Az epidermoid cisztát faggyúcisztának is nevezik, és az egyik leggyakoribb bőrciszta. A bőrön megjelenő és a szőrtüszőből kiinduló cisztás üregből áll, amely a dermiszben helyezkedik el, és keratinnal és lipid anyaggal van feltöltve.

Általában gyakrabban fordul elő fiatal vagy középkorú egyéneknél, és a test leginkább érintett területei az arc, nyak, felsőtest és herezacskó.

Általában csak egy ciszta jelenik meg, de bizonyos esetekben több is lehet.

A szerkezet egy 0.5-5 cm átmérőjű bőrcsomóból áll.

Gyakran előfordul, hogy a ciszta fala megreped, a kazeos anyag kiszabadul, gyulladásos reakciót és heves fájdalmat okozva.

Az epidermoid ciszták kezelése a legtöbb esetben helyi érzéstelenítésben történik, de ügyelni kell a teljes cisztafal eltávolítására, hogy elkerüljük a kiújulást.

A gyógyszereket csak az esetleges gyulladások kezelésére vagy a beteg műtétre való felkészítésére alkalmazzák.

Az epidermoid ciszták típusai

Az epidermoid ciszták jóindulatú bőrneoformációk, amelyeket a ciszta falának vagy bélésének szövettani jellemzői és elhelyezkedése szerint osztályoznak.

A jóindulatú bőrciszták többféle típusa létezik:

• epidermális zárvány ciszták: általában nem okoznak kellemetlenséget, kivéve, ha felszakadnak, ami fájdalmas reakciót vagy gyorsan táguló tályogot okoz. Az epidermális zárvány cisztákat gyakran egy látható folt vagy pórus megjelenése jellemzi, és fehér, rossz szagú anyagot tartalmaznak;
• milia: kisméretű epidermális zárvány ciszták, amelyek általában az arcon és a fejbőrön jelennek meg;
• pilaris ciszták (trichilemmal ciszták): az epidermális zárvány cisztákhoz hasonlítanak, de többnyire a fejbőrön jelennek meg. Ezenkívül általában van egy genetikai összetevő, amely meghatározza a megjelenésüket. Ha az alanynak voltak esetei a családban, akkor nagyobb eséllyel alakulnak ki nála.

A ciszta természetének meghatározása után meg lehet határozni a legjobb kezelést, amely gyakran járóbeteg-műtétet foglal magában.

Az epidermoid ciszta tünetei

Az epidermoid ciszta a bőr alatt vagy a fejbőr szintjén látható kis csomóként jelenik meg.

Érintése szilárdnak, gömbölyűnek, mozgékonynak és fájdalommentesnek tűnik.

Nagyon ritka gyermekeknél és nem gyakori nőknél; férfiaknál gyakoribb, főleg pubertás után.

A faggyúciszta nem fertőző, és nem alakul ki rosszindulatú bőrelváltozás.

Kis bőr alatti duzzanatnak tűnik, és savós folyadékot, faggyút vagy más félszilárd anyagokat (például keratint és elhalt sejteket) tartalmazhat.

Lassan növekszik és nem okoz kellemetlenséget, kivéve, ha megérinti, vagy ha az ember hajlamos kinyomni a tartalmát, ami gyulladást és/vagy fertőzést okozhat.

Az epidermoid ciszták a kozmetikai tüneteken kívül nem okoznak különösebb tünetet: ha az alany kis, puha, mozgékony duzzanatot észlel a bőr alatt, orvoshoz kell fordulnia annak természetének megállapítása érdekében.

Ha ez a típusú ciszta nagy és/vagy az arcon vagy a nyakon helyezkedik el, nyomást vagy fájdalmat okozhat, valamint gyakran csúnya.

A talp és a kézfej kivételével a test bármely részén kialakulhat, de a leggyakrabban érintett területek a fejbőr, a tarkó, az arc, a fülek, a vállak, a hát, a hónalj, a karok, a fenék, a nemi szervek, a mellek és a has.

Okok

Az epidermoid ciszta kialakulása egy faggyúmirigy csatornájának elzáródása miatt következik be, amely saját váladékot termel anélkül, hogy az elzáródás miatt ki tudná üríteni.

Ennek eredményeként a váladék megszilárdul és felhalmozódik a mirigyben, ami a szőrtüsző szabad szemmel látható duzzadását eredményezi.

Vannak olyan kockázati tényezők, amelyek növelik ennek a bosszúságnak a valószínűségét, mint például a dohányzás, az alkohol, a stressz és a szorongásos helyzetek (amelyek megváltoztatják a hormontermelést), kozmetikumok használata, pattanások vagy más bőrbetegségek jelenléte, genetikai rendellenességek (például Gardner-szindróma, ill. bazálissejtes nevus szindróma) és a szőrtüsző károsodása (pl. elváltozások, horzsolások vagy sebek).

Úgy tűnik, hogy a táplálkozásnak nincs összefüggése az epidermoid ciszták megjelenésével, és nem tűnik kockázati tényezőnek a kialakulásában.

Az epidermoid ciszták diagnosztizálása

Az epidermoid ciszta jelenlétének diagnózisa klinikai jellegű, és általános orvos vagy bőrgyógyász végzi.

Időnként elegendő megfigyelni és kitapintani, hogy felmérjük a helyét, alakját és méretét.

Ezenkívül tapintással értékelik a konzisztenciáját: a ciszta általában puhának és rugalmasnak tűnik zsírban gazdag tartalmának köszönhetően.

A vizsgálat során a szakember gondos differenciáldiagnózist végez, hogy megkülönböztesse a faggyúcisztát a bőr alatt kialakuló egyéb cisztáktól.

Valójában a diagnózis során fontos megérteni, hogy ezek:

• pilláris ciszták (többszörös és a fejbőrön lokalizálódó, lekerekített, sima, kopasz és rózsaszínű felületűek)
• dermoid ciszta (a sacrococcygealis régióban vagy az arcon található, fejlődési rendellenesség miatt a dermisben alakul ki, gyermekeket is érinthet)
• hydrosadenitis suppurativa (krónikus gyulladásos bőrbetegség, amely cisztákban és tályogokban nyilvánul meg a hónaljban, az ágyékban, a belső combban vagy a perianális területen, gyakran fájdalmas és gennyes váladékozás jellemzi).

A legnehezebben diagnosztizálható ciszták azok, amelyek a herezacskó régiójában vagy a nemi szerveken fordulnak elő.

Ezekben az esetekben összetéveszthetők a genitális herpes simplex fertőzéssel.

Csak a valóságban ritka kétség esetén kérhet az orvos további vizsgálatokat, mint például:

• ultrahangos vizsgálat a ciszta alakjának és tartalmának jobb felmérésére,
• biopszia a ciszta tartalmának eltávolításával az alaposabb szövettani vizsgálathoz.

Ily módon az orvos meg tudja állapítani, hogy valóban faggyúcisztáról van szó, és kizárhat más betegségeket, még a súlyosakat is.

Az epidermoid ciszták kezelése

A faggyúciszták mindig gyógyíthatók, és általában nem ismétlődnek meg, kivéve, ha a műtét nem teljes és pontatlan.

Az antibiotikumok nem szükségesek, kivéve, ha cellulitisz vagy egyéb, bakteriális túlfertőzésre utaló jelek és tünetek jelentkeznek.

Általában, ha szükséges, kenőcsök formájában használják, amelyek helyileg hatnak a probléma megoldására.

Az epidermoid ciszták helyi érzéstelenítő injekció beadása után műtéti úton eltávolíthatók, hogy a beteg ne érezzen fájdalmat az eljárás során.

A ciszta falát teljesen el kell távolítani, hogy elkerüljük a kiújulást, míg a felrepedt cisztákat fel kell nyitni és le kell üríteni.

A kisebb ciszták, amelyek gyakran nagyon zavaróak, bemetszhetők és kiüríthetők.

Ha nem kezelik, az epidermoid ciszta begyulladhat, és tapintásra vörösnek, fájdalmasnak és melegnek tűnhet.

Ha sérülésnek van kitéve, amikor megpróbálják összetörni, megnő a bakteriális fertőzés kockázata, ami lázhoz vezethet.

A műtét alternatívája a nem ablatív elektrosebészet a PLEXR-rel, egy olyan technikával, amely a faggyúcisztát elpárologtató elektroorvosi műszert alkalmaz.

Ennek a technikának az előnyei az

• nem sérült a környező bőrszövet,
• nincs szükség előzetes injekciós érzéstelenítésre,
• nem okoz vérzést a kezelt területen,
• nem igényel öltést.

A kezelést követő 2-3 napon belül a kezelt terület megduzzad, varasodás képződik, amelyhez nem szabad hozzányúlni.

Sebészeti beavatkozások

Fertőzés esetén a tályog csökkentésére általában javasolt a ciszta vízelvezetése (metszésen keresztül).

Ez a kezelés akkor megfelelő, ha a gyulladás olyan mértékű, hogy a ciszta feletti bőr elvékonyodott, így nagy a spontán perforáció valószínűsége.

Ezekben az esetekben azonban a műtét nem döntő, hiszen utána időszakos kötözést kell végezni, amíg a gyulladás teljesen megszűnik.

Műtéthez folyamodnak, ha a gyulladás továbbra is fennáll, ha a faggyúciszta fájdalmat okoz, vagy ha hajlamos a méret növekedésére.

Ez a végleges megoldás a patológiára.

A műtét előtt, ha a gyulladás mély, általában kortizon- és antibiotikum-terápiát írnak elő a duzzanat és a bőrpír csökkentésére.

A különösen gyulladt cisztához nem szabad hozzányúlnia a sebésznek, mert nagy a veszélye a gyulladás súlyosbodásának vagy a ciszta kapszula repedésének, ami fertőzéshez vezethet.

A sebészeti beavatkozás egy kis bőrmetszéssel jár helyi érzéstelenítésben, majd az egész cisztát, beleértve a kapszulát, eltávolítják.

Ez utóbbit teljes egészében el kell távolítani, különben megnő a jövőbeni megismétlődés kockázata.

A műtét után körülbelül tíz napig tart a seb gyógyulása, ezalatt a betegnek antibiotikus kezelésen kell átesnie, és időszakonként be kell kötni az érintett területet, amelynek fedettnek és sterilnek kell maradnia.

A műtétet követő 6-12 hónapban a heget óvni kell a napsugárzástól, nehogy tartósan vöröses színt vegyen fel; hasonlóképpen kerülni kell a nap legmelegebb óráiban való kitettséget, és nagyon magas (50+) fényvédelmet kell alkalmazni.

Olvassa el még

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Bőrciszták: mik ezek, típusai és kezelése

Csukló- és kézciszták: mit kell tudni és hogyan kell kezelni

Csuklóciszták: mik ezek és hogyan kell kezelni

Mi az a cisztográfia?

A cisztás akne okai és gyógymódjai

Petefészek ciszta: tünetek, okok és kezelés

Májciszták: mikor van szükség műtétre?

Endometriózis ciszta: Az endometrióma tünetei, diagnózisa, kezelése

forrás

Bianche Pagina