapcsolatos dolgoktól való félelem);
• demofóbia (a zsúfolt helyektől való félelem).

Nem ritkán a tanatofób rögeszmés-kényszeres zavarban vagy rögeszmés-kényszeres személyiségzavarban is szenved.

Gyakran generalizált szorongásos zavar is megfigyelhető.

A tanatofób depresszióban és disszociatív (pszichogén) fúgában is szenvedhet, válaszul arra a stresszre, hogy életveszélyes helyzeteknek volt kitéve.

A tanatofóbia okai

A tanatofóbia okai jelenleg nem ismertek.

Az egyik lehetséges ok a poszttraumás stressz zavar.

Például, ha gyermekkorában kockáztatta a halált, az növelheti a tanatofóbia kockázatát.

terápiákkal

A tanatofóbia kezelése több megközelítést foglal magában, többek között:

• expozíciós terápia;
• narratív expozíciós terápia;
• pszichoterápia;
• pszichofarmakonok.

A terápiás hatás fokozása érdekében több technika is alkalmazható szinergiában.

Expozíciós terápia

Az expozíciós terápia „kényszeríti” a pácienst, hogy szembenézzen a fóbiás rohamot kiváltó helyzettel: az alany felkérést kap, hogy ismételten beszéljen és/vagy írjon a legrosszabb traumatikus esemény(ek)ről, amelyekkel szembesült, és részletesen átéli a vele kapcsolatos érzelmeket. a helyzet.

Ezen a folyamaton keresztül sok beteg „megszokik” a traumatikus memória által kiváltott érzelmi reakcióhoz, ami következésképpen idővel a fóbia tüneteinek remissziójához vezet, amikor a helyzet a valóságban megismétlődik.

A megfelelő ideig gyakorolt ​​expozíciós terápia tapasztalataink szerint 9 betegből körülbelül 10-en segít.

Narratív expozíciós terápia

A narratív expozíciós terápia (innen a „NET” rövidítés) egy rövid távú terápia olyan személyek számára, akik poszttraumás stressz-zavarban és bizonyos esetekben fóbiában szenvednek.

A kezelés magában foglalja a traumatikus események emlékeinek való érzelmi expozíciót, és ezen emlékek átszervezését egy koherens kronologikus életelbeszéléssé.

A narratív expozíciós terápia alkalmazható önmagában vagy expozíciós terápiával, pszichoterápiával, narratív gyógyászattal és/vagy gyógyszeres terápiával kombinálva.

Pszichoterápia tanatofóbia esetén

A pszichoterápia, amelyről kimutatták, hogy jó eredményeket ad a tanatofóbiával és általában a fóbiákkal, a kognitív-viselkedési terápia.

A fóbiák kezelésére szolgáló standard kognitív-viselkedési terápia a szituációs expozíción alapuló viselkedési beavatkozásokon túl magában foglalja a kezdeti pszichoedukációt és a kognitív beavatkozásokat is.

A kognitív-viselkedési pszichoterápián belül az expozíciós technikák hasznosnak bizonyultak a szorongást kiváltó viselkedés csökkentésében.

A közelmúltban olyan stratégiákat vezettek be, amelyek növelik az alanyok azon képességét, hogy kapcsolatban maradjanak a szorongásos aktivációval anélkül, hogy félnének annak katasztrofális következményeitől, elősegítve az elfogadást és csökkentve a szorongásos tünetek ellenőrzésének szükségességét.

Gyógyszerek

Tanatofóbiában, mint minden fóbiában, szorongásoldó és antidepresszáns gyógyszerek alkalmazhatók.

A szorongásoldók közül a benzodiazepinek (például a Valium) hasznosak lehetnek, mivel azonnali szorongásoldó tüneteket enyhítenek, de a mellékhatások (ha hosszú ideig alkalmazzák) magukban foglalják a gyógyszerfüggőség kockázatát.

Az antidepresszánsok közül az SSRI-k (Selective Serotonin Reuptake Inhibitor) különösen hasznosak.

A gyógyszerek általában jól hatnak a fóbia leküzdésére, a tünetek azonban hajlamosak kiújulni, ha abbahagyják őket.

A gyógyszereket szoros orvosi felügyelet mellett kell bevenni.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Trichotillomania, avagy a haj és a haj kihúzásának kényszeres szokása

Impulzusszabályozási zavarok: Kleptomania

Impulzusszabályozási zavarok: Ludopathia vagy szerencsejáték-zavar

Időszakos robbanásveszélyes rendellenesség (IED): mi ez és hogyan kell kezelni

A fóbia 9 gyakori típusának ismerete és kezelése

Mit kell tudni az ophidiofóbiáról (a kígyóktól való félelem)

Agorafóbia: mi ez és mik a tünetei?

Forrás: