Gyerekek és fájdalom: ha megfelelő fájdalomcsillapító terápiával beavatkozunk a gyermek fájdalmába, az segít megelőzni annak krónikussá válását és befolyásolja az agy fejlődését

A fájdalom nem csupán egy kellemetlen érzés, hanem egy összetett szenzoros modalitás, egy olyan rendszer, amely lehetővé teszi számunkra, hogy kölcsönhatásba lépjünk a külső környezettel, ami alapvető a túléléshez.

Valójában idegrendszerünk felismeri azokat az ingereket, amelyek károsíthatják a szervezetet, és aktiválja a reflexreakciókat, az azonnali automatikus reakciókat vagy a megelőző reakciókat a káros mechanikai erők ellen, mint például szélsőséges hőmérséklet, magas vagy nagyon alacsony, vagy mérgező anyagokkal való érintkezés.

Az IASP (International Association for the Study of Pain) 1979-ben a következő definíciót adta a fájdalomnak: „Kellemetlen érzelmi és érzékszervi élmény, amely a tényleges vagy potenciális szövetkárosodáshoz kapcsolódik, vagy azzal kapcsolatban van leírva”.

Ez a meghatározás a fájdalom bipoláris természetét hangsúlyozza: fiziológiai és pszichológiai változókból áll, valamint a károsodás mértéke és a fájdalom intenzitása közötti szigorú megfelelés lehetséges hiányát.

Ugyanakkor a biológiai eltérések, a korábbi fájdalomélmény és számos pszichológiai tényező idővel módosítja a fájdalomélményt.

GYERMEKGONDOZÁSI SZAKEMBEREK A HÁLÓZATBAN: LÁTOGATJON MEG A MEDICHILD BÓDJÁT AZ EMMERGENCY EXPO-n

A gyermek és a fájdalom:

A fájdalom korábban ismertetett definíciója inkább a felnőttek tapasztalataihoz tartozik, mivel kiemeli azokat az érzelmi és érzékszervi összetevőket, amelyek nehezen értékelhetők csecsemőknél, még nem beszélő, vagy a verbalizáció kezdeti stádiumában lévő, azaz kezdődő gyermekeknél. beszél.

Mindez ahhoz az előítélethez vezethet, hogy a gyerekek nem éreznek fájdalmat, és sok éven át ez volt a helyzet.

A valóságban a magzat már az anya hasában, a terhesség 24. hetétől kezdve rendelkezik minden anatómiai és neurokémiai képességgel, hogy fájdalmat érezzen.

Sőt, születés után a központi idegrendszer idegpályáinak és nociceptív területeknek a kialakulása, amelyek fájdalmas érzésekkel jelzik a szövetkárosodást, az úgynevezett algikus rendszer, egy éves korig teljesedik ki, míg a fájdalmas ingerek moduláló mechanizmusa, az ún. lassabban érik a fájdalomcsillapító rendszer, amely megszünteti vagy csökkenti a fájdalmat.

Ezért a csecsemők és kisgyermekek nagyobb intenzitású fájdalmat tapasztalnak, mint a felnőttek.

Nem megfelelően kezelt fájdalom csecsemőknél és gyermekeknél:

Az algikus-antalgiás rendszer érése az újszülött korban és a csecsemőkorban is folytatódik.

Ennek a fejlődési szakasznak a jelentősége a fájdalomrendszer érésében a központi és perifériás idegrendszer magas „plaszticitásának”, változási képességének a függvénye, amely ebben a növekedési időszakban jelentkezik.

Ebből következik, hogy az ismételt fájdalmas stimuláció megszilárdítja és erősíti a fájdalomrendszer fejlődő kapcsolatait, és módosíthatja a még éretlen idegrendszert minden szinten, mind perifériás, mind központi szinten.

Ezáltal csökken a fájdalomküszöb, azaz könnyebben átadja a fájdalmas ingert és negatívan befolyásolja az agy fejlődését, ami fokozott törékenységet eredményez a stresszel összefüggő rendellenességekben és a szorongással összefüggő viselkedésben.

Így az újszülöttkori és csecsemőkori fájdalomélmény meghatározhatja a felnőttkori fájdalomrendszer végső felépítését.

Még a koraszülött is emlékszik a fájdalomra: számos tanulmány kimutatta, hogy a memória nagyon korai stádiumban formálódik és gazdagodik, és életünk során befolyásolja azt, amit észlelünk.

Sok ilyen emlék tudattalan marad, de viselkedési, kognitív és pszichoszociális problémákhoz vezethet.

Ezenkívül az ismétlődő fájdalomingerek, amelyeket nem fedeznek megfelelő fájdalomterápia, felerősítik a fájdalomérzetet, és szenzibilizáció jelenségét idézik elő.

A szenzitizáció klinikailag fontos folyamat, amely hozzájárul a fájdalomhoz, a fájdalomhoz, a hiperalgéziához, a fájdalom tüneteinek felerősödéséhez a normálisan fájdalmas ingerekre adott válaszként, valamint az allodyniához, a fájdalom érzékeléséhez egy nem fájdalmas ingerre adott válaszként.

A szenzibilizációra példa a napégette bőr, ahol a vállveregetés, egy forró zuhany vagy egyszerűen egy póló megérintése heveny fájdalomérzetet okozhat.

A fájdalomérzékelés három összetevője gyermekeknél:

Hogy ez hogyan történik, az nem teljesen világos, mint ahogy sok kétség maradt az agyi struktúrák elhelyezkedésével kapcsolatban, ahol a fájdalomérzékelést előidéző ​​tevékenység végbemegy.

A legújabb hipotézisek három összetevőt határoznak meg a gyermekek fájdalmában:

• Közvetlen, tompa, lassú, diffúz fájdalmat jelent, amelyet C-típusú idegrostok közvetítenek;
• Diszkriminatív, delta által közvetített, myelinizált, gyors A-rostok;
• Kognitív, amely az agyra és a fájdalomélmény megértésének képességére utal, és befolyásolja a család, a kultúra és a korábbi fájdalomélmények.

A családi környezet befolyása a fájdalomérzés gyakoriságára különösen a serdülőkorban látszik érvényesülni: a fájdalomtünetekkel küzdő serdülők anyukái több stressz-, szorongás- és depressziótünetet mutatnak, mint a nem fájdalmas serdülők anyukái.

Ezen túlmenően úgy tűnik, hogy a terhesség alatti szorongásos tünetek előrevetíthetik a szomatikus rendellenességek jelenlétét, amelyek a test, a környezet és a lélek kapcsolatához kapcsolódnak 18 hónapos gyermekeknél.

Végül úgy tűnik, hogy a kognitív diszfunkció vagy a katasztrofális szülői gondolkodás befolyásolja a krónikus fájdalom kialakulását, amely idővel folytatódik a gyermekeknél.

A szülők szerepe a gyermekek fájdalomérzetében:

Sajnos még a szülők túlzott védelmező hozzáállása is, mint például a gyermekek gyakori megkérdezése a fájdalmas tünetekről vagy a rendszeres testmozgástól való meggátlása összefüggésben áll a krónikus fájdalomban szenvedő gyermekek fokozott fogyatékosságával, csökkent autonómiájával a napi tevékenységek elvégzésében.

Az elmondottakból kitűnik, hogy a fájdalom nem egy egyszerűen leírható idegi mechanizmus, hanem a fájdalom érzékelése a különböző struktúrák és jelenségek komplex kölcsönhatásától függ, amelyek folyamatosan módosítják az észlelt fájdalom mértékét és minőségét: szomatopszichés, fizikai és pszichés, szubjektív élmény, amelyet egymástól el nem választható biológiai, affektív, kapcsolati, tapasztalati és kulturális sajátosságok jellemeznek.

Ebből a fájdalommagyarázatból az következik, hogy a fájdalmat megszüntető vagy csökkentő gyógyszerekkel, az úgynevezett fájdalomcsillapítókkal végzett terápia korrigál, nem hagyhatja figyelmen kívül a szenvedő gyermek személyének globális és egyénre szabott megközelítését.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Fájdalomcsillapítás a gyermekbetegeknél: Hogyan közelítsünk a sérült vagy fájó gyermekekhez?

Pericarditis gyermekeknél: sajátosságok és különbségek a felnőttekétől

Kórházi szívmegállás: A mechanikus mellkaskompressziós eszközök javíthatják a beteg kimenetelét

Mellkasi fájdalom gyermekeknél: hogyan lehet felmérni, mi okozza

Stressz és szorongás a terhesség alatt: Hogyan védjük meg az anyát és a gyermeket

Krónikus fájdalom és pszichoterápia: Az ACT modell a leghatékonyabb

Fájdalomterápia a hátfájásra: Hogyan működik

Forrás:

Jézus baba