Sugárterápia: mire használják és milyen hatásai vannak

By Cristiano Antonino On 30. szeptember 2022.

A sugárterápia az orvostudomány olyan ága, amely sugárzást (elektromágneses, hasonló a röntgensugárzáshoz, vagy testsugárzást, pl. elektronokat) használ betegségek kezelésére.

A sugárterápiát jelenleg szinte kizárólag daganatos megbetegedések kezelésére alkalmazzák, de bizonyos nem daganatos betegségekben is alkalmazzák

A műtét és a kemoterápia mellett a sugárterápia egyike annak a három „klasszikus” rákkezelésnek, amelyek ma is a rákkezelés alappillérei.

A három kezelési mód közül a múlt század eleje óta a második helyen alkalmazzák a sugárterápiát.

A sugárterápia a műtéthez hasonlóan loko-regionális, azaz csak egy testrészt érint, míg a kemoterápia általában szisztémás, azaz az egész szervezetet érinti.

A sugárterápia által okozott sejtelváltozások (mind a daganatos sejteken a gyógyító, mind a normál sejteken a kollaterálisak) azonnaliak, de „látható” megnyilvánulásuk (sejthalál) csak egy idő után jelentkezik.

A sugárterápia hatékonysága a következőktől függ:

a teljes sugárdózishoz
frakcionálására;
a különböző daganatszövetek érzékenysége a sugárzási energiára.

Miből áll a sugárterápia

Típustól függően a sugárzás képes többé-kevésbé mélyen behatolni az emberi szövetekbe (azokon keresztül teljesen, mint a röntgensugárzás esetében).

Útjuk során az emberi testen át adják az energiájukat a sejteknek, amelyekkel találkoznak, kémiai-fizikai reakciókat indítva el, amelyek sejtkárosodást okoznak a besugárzott sejtekben.

A kemoterápiához hasonlóan minden besugárzott sejt sérül, esetleg halálig, főként azok, amelyek szaporodnak, azaz mind a kóros daganatsejtek, mind a normál egészséges sejtek.

A sugárterápia hatékonysága abban rejlik, hogy a daganatsejtek többsége nem képes helyreállítani a károsodást és elpusztul, míg a normál sejtek többsége helyreállítja a károsodást és túléli.

Hogyan történik a sugárterápia

A sugárterápia két fő módja van: külső sugárterápia és brachyterápia.

Külső sugaras sugárterápiában a testtől bizonyos távolságra elhelyezett megfelelő eszköz állítja elő és irányítja a sugárnyalábot a test meghatározott területére.

Az ilyen típusú kezelések során a páciens a sugárzást anélkül veszi fel, hogy azt külsőleg újra kibocsátja, így a körülötte lévőkre (beleértve a gyermekeket vagy a terhes nőket is) nincs veszély, és a kezelés alatt rendszeres kapcsolati életet élhet.

A sugárkezelést adagokban, napi munkamenetekben, úgynevezett frakciókban végzik. Elvileg minél kisebbek a napi adagok (hiperfrakcionálás), annál jobban tolerálható a terápia, de minél magasabbak az egyéni dózisok (hipofrakcionálás), annál hatékonyabbak.

Minden daganattípushoz és minden egyes helyhez különböző protokollok vonatkoznak a teljes dózisra és a frakcionálásra a maximális hatékonyság és a minimális mellékhatások elérése érdekében.

A brachyterápia során radioaktív anyagokat juttatnak a beteg szervezetébe, a daganatba vagy annak közelébe.

Ezek az anyagok főként olyan sugárzást bocsátanak ki, amely csak rövid ideig hatol be a környező szövetbe (alfa-sugárzás).

A radioaktív anyagot a kezelendő helyre elhelyezett „tűk” segítségével juttatják be, vagy szájon át vagy érrendszeri injekcióval, anyagcsere okokból (pl. radioaktív jód a pajzsmirigydaganatokban) elérve a daganatot, vagy egyszerűen a helyi véráramlást követve.

Az ilyen típusú terápia során a radioaktív anyag a páciens testében marad, amely akár kis mennyiségű behatoló sugárzást (béta-sugárzást) bocsáthat ki.

Ezért óvintézkedéseket kell tenni, amelyek akár a beteg elkülönítését is jelenthetik a kezelés idejére.

A kezelés a radioaktív tűk eltávolításával, vagy a radioaktív anyagok természetes bomlásával (sugárkibocsátás megszűnésével) zárul.

Hangsúlyozni kell, hogy az esetleges sugárkárosodások jól ismertek, a kezelőkre, betegekre és élettársakra vonatkozó elővigyázatossági szabályok pontosak, hasznosak és nagyon szigorúak.

Ezért nem kell aggódnia, ha követi a sugárspecialisták tanácsait.

A sugárterápiás központ csapata a következőkből áll:

orvos sugárterapeuta: aki a kezelésre javallatot ad, kezelési tervet állít össze, a beteget a kezelés alatt és azt követően is időszakos látogatásokkal követi;
orvosfizikus: aki elkészíti a kezelési tervet és időszakonként ellenőrzi a felszerelés;
sugárterápiás technikus: aki az orvos utasítására napi sugárterápiás foglalkozásokat végez;
sugárterápiás nővér: különös tapasztalattal rendelkezik a sugárterápiás kezelés alatt álló betegek problémáiban.

A sugárterápia mellékhatásai

Az évek során a sugárzás biológiai hatásaira vonatkozó ismeretek bővülésével, a sugárzást kibocsátó berendezések fejlesztésével és a bejuttatási technikák finomodásával a daganatos betegségek sugárterápia mellékhatásainak gyakorisága és súlyossága óriási mértékben csökkent.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

Ezek a hatások azonban, mivel a daganathoz közeli normál sejtek is érintettek és károsodnak, a sugárkezelés velejárói, még akkor is, ha előre láthatóak és részben szabályozhatók specifikus gyógyászati terápiákkal.

A sugárterápia mellékhatásai kétféleek:

Akutak, ha a kezelés első néhány napjában jelentkeznek, és a kezelés befejezését követő rövid időn belül véget érnek. Általában a sugárzás okozta gyulladás következményei;

késői és gyakran súlyosabb, a besugárzott szervektől függően. Előfordulhatnak évekkel később is, és általában a sejtek pusztulásának és hegszövetekkel való helyettesítésének köszönhető.

Mivel a sugárterápia hatása tartós, ritka kivételektől eltekintve nem lehetséges a már sugárkezelt terület ismételt besugárzása.

Ez a tény a sugárterápia alkalmazásának fontos korlátja.

Mikor és miért alkalmazzák a sugárterápiát

Mint minden más rákkezelés, a daganatok sugárterápiája is két különböző célra alkalmazható
gyógyító kezelés azzal a céllal, hogy meggyógyítsa a beteget, vagy mindenképpen hosszabb életet biztosítson neki jó állapotban;
tüneti kezelés azzal a korlátozottabb céllal, hogy főként a beteg életminőségét javítsa a betegség tüneteinek kontrollálásával.

A sebészet és a sugárterápia kombinálható a daganatok vagy áttétek loko-regionális kezelésében:

kizárólagos sugárterápia: a daganat nagyon sugárérzékeny, önmagában sugárkezeléssel elpusztítható, vagy nem operálható, és tüneti kezelésre van szükség;
neoadjuváns sugárterápia, ha a daganat inoperábilis, de azzá válhat, ha a sugárterápia (esetleg kemoterápia kiegészítésével) hatásosnak bizonyul, akkor operálhatóvá válhat, vagy ha a daganat operálható, de a sugárterápia (a kemoterápia esetleges kiegészítésével) hatásosnak bizonyul, a művelet könnyebbé válhat, és nagyobb valószínűséggel radikális lesz;
intraoperatív sugárterápia – IORT néven ismert – (vagyis műtét közben alkalmazzák). Ritkán és kevés központban alkalmazva speciális felszerelést igényel, a szokásos kezeléshez képest nagyobb hatékonysága nem bizonyított. Valójában posztoperatív terápia, mert a műtét végén adják be, hogy elpusztítsák a sebészeti területen visszamaradt daganatsejteket;
posztoperatív sugárterápia (azaz műtét után alkalmazott);
adjuváns (elővigyázatossági) sugárterápia, amikor a műtét radikális volt, nincs látható tumormaradvány, de fennáll annak a veszélye, hogy még mindig vannak életképes daganatsejtek a műtéti területen vagy annak közelében;
gyógyító jellegű sugárterápia, ha a műtét nem volt radikális, vannak lokálisan visszamaradt daganatok, de ezek sugárkezeléssel elpusztíthatók;
preoperatív sugárterápia (azaz lehetséges műtét előtt).

A kutatás célja olyan berendezések és technikák fejlesztése, amelyek a sugárzó energiákat a lehető legkoncentráltabban irányítják a daganatba anélkül, hogy a környező egészséges szöveteket besugároznák.

Ehhez járul még a sugárérzékenyítő, azaz a sejtekbe behatoló, a sugárzás károsító hatását felerősítő anyagok alkalmazása.

Ahhoz, hogy ezek az anyagok hasznosak legyenek, jobban kell koncentrálódniuk a tumorsejtekben, mint a normál sejtekben.

Végül szelektív brachyterápia, amely egy radioaktív anyagot lokális hatású „hordozóhoz” köt (főleg olyan antitestekhez, amelyek szelektíven érik el a tumorsejteket), amely az anyagot a daganatba szállítja.