Paresztéziák: jelentés, okok, kockázatok, diagnózis, gyógymódok, gyógymódok, gyakorlatok

By Cristiano Antonino On 19. augusztus 2022.

Mik azok a paresztéziák? Az orvostudományban a paresztézia (angolul „paresthesia”) olyan állapotra utal, amelyet a különböző szenzoros (termikus, tapintható, fájdalmas, vibrációs) érzékszervi ingerekre való érzékenység megváltozása jellemez mind a kezdetben, mind az időtartamban, mind a diszlokációban.

A „paresztézia” kifejezés az érzékenység szubjektív zavarára is utal, amely egy elemi érzés (bizsergés, bizsergés, csiklandozás, viszketés, tűszúrás stb.) fellépéséből áll, specifikus stimuláció hiányában.

A „normális” bizsergő érzés általában túl hosszú állás vagy ülés, illetve túl szűk és túl magas sarkú cipő viselése esetén jelentkezik: általában ez a fajta bizsergés néhány percen belül megszűnik helyzet vagy cipőtípus megváltoztatásával.

A paresztéziák okai és kockázati tényezői

Számos állapot és patológia okozhat paresztéziát, a mielopátiáktól és radikulopátiáktól kezdve a rossz vérkeringésig.

A paresztézia hátterében általában egy vagy több olyan tényező áll, amely zavarja az idegrendszer (mind a központi, mind a perifériás) és/vagy az érrendszer (artériás és vénás) működését.

Ha a paresztéziát a lábban átmeneti bizsergés jellemzi, az idegek becsípődése miatt fordulhat elő: ez akkor fordul elő, ha hosszú ideig áll vagy ül, vagy túl szűk cipőt és magas sarkú cipőt visel.

Néhány olyan betegség és állapot, amely paresztéziát okozhat vagy elősegítheti:

szaggatott csuklás;
agyi stroke;
jóindulatú görcsök és fasciculatiós szindróma;
nyálmirigy daganatok;
acromegalia;
krónikus szorongás és stressz;
miokardiális infarktus;
nyaki spondylosis;
lumbális spondylosis;
ízületi gyulladás;
különböző típusú porckorongbetegségek, például porckorongsérv;
spondylolisthesis;
syringomyelia (Chiari malformációból, traumából, daganatból vagy scoliosisból/kyphosisból);
kóros csonttömegek, mint a Paget-kór vagy csontdaganatok/áttétek;
gerinc- daganatok;
a gerinc veleszületett rendellenességei;
fertőzések;
krónikus fáradtság szindróma;
csigolyatörések;
szerzett neuromiotónia vagy Isaacs-szindróma;
krónikusan helytelen testtartás;
túl hosszú ideig tartó testhelyzetben (pl. állva vagy ülve);
a gerinc traumája (közlekedési balesetekből, sportból stb.);
különböző típusú traumák;
szűk és/vagy magas sarkú cipő viselése;
merev ember szindróma;
amiloidózis;
ismerősség;
atherosclerosis;
trombózis;
embólia;
ischaemia;
diabéteszes láb;
polycythaemia vera;
gyermekbénulás;
veszettség;
vasculopathiák;
koagulopátiák;
carpalis alagút szindróma;
Sjögren-szindróma;
fibromyalgia;
égések;
rossz vénás keringés;
visszér;
pánikrohamok;
fejfájás;
cukorbetegség;
diszlipidémia;
mellrák;
bőrbetegségek;
ebola vírus;
máj- vagy vesegyulladás;
Raynaud-jelenség;
pajzsmirigy-túlműködés;
sclerosis multiplex;
alkohollal, dohányzással vagy egyéb anyagokkal való visszaélés;
a szedett gyógyszer mellékhatásai;
migrénes fejfájás;
chillblains;
Övsömör;
szemészeti herpes zoster;
a trigeminus ideg gyulladása;
Paget-kór.

A paresztéziával kapcsolatos tünetek és jelek

Attól függően, hogy mi okozza a patológiát, a paresztézia számos egyéb tünettel járhat, mint pl

fájdalom az agyvelő és/vagy a gerincvelői idegek összenyomásának kezdetén, pl nyak, mellkas, hát, alsó hát és/vagy felső vagy alsó végtagok, egyes esetekben a lábakba vagy kezekbe sugároznak
merevség érzése a nyakban, a hátban és/vagy a felső vagy alsó végtagokban;
húgyúti rendellenességek: pl. vizelet inkontinencia és vizelési nehézség
bélbetegségek: pl. széklet inkontinencia és székrekedés;
szexuális zavarok: az erekció fenntartásának nehézségei és/vagy anorgazmia;
influenzaszerű tünetek, például láz, fejfájás, hányinger, hányás, kiterjedt fáradtság, étvágytalanság, általános rossz közérzet (különösen a gerincvelő gyulladása/fertőzése esetén)
claudicatio intermittens;
asthenia (általános erőhiány)
könnyű fáradtság;
myoclonus;
álmosság;
izomgörcsök;
a reflexek elvesztése;
erővesztés a felső és/vagy alsó végtagokban;
motoros nehézségek;
izomfasculatiók;
a felső és/vagy alsó végtagok bénulása;
a bőr érzékenységének elvesztése;
fájdalom;
zsibbadás az arcban;
bizonytalan testtartás néha egyensúlyvesztéssel;
izomsorvadás.

Diagnózis

A paresztézia kiváltó okának diagnosztizálásában hasznos vizsgálatok az anamnézis (a betegre és a kórtörténetére vonatkozó összes adat összegyűjtése) és az objektív vizsgálat (a tényleges vizsgálat) során felmerülő patológiától vagy állapottól függően változnak.

Általában a következő vizsgálatok hasznosak lehetnek a paresztézia okának diagnosztizálásában:

vérvizsgálat;
laboratóriumi tesztek;
mágneses rezonancia képalkotás;
számítógépes tomográfia (CT);
radiográfiai;
mielográfia;
elektrokardiogram;
ultrahang colordopplerrel
biopsziák;
testtartási elemzés;
vestibularis vizsgálat;
elektromiográfia;
elektroencefalogram;
lumbálpunkció.

FONTOS: Nem mindig szükséges minden felsorolt vizsgálat.

A paresztéziát okozó állapot diagnosztizálása (és kezelése) különféle szakemberek, köztük neurológus, idegsebész, ortopéd, fül-orr-gégész, poszturológus, érsebész beavatkozását igényelheti; radiológus, hematológus, gnatológus, arc-állcsont-sebész, kardiológus, gyógytornász és mások.

Mikor kell orvost hívni?

Az enyhe paresztézia, amely csak egyszer fordul elő, esetleg hosszú ideig tartó „kényelmetlen” testhelyzetben, teljesen normális lehet, és nem kell aggódnia.

Éppen ellenkezőleg, a súlyos paresztézia, amely nyilvánvaló ok nélkül és gyakran ismétlődik, az orvosnak ki kell vizsgálnia: bizonyos esetekben a bizsergés vagy égő érzés valójában súlyos állapot vagy patológia jele lehet, amelyet azonnali kivizsgálás szükséges.

A 112-es egységes segélyhívót különösen akkor kell hívni, ha a paresztézia súlyos tünetekkel jár, mint pl

tudati szint vagy éberség változása
mentális állapot változása
hirtelen változás a viselkedésben (pl. zavart állapot, delírium, letargia, hallucinációk)
zavar;
nehézség a beszédben;
zsibbadás vagy gyengeség a test egyik oldalán;
mozgási nehézség;
megváltozott érzékenység;
paralízis;
hirtelen változások a látásban;
látásvesztés;
szemfájdalom;
vizelettartási nehézség;
széklet inkontinencia;
ájulás;
erekciós hiány vagy anorgazmia.

Ha a paresztézia folyamatosan, invazív módon jelentkezik, a fej, a nyak vagy a hát traumáját követi, és úgy érzi, hogy a paresztézia az egész testben terjed, feltétlenül orvoshoz kell fordulni.

Paresztéziák terápiái és gyógymódjai

Nincs egyetlen olyan terápia, amely minden esetben érvényes: ehelyett különféle típusú terápiák alkalmazhatók a paresztéziát okozó háttértényező kezelésére.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

A lábak és lábujjak bizsergésének csökkentése érdekében azonban vannak olyan tanácsok, amelyek mindig érvényesek, például kerülje a magassarkú vagy a lábujjakat túl erősen szorító cipő viselését.

Ha egyszerűen nem tud feladni ezt a szokását, használja a talpbetétet, és vásároljon jó minőségű cipőt.

Ügyeljen arra, hogy edzés előtt ne végezzen nagy hatású edzéseket nyújtással, ismét megfelelő futó- és tornacipőben, sík felületen.

Válasszon jó alternatív sportokat, amelyek nem okoznak bizsergést, beleértve az úszást és a kerékpározást, és próbáljon meg minél többet fogyni, mivel a túlsúly és az elhízás köztudottan fokozza ezt a kellemetlen érzést.

Mivel a hosszú ideig tartó keresztben vagy keresztbe tett lábbal ülő ülés zsibbadáshoz vezethet, ezért gyakran változtasson testhelyzetet a vérkeringés elősegítése és az elakadt artériák felszabadítása érdekében.

Viseljen kompressziós harisnyát és zoknit, hogy növelje lábujjai érzékenységét, csökkentse az alkoholfogyasztást, és melegen tartsa lábát fűtött takaróval.

Egyes gyakorlatok csökkenthetik a paresztéziát és az ehhez gyakran társuló lumbosacralis és/vagy nyaki fájdalmat

Gyakorlatok, amelyek csökkenthetik az alsó hát, a fenék és az alsó végtagok paresztéziáját és a lumbosacralis fájdalmat

1. gyakorlat: üljön széttárt lábakkal, lassan hajoljon előre, amíg először meg nem érinti az egyik lábát, majd a másik lábát; majd lassan emelkedj fel, amíg a vállad és a hát egyenesen nem térsz vissza, majd emeld fel a karjaidat úgy, hogy a kezeid összefonódnak;
2. gyakorlat: álljon kissé szétválasztott lábakkal, tegye a kezét a háta mögé, közvetlenül a feneke fölé, majd lassan nyújtsa hátra a hátát, miközben a térdét egyenesen tartja.

Gyakorlatok, amelyek csökkenthetik a nyak, a fej, a vállak és a felső végtagok paresztéziáját és a nyaki fájdalmat:

1. gyakorlat: állva vagy ülve, lassan hajlítsa oldalra a nyakát, néhány másodperc szünetet tartva a hajlítások között a kiindulási helyzetben;
2. gyakorlat: állva vagy ülve, lassan hajlítsa oldalra a nyakát; annak az oldalnak a kezével, amelyre a nyaka hajlott, fogja meg az ellenkező kar csuklóját, és húzza kissé lefelé, hogy a trapéz és az ellenoldali vállizmok megfeszüljenek; tartsa a pozíciót 20 másodpercig, és váltson oldalt;
3. gyakorlat: felállva, lassan hajlítsa oldalra a nyakát; annak az oldalnak a kezével, amelyre a feje hajlott, enyhén nyomja le a fejét, hogy feszültséget fejtsen ki; hajlítsa be a másik karját 90°-os szögben úgy, hogy a kezét a háta mögé húzza; tartsa a pozíciót 20 másodpercig, és váltson oldalt
4. gyakorlat: egyenes háttal állva vagy ülve, lassan hajlítsa a nyakát jobbra, hátra, balra és előre, hogy egy teljes fejkört hajtson végre; tartsa a vállát és a nyakát ellazítva a mozgás során, és ismételje meg az ellenkező irányba.

Emellett az orvosi felügyelet mellett végzendő nyújtó gyakorlatok javíthatnak a helyzeten.