Az epilepszia egy neurológiai rendellenesség, amely minden korosztályt érinthet. Ennek a betegségnek a megkülönböztető jellemzője a görcsös rohamok kiújulása, amelyeknek a beteg áldozatává válik.

Az információ az agyból neuronokon (idegsejteken) keresztül jut el az idegekhez, és az agyi tevékenységet alkotja; ez egy elektrokémiai folyamat, amelyet elektroencefalográf segítségével lehet követni, egy olyan műszerrel, amely képes rögzíteni az idegsejtek elektromos aktivitását és „átírni”.

Az epilepsziás rohamokat ezen elektromos információtovábbítás rendellenességei okozzák.

Az epilepszia típusai

Kétféle roham létezik, a generalizált rohamok, amelyek az agy egészét vagy nagy részét érintik, és a részleges rohamok, amelyek csak az agy egy részét érintik.

Az epilepszia általában generalizált görcsrohamokkal jár, kivéve azokat az eseteket, amelyek gyermekkorban jelentkeznek, és határozott lokális pontjuk van.

A generalizált epilepsziás rohamokat két típusra osztják, a nagy rosszra és a kis rosszra.

A részleges rohamokra viszont a lokalizált rohamok jellemzőek, amelyek során az érintett személy éber marad, de mozgásai és érzetei megváltoztak, valamint komplex részleges rohamok, amelyek során a kóros mozgásokat, érzéseket az egyén tudatában bekövetkező változások kísérik.

Az epilepszia tünetei

Az epilepszia olyan betegség, amelyet krónikus és ismétlődő görcsrohamok jellemeznek, amelyeknek nincs ismert oka.

A görcsrohamokon kívül azonban más sajátos jelek vagy tünetek is jelen lehetnek, például fejfájás, hangulat- vagy energiaváltozás, szédülés, ájulás, zavartság és memóriavesztés.

Egyes betegeknél a tényleges krízist egy aura előzi meg, ami a közelgő válságot jelzi.

Általános válságok: a kisebb betegség

Az enyhe betegségkrízis sajátos tünetei a minimális vagy hiányzó mozgások, amelyek általában a térbe pillantásként jelentkeznek, rövid és hirtelen néhány másodperces eszméletvesztés, magának a krízisnek a kiújulása, a tanulási képesség csökkenése.

A kisebb bántalmazási krízisek (pontosan a beteg látszólagos távolléte miatt távolléti kríziseknek is nevezik) gyakran gyermekkorban jelentkeznek, majd ritkulnak és néha eltűnnek.

Általános válságok: a nagy gonosz

A grand mal roham jellemző tünetei a beteg testét megrázó heves izomösszehúzódások, merevség, eszméletvesztés, néhány másodperces légzéshiány, vizelettartási zavar, a nyelv és az arc esetleges harapása, zavartság és gyengeség a roham végén. válság.

Részleges rohamok: egyszerű részleges rohamok

Az egyszerű részleges rohamok sajátos tünetei a páciens testének egy bizonyos részének izomösszehúzódásai, kóros érzések jelenléte, lehetséges hányinger, izzadás, kipirulás és kitágult pupillák.

Komplex részleges rohamok

A komplex részleges rohamok jellemző tünetei bizonyos automatizmus, kóros érzések jelenléte, hányinger, izzadás, hőhullámok, pupillák tágulása, személyiség- vagy éberségváltozások, esetleges eszméletvesztés, íz- és szagérzékelési változások vagy hallucinációk.

Epilepszia, a rohamok okai

Az epilepsziás rohamok elsődleges okának feltárásához először meg kell vizsgálni azt az életkort, amikor a betegség először jelentkezett.

Egyes esetekben a rohamokat a terhesség vagy a menstruáció miatti hormonális változások, a már meglévő patológiák vagy az érzékszervi ingerek, például fény, hang, érintés okozhatják.

Sok esetben nincs valódi kiváltó ok.

Feltételezve, hogy a roham kialakulásának körülményei mindenképpen különleges körülmények, elmondható, hogy bárki kaphat epilepsziás rohamot.

Az ilyen rohamok kiváltásához szükséges stimuláció mértékét általában „rohamküszöbnek” nevezik; sok epilepsziás betegnél alacsony a küszöb.

A rohamok gyakori kiváltó okai a következők:

• Idiomatikus okok

Ha nincs egyértelműen azonosított ok. Ebben az esetben a betegség gyakran 5 és 20 éves kor között kezdődik, más neurológiai betegség klinikai előzménye nincs, de a családban előfordultak egyéb rohamok.

• Genetikai vagy fejlődési feltételek vagy elváltozások a születés során

Ebben az esetben a rohamok korai gyermekkorban kezdődhetnek.

• Metabolikus rendellenességek

Ilyen például a diabetes mellitus, az elektrolit egyensúlyhiány, a veseelégtelenség, a táplálkozási hiányosságok, a fenilketonuria, a kábítószer- vagy alkoholfogyasztás, mérgezés vagy absztinencia; ebben az esetben a betegség bármely életkorban előfordulhat.

• Fejsérülések

Az epilepsziás rohamok általában az elváltozás kezdetétől számított 2 éven belül jelentkeznek, de nem feltétlenül jelzik a betegség krónikus kialakulását; bármely életkorban előfordulhatnak (attól függően, hogy a beteg mennyi ideig szenvedett sérüléstől), nagyobb gyakorisággal felnőttkorban, és nagyobb valószínűséggel az agyhártya károsodása esetén.

• Szív-és érrendszeri betegségek

Ezek jelentik a leggyakoribb okot a 60 év felettieknél.

• Degeneratív betegségek

Alzheimer-kór és hasonló betegségek okozta szenilis demencia.

• Fertőzések

Meningitis, encephalitis, agytályogok, krónikus fertőzések, AIDS szövődményei és egyéb, az immunrendszert befolyásoló betegségek; görcsrohamok bármely életkorban előfordulhatnak, de lehetnek visszafordíthatóak is (azaz az alapbetegség leküzdése után a rohamok is megszűnnek).

• Epilepsziás rohamok megelőzése

Általánosságban elmondható, hogy nem lehet a betegség megelőzéséről beszélni.

Ami azonban lehetséges, az a rohamok súlyosbodásának megelőzése.

A megfelelő étrend, a megfelelő alvás, valamint a kábítószerektől és az alkoholtól való tartózkodás nagymértékben csökkentheti a rohamok súlyosbításának vagy felgyorsításának lehetőségét.

• Az epilepszia diagnózisa

Az epilepszia diagnózisának felállításához először meg kell vizsgálni a beteg klinikai anamnézisét, amely jellemzően a visszatérő rohamok jelenlétét dokumentálja; fizikális vizsgálat specifikus neurológiai hiányosságokat dokumentálhat.

Az epilepszia diagnózisának legfontosabb vizsgálata minden bizonnyal az elektroencefalogram, amely egyes esetekben akár a rohamokat okozó elváltozás pontos helyét is meg tudja határozni.

Egyéb laboratóriumi és műszeres vizsgálatok is előírhatók, például vérsejtszám, máj- és vesefunkciós vizsgálatok, vírusmarkerek vizsgálata, agy-gerincvelői folyadék elemzése, CT-vizsgálatok, MRI-vizsgálatok és lumbálpunkció.

Ezek a vizsgálatok hasznosak az epilepsziás rohamok egyéb átmeneti és visszafordítható okainak felderítésére is, mint például láz, lehetséges kémiai egyensúlyhiány, terhesség alatti toxaemia, alkohol- és kábítószer- (különösen barbiturátok és benzodiazepinek) absztinencia, drogfogyasztás.

Vannak olyan rendellenességek, amelyeknek az epilepsziás rohamokhoz hasonló tünetei lehetnek; ezek a rendellenességek átmeneti ischaemiás rohamok, düh- és pánikrohamok vagy bármilyen más rendellenesség, amely általában remegést és eszméletvesztést okoz.

Epilepszia kezelése

Elsősegély grand mal rohamokban

Grand mal roham esetén muszáj

• ügyeljen arra, hogy megvédje a személyt a sérülésektől;
• ne próbáljon meg kemény tárgyat, pl. kanalat a fogai közé erőltetni, mert az még nagyobb sérülést okozhat, mint amennyit megpróbálunk megelőzni;
• el kell távolítani a környezetből azokat a tárgyakat, amelyek a roham során leesve sérülést okozhatnak a betegben (pl. szoba bútorai, pl. székek, fiókok, éles tárgyak stb.);
• határozottan tiltsa meg, hogy a beteget a válság idején visszatartsák;
• próbálja meg megakadályozni a beteg felszívását hány vagy nyálka; ennek érdekében célszerű a beteget az oldalára fordítani, ha hány, vagy elalszik;
• ha a beteg cianotikussá válik, vagy leáll a légzése, fordítsa oldalra a beteget, és próbálja meg nyitva tartani a légutakat, esetleg az őket akadályozó nyelv mozgatásával. A légzés automatikusan újraindul közvetlenül a válság után. Csak ritkán van szükség szájból szájba lélegeztetésre, amelyet semmi esetre sem szabad krízishelyzetben végrehajtani.

Sürgősségi orvosi beavatkozás

A hosszan tartó vagy ismételt rohamok súlyos oxigénhiányhoz vezethetnek a rohamban szenvedőben.

Ebben az esetben speciális orvosi személyzet sürgős beavatkozása szükséges.

Az ilyen típusú rohamokban szenvedő beteg gondozása során ezért létfontosságú, hogy azonnal forduljon orvoshoz; szükség lehet légzésfenntartó intézkedések végrehajtására is.

Intravénás glükóz és tiamin beadására is szükség lehet, ha a rohamokat ezen elemek alacsony vérszintje okozza, vagy diazepám vagy lorazepám vagy görcsoldó szerek (fenitoin és fenobarbitál) intravénás beadása az elhúzódó rohamok leküzdésére.

Erre a célra általános érzéstelenítés is használható.

Orális görcsoldó szerek csak akkor adhatók be, ha a roham kontroll alatt van.

Mi a teendő roham után

Jó gyakorlat az epilepsziás roham minden részletét rögzíteni, majd bemutatni a kezelőorvosnak.

A szükséges adatok minden bizonnyal a roham dátuma és időpontja, időtartama, az érintett testrész, a mozgások vagy egyéb tünetek típusa, lehetséges okok vagy egyéb ismert tényezők.

Az izolált rohamokat gyakran a roham típusa és a lehetséges kiváltó ok alapján kezelik; általában görcsoldó szereket használnak.

Semmi esetre sem szabad figyelmen kívül hagyni az esésből vagy ütésből származó sérüléseket.

Mi a teendő az epilepszia diagnózisa után

Ha ismert a kiváltó ok, az ok kezelése általában véget vet az epilepsziás rohamoknak.

Ilyen például az agysérülések, daganatok stb.

Vannak azonban más tényezők is, amelyek epilepsziás rohamot válthatnak ki, vagy súlyosbíthatnak egy korábban jól kontrollált rendellenességet; ezek a feltételek a terhesség, az alváshiány, a gyógyszeradagok bevételének elmulasztása, a kábítószer-, gyógyszer- és alkoholfogyasztás, valamint egyéb betegségek jelenléte.

Az epilepszia leggyakoribb szövődményei szorosan kapcsolódnak a rohamokhoz, és ezektől függenek

A gyakori szövődmények

• esés, ütés, valamint roham közbeni veszélyes géphasználat vagy gépjárművezetés által okozott sérülések;
• folyadék szívása a tüdőbe;
• lehetséges maradandó agykárosodás,
• gyógyszeres kezelés okozta mellékhatások;
• tanulási nehézségek;
• bizonyos epilepszia elleni gyógyszereket szedő nők magzati fejlődési rendellenességei (ha terhes, forduljon orvosához, aki fontolóra veszi az adagok csökkentését vagy a gyógyszer megváltoztatását).

Prognózis: lehetséges-e felépülni az epilepsziából?

Az epilepszia minden értelemben egy egész életen át tartó krónikus betegség; egyes esetekben azonban javulás következhet be, amely az adagok csökkentését vagy akár a jelenlegi terápia abbahagyását is eredményezheti.

A rohamok hiányával jellemezhető legalább négy éves időszak megerősítheti a gyógyszer szedésének csökkentését vagy abbahagyását.

Az epilepsziás roham miatti halálozás vagy maradandó agykárosodás ritka előfordulás, de előfordulhat, ha a roham elhúzódik, vagy ha a beteg egymáshoz közel, egymástól kis távolságra lévő rohamokban szenved.

Ebben az esetben a halált vagy az agykárosodást az oxigénhiány (ischaemia) okozza az agyszövetben, és annak halála (infarktus).

Súlyos sérülések következhetnek be, ha a roham vezetés közben, vagy különösen veszélyes anyag vagy gép használata közben éri a beteget; ezért egyértelmű, hogy az ilyen tevékenységeket általában meg kell tiltani a rosszul kontrollált görcsrohamokban szenvedő betegek számára.

Az is igaz azonban, hogy a ritka rohamok nem befolyásolják, vagy súlyosan rontják a beteg életminőségét.

Valójában nem kell betiltani a munkát, az iskolát és a kikapcsolódást az epilepsziás betegek számára, amennyiben megfelelő óvintézkedéseket tesznek.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Európai Újraélesztési Tanács (ERC), A 2021-es irányelvek: BLS - Basic Life Support

Kórház előtti rohamkezelés gyermekbetegeknél: Útmutató a GRADE módszertan használatához / PDF

Az új epilepszia-figyelmeztető eszköz életek ezreit mentheti meg

A görcsrohamok és az epilepszia megértése

Elsősegélynyújtás és epilepszia: hogyan lehet felismerni a rohamot és segíteni a betegen

Gyermekkori epilepszia: hogyan kezelje gyermekét?

Epilepsziás rohamok: hogyan lehet felismerni őket és mit kell tenni

Gyermekkori hiányzási típusú epilepszia vagy piknolepszia: okok, tünetek, diagnózis, kezelés

Forrás:

Pagine Mediche