Szívelégtelenség: okok, tünetek és kezelés

A szívelégtelenség az az állapot, amelyben a szív nem képes elegendő vért pumpálni minden szervhez és testrészhez. Az állapotot szívelégtelenségnek is nevezik, bár ez a kifejezés jobban megfelelne a szívelégtelenség azon stádiumainak jelzésére, amelyeket a szív meghibásodása miatti túlzott folyadékfelhalmozódás és/vagy más szervek működésének károsodása jellemez.

Az ilyen elégtelenség nagyon gyakori állapot, amely a 5 év felettiek több mint 70%-át érinti.

A legtöbb esetben ez egy krónikus állapot, amelyet egész életen át követni és kezelni kell.

Kardioprotekció és szív -újraélesztés? LÁTOGASSA MEG AZ EMD112 BOOTH -T VÉSZHELYZETI EXPO -N MOST, hogy többet tudjon meg

Mik a szívelégtelenség okai?

A szívelégtelenséget több ok is okozhatja, amelyek közül a leggyakoribbak:

  • magas vérnyomás (hipertónia), különösen ha nem kezelik: ez fokozza a szív munkáját, amely idővel megnagyobbodhat (azaz hipertrófia alakulhat ki), és kimerülhet;
  • koszorúér-betegség (az artériás vért a szívizomba szállító artériák betegsége), különösen akkor, ha egy vagy több szívrohamot okozott, amelyek károsították a szív összehúzódási képességét;
  • szívizom megbetegedések (miokardiopátiák vagy kardiomiopátiák), leggyakrabban ismeretlen eredetű, ritkábban szívre mérgező anyagok (pl. túlzott alkoholtartalmú italok vagy egyes rákterápiában használt gyógyszerek) bevitelének a következményei, vagy vírusfertőzések (szívizomgyulladás); vannak örökletes jellemzőkkel rendelkező formák is (családi szívizombántalmak)
  • szívbillentyű-betegségek (valvulopathiák) és a születéstől fogva jelenlévő szívfejlődési rendellenességek (veleszületett szívbetegségek), amelyek a szív munkájának fokozódását és/vagy a tüdőerek áramlásának megváltozását (túlzott vagy hiányos) okozzák.

Melyek a szívelégtelenség okozta rendellenességek?

A szívelégtelenség által okozott fő panaszok (tünetek) a következők:

  • fáradtság (aszténia), könnyű fáradékonyság, csökkent fizikai megerőltetési képesség, és fejlettebb formákban még könnyebb tevékenységek (pl. öltözködés);
  • légszomj és légszomj (dyspnoe) terhelés során (intenzív, közepes vagy enyhe, a betegség mértékétől függően), vagy akár nyugalomban is; a szívelégtelenségre jellemző a fekvés közbeni légzési nehézség, amely ülő helyzetben javul, vagy alváshoz 2 vagy több párna használatát teszi szükségessé;
  • duzzanat (ödéma) a lábak lágy szöveteiben felgyülemlett folyadék miatt; észrevehető lehet (a cipő szűknek érzi magát, a zokni nyomot hagy), de néha csak akkor lehet felismerni, ha megfigyeljük, hogy az ujjakkal a boka körül vagy a láb elülső részén történő megnyomás nyomot hagy; főleg este nyilvánul meg
  • az emésztőrendszer csökkent vérellátása és felhalmozódása következtében fellépő emésztési nehézségek következtében fellépő hasi túlterheltség érzése (néha fájdalom a gyomor szájában vagy a jobb oldalon, fizikai aktivitás során vagy akár nem bőséges étkezés után is jelentkezik) folyadék a májban;
  • szívdobogásérzés, felgyorsult szívverés (tachycardia) vagy lelassult szívverés (bradycardia) vagy egyéb szabálytalan szívverés (aritmia);
  • szédülés vagy szédülés, általában nem jelentenek gondot, ha rövid ideig tartanak, vagy ha fekvésből vagy ülésből állóvá váltak; azonnal jelenteni kell az orvosnak, ha független a testhelyzet változásától és a szívverés gyorsulásával, lassulásával vagy szabálytalanságával jár.

Hogyan kezelik a szívelégtelenséget?

A szívelégtelenség a legtöbb esetben krónikus állapot; ezért élethosszig tartó nyomon követést és kezelést érdemel.

Csak bizonyos esetekben (pl. olyan billentyűbetegség műtéte, amely még nem okozott visszafordíthatatlan szívizomkárosodást) lehetséges a végleges felépülés.

MINŐSÉGI AED? LÁTOGATSON MEG A ZOLL BÓDJÁT A VÉSZKIÁLLÍTÁSON

A kezelés célja a szívelégtelenségben szenvedő betegek életének meghosszabbítása és életminőségének javítása.

A szívelégtelenség kezelése gyógyszeres és néhány nem gyógyszeres kezelésen alapul, amelyek közül a legfontosabbak bizonyos szívműtétek, illetve az utóbbi időben az elektromos eszközök, például a defibrillátorok és a pacemakerek alkalmazása.

A terápiás program szerves részét képezi a megfelelő életmód kialakítása, mind az általános kardiovaszkuláris prevenciós intézkedések, mind pedig bizonyos speciális szabályok (sóbevitel csökkentése, víz- és folyadékbevitel korlátozása) betartásával, amely a tantárgyban szívelégtelenség különleges értéket kap.

Szívelégtelenség elleni gyógyszerek

A ma elérhető farmakológiai terápiák jelentős javulást tettek lehetővé a szívelégtelenségben szenvedő betegek természetes anamnézisében.

Vannak olyan gyógyszerek, amelyek képesek kezelni a szívelégtelenség legrosszabb tünetét (ez a vízhajtók esetében a folyadékretenciót illeti), mások pedig ellensúlyozhatják, lelassíthatják vagy akár visszafordíthatják a szívelégtelenség mögöttes mechanizmusait.

A legtöbb szívelégtelenségben szenvedő beteg több gyógyszert is szed; bár nehéz és kényelmetlen lehet ennyi különféle gyógyszer szedése, a cél a kompenzációs állapot (és ezáltal a beteg jóllét) minél hosszabb ideig tartó megőrzése, és minél több gyógyulásra képes gyógyszer alkalmazása. szívelégtelenség, megóvja a szívet attól, hogy rosszabbodjon, vagy akár javítsa a teljesítményét.

Az alábbiakban felsoroljuk a szívelégtelenség kezelésére leggyakrabban használt gyógyszercsoportokat.

Nyilvánvaló, hogy nem kell minden betegnek bevennie az összes itt felsorolt ​​gyógyszert

diuretikumokkal: megszüntetik a szívelégtelenség következtében fellépő folyadéktúlterhelést. A vizelethajtó adagja a beteg szükségletei szerint változhat, akinek bizonyos körülmények között képesnek kell lennie a gyógyszer „önkezelésére” (pl. 1.5-2 kg-nál nagyobb súlygyarapodás esetén az adag növelése egyik napról a másikra a növekvő vízvisszatartás jele). A leggyakoribb mellékhatások az alacsonyabb vérnyomás, görcsök és a vér káliumszintjének csökkenése.

Digitális: növeli a szív összehúzódási képességét és csökkenti a szívverések gyakoriságát. Előrehaladottabb szívelégtelenségben szenvedő betegek tüneteinek enyhítésében segít. A digitálisz szintjét a vérben rendszeresen ellenőrizni kell, hogy elkerüljük a túladagolást, amely a szívritmus túlzott lelassulását, ritmuszavarokat és hányingert okozhat.

ACE-gátlók: értágítóként hatnak, csökkentik a vérnyomást és ezáltal csökkentik a szív munkáját; ellensúlyozzák a szívelégtelenség progressziójának egyes mechanizmusait is, így „gyógyító” hatást fejtenek ki. Amellett, hogy a szívelégtelenség néhány tünetére hatnak, ezek a gyógyszerek képesek meghosszabbítani a szívelégtelenségben és/vagy szívelégtelenségben szenvedő betegek életét, így javítva a prognózisukat. Magas vérnyomás kezelésére és szívinfarktus után is alkalmazzák. A leggyakoribb mellékhatások a köhögés, a vérnyomásértékek túlzott csökkenése, és sokkal ritkábban a vér káliumszintjének emelkedése és a vesefunkciós indexek romlása. E problémák megelőzése érdekében általában alacsony dózisokkal kell kezdeni, majd fokozatosan növelni őket, és rendszeresen ellenőrizni kell a laboratóriumi vizsgálatokat.

Angiotenzin II receptor inhibitorok: hasonló mechanizmussal hatnak, mint az ACE-gátlóké, bár a köhögés ritkább a mellékhatások között.

Bétablokkolók: úgy hatnak, hogy csökkentik a pulzusszámot, a vérnyomást és végső soron a szív munkáját, ezáltal lehetővé téve, hogy a szívizom fokozatosan feltöltse energiatartalékait. A béta-blokkolók megfordíthatják a szívelégtelenségnek azt a tendenciáját, hogy egyre kevésbé táguljon és húzódik össze. Amellett, hogy javítják a szív pumpáló funkcióját, ezek a gyógyszerek az életet is meghosszabbíthatják. Magas vérnyomás, angina (a szívizom csökkent véráramlása miatti mellkasi fájdalom) és szívroham esetén is alkalmazzák. Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél alkalmazásuk nagy körültekintést igényel a kezelés megkezdésekor: ahhoz, hogy ezt a terápiát a megfelelő dózisra be lehessen kezdeni, nagyon alacsony adagokkal kell kezdeni, amelyeket fokozatosan emelnek. Valójában kezdetben éppen azért, mert a béta-blokkolók csökkentik a szív munkáját, a betegek fáradtabbnak érezhetik magukat, és bizonyos esetekben a dekompenzáció is súlyosbodhat. A leggyakrabban előforduló mellékhatások pontosan ezekhez a szívre gyakorolt ​​hatásokhoz kapcsolódnak, valamint ahhoz, hogy az arra hajlamos egyéneknél súlyosbítják az asztmát.

Antialdoszteron: ezek a gyógyszerek vízhajtók, amelyek önmagukban aligha hatékonyak, de a többihez képest sajátosságuk, hogy megakadályozzák a káliumvesztést, ami a vízvisszatartás leküzdésére használt diuretikumok egyik legrettegettebb mellékhatása. A közelmúltban kimutatták, hogy a spironolakton, e farmakológiai osztály elődje, meghosszabbítja az előrehaladott szívelégtelenségben szenvedő betegek életét.

ARNI – Sacubitril/valzartán: Az ARNI (neprilizin és angiotenzin receptor antagonisták) a szívelégtelenség innovatív terápiás kezelésében használt új gyógyszercsoport. A Sacubitril és a valzartán két hatóanyagának kombinációja aktivál egy olyan hormonális mechanizmust, amely első ízben teszi lehetővé a natriuretikus peptidrendszer hatásának fokozását (növeli a nátrium kiürülését a vizelettel), és ezzel egyidejűleg fenntartja a renin gátlását. - angiotenzin rendszer (a vérnyomás szabályozása).

Kimutatták, hogy a Sacubitril/valzartánnal végzett innovatív terápia 20 százalékkal csökkenti a szív- és érrendszeri okokból eredő mortalitást a referenciaterápiához képest, ami fiatalabb, krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél csökkent ejekciós frakcióval a túlélés másfél évvel meghosszabbodásához vezet. maximum 2 éves csúcsok.

SGLT2 inhibitorok: ezek a hipoglikémiás gyógyszerek új osztályát jelentik, amelyek képesek csökkenteni a szív- és érrendszeri betegségek leginkább rokkantsági tüneteit. A vércukorszint csökkentésére hatnak azáltal, hogy fokozzák a vizelettel történő glükózkiválasztást úgy, hogy az a vérnyomás csökkenését (átlagosan 4 Hgmm) is befolyásolja, másodlagosan a nátrium és a keringési térfogat csökkenése miatt, jelentős szív- és érrendszeri előnyöket biztosítva.

Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a 2-es típusú diabetes mellitus kezelésére jóváhagyott SGLT2-gátlók, amelyek jelentős eredményeket mutattak a kardiovaszkuláris kockázat csökkentésében, az Empagliflozin, a Canagliflozin és a Dapagliflozin voltak.

Szívelégtelenségben szenvedő betegek sok más gyógyszert is használhatnak, attól függően, hogy vannak-e egyéb betegségek vagy konkrét indikációk.

Ez a helyzet egyes antiarrhythmiák, antikoagulánsok (különösen egyidejű pitvarfibrilláció esetén), vérlemezke-gátló szerek, sztatinok (a plazma koleszterinszintjét csökkentő gyógyszerek), nitroszármazékok és kalciumcsatorna-blokkolók, vitaminok, vas és újabban eritropoetin. a vérszegénység leküzdésére, amely ronthatja a szívelégtelenségben szenvedő betegek tüneteit.

Kezelhető-e a szívelégtelenség önmagában gyógyszeres kezeléssel?

A legtöbb szívelégtelenségben szenvedő beteg egyedül gyógyszeres kezeléssel kezelhető.

Az elmúlt két-három évben azonban bizonyos meghatározott és a háziorvossal, kardiológussal, szívsebésszel megbeszélendő körülmények között az intervenciós eljárások (biventricularis pacemaker beültetés ill. Defibrillátor) vagy szívsebészet (mitrális elégtelenség korrekciója, plasztikai műtét vagy kamrai remodelling) honosodott meg, amelyek nem helyettesítik, hanem kiegészítik a gyógyszeres terápiát.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

A szív gyulladásai: myocarditis, fertőző endocarditis és pericarditis

Gyors keresés - és kezelés - A stroke oka megelőzhet többet: új irányelvek

Pitvarfibrilláció: tünetek, amelyekre figyelni kell

Wolff-Parkinson-White szindróma: mi ez és hogyan kell kezelni

Vannak hirtelen tachycardiás epizódjai? Wolff-Parkinson-White szindrómában (WPW) szenvedhet

Wolff-Parkinson-White szindróma: A szívbetegség kórélettana, diagnózisa és kezelése

Mi a szívelégtelenség és hogyan ismerhető fel?

Keringési sokk (keringési elégtelenség): okok, tünetek, diagnózis, kezelés

Milyen kockázatokkal jár a WPW (Wolff-Parkinson-White) szindróma?

Forrás:

Pagine Mediche

Akár ez is tetszhet