Az orvostudományban az „intubáció” olyan technikát jelent, amely lehetővé teszi egy tubus behelyezését a légutakba – pontosabban a légcsőbe – a páciens hangszálain keresztül azzal a fő céllal, hogy az önállóan lélegezni nem tudó személy is lélegezzen.

Az intubálás leggyakoribb módja az „endotracheális” intubáció, amelyre sor kerülhet

• orotrachealisan: a cső a páciens száján keresztül jut be (leggyakoribb módszer);
• rhinotrachealisan: a tubus a beteg orrán keresztül jut be (kevésbé elterjedt módszer).

Intubáció: mikor használják?

Minden típusú intubáció fő célja, hogy lehetővé tegye egy olyan személy légzését, aki különböző okok miatt nem tud önállóan lélegezni, ami a beteg életét veszélyezteti.

Az intubálás másik célja a légutak védelme a gyomoranyag esetleges belélegzésétől.

Az intubációt számos egészségügyi állapot esetén végzik, mint például:

• kómában szenvedő betegeknél;
• általános érzéstelenítés alatt;
• bronchoszkópiában;
• endoszkópos műtéti légúti eljárásoknál, mint például lézerterápia vagy stent behelyezése a hörgőkbe;
• légzéstámogatást igénylő betegek újraélesztése során (pl. súlyos Covid 19 fertőzés esetén);
• a sürgősségi orvoslásban, különösen a kardiopulmonális újraélesztés során.

Az intubáció alternatívái

Az intubációnak van néhány alternatívája, de ezek kétségtelenül invazívabbak és biztosan nem kockázatmentesek, pl.

• tracheotomia: ez egy sebészeti eljárás, amelyet általában olyan betegeknél alkalmaznak, akiknél hosszú távú légzéstámogatásra van szükség; tovább: Tracheotomia a beszéd lehetősége, időtartama, következményei, mikor történik
• cricothyrotomia: sürgősségi technika, amelyet akkor alkalmaznak, ha az intubáció nem lehetséges, és a tracheotómia lehetetlen.

Az intubáció során használt csövek típusai

Különféle típusú endotracheális csövek léteznek orális vagy nazális intubációhoz; vannak rugalmasak vagy félmerevek, meghatározott formájúak és ezért viszonylag merevebbek.

A legtöbb tubus közös jellemzője, hogy felfújható szegélyük van az alsó légutak lezárására, ami nem engedi a levegő kiáramlását vagy a váladék felszívását.

Intubáció: miért történik érzéstelenítés alatt?

Az intubációt az aneszteziológus végzi az általános érzéstelenítés során, mivel az érzéstelenítés érdekében a beteg légzést gátló gyógyszereket kap: a beteg nem tud önállóan lélegezni, és az endotracheális szonda az automata lélegeztetőgéphez csatlakoztatva lehetővé teszi az alanyt. helyesen lélegezni a műtét során.

A rövid ideig tartó (maximum 15 perces) műtéteknél a légzést arcmaszkkal támogatják, ha a műtét hosszabb ideig tart, a légcsővezetéket használjuk.

Fájdalmat fogok érezni?

Az intubálást mindig a beteg elaltatása után végezzük, így Ön nem fog fájdalmat érezni az általa okozott fájdalomtól.

A beavatkozás után nem fog emlékezni sem a tubus felhelyezésére, sem a légútból való eltávolítására (pl. extubációra), amikor a beavatkozás befejeződött. Extubálás után enyhe kellemetlen érzés a torokban lehetséges, és meglehetősen gyakori.

Torokfájás intubáció után: normális?

Amint az imént említettük, miután a páciens intubáción esett át, kellemetlen tüneteket tapasztalhat, többek között:

• torokfájás
• idegen test érzése a torokban;
• szilárd anyagok és folyadékok nyelési nehézségei;
• kellemetlen érzés hangzás közben;
• rekedtség.

Ezek a tünetek, bár bosszantóak, meglehetősen gyakoriak és nem súlyosak, és általában gyorsan, általában legfeljebb két napon belül eltűnnek.

Ha a fájdalom továbbra is fennáll, és őszintén szólva elviselhetetlen, kérjen tanácsot orvosától.

Intubációs technikák

A légcső intubációja különféle technikákkal végezhető.

• Hagyományos technika: egy közvetlen gégetükrözésből áll, amelyben gégetükrözést használnak a glottis vizualizálására az epiglottis alatt. Ezután egy csövet helyeznek be, közvetlen kilátással. Ezt a technikát olyan betegeknél hajtják végre, akik kómában (eszméletlen) vagy általános érzéstelenítésben vannak, vagy ha a felső légúti struktúrák helyi vagy specifikus érzéstelenítésében részesültek (pl. helyi érzéstelenítő, például lidokain alkalmazásával).
• A gyors szekvencia indukció (RSI) (összeomlás indukció) a standard eljárás egyik változata érzéstelenítés alatt álló betegeknél. Akkor kell elvégezni, ha azonnali és végleges légúti kezelésre van szükség intubáción keresztül, és különösen akkor, ha fokozott a gyomorváladék belélegzésének (aspiráció) kockázata, ami szinte elkerülhetetlenül tüdőgyulladáshoz vezet. Az RSI esetében rövid ideig tartó nyugtatót, például etomidátot, propofolt, tiopentont vagy midazolámot adnak be, majd röviddel egy depolarizáló bénító gyógyszert, például szukcinilkolint vagy rokuroniumot.
• Endoszkópos technika: az éber (vagy enyhén szedált) beteg helyi érzéstelenítésben történő intubálásának alternatívája flexibilis endoszkóp vagy hasonló (pl. video-laryngoscope) alkalmazása. Ezt a technikát előnyben részesítik, ha nehézségek várhatók, mivel lehetővé teszi a páciens spontán légzését, így biztosítva a lélegeztetést és az oxigénellátást még sikertelen intubáció esetén is.

Az intubáció jelent-e kockázatokat és szövődményeket?

Az intubáció a fogak károsodását okozhatja, különösen a korábban sérült fogak vagy nehéz anatómiai kapcsolatok esetén.

A fent látható gyakori bosszantó toroktünetek mellett ritkább esetben az intubáció komolyabb károsodást okozhat az áthaladó szövetekben, akár vérzést is okozhat.

Az intubáció előre nem látható problémákat vethet fel, különösen előre nem látható, nehéz intubáció esetén, ami ritka, de lehetséges, ahol a páciens anatómiai adottságai megnehezítik a szonda helyes elhelyezését a légutakban.

Szerencsére ezekben az esetekben az orvos rendelkezésére állnak olyan eszközök, amelyek segítségével a lehető legnagyobb mértékben csökkentheti a beteget érintő kockázatokat, például videolaringoszkópok és fibroszkópok, amelyek pótolják az előre nem látható vagy várható intubációs nehézségeket.

Sematikusabban, a korai és késői kockázatok a következők:

Korai kockázatok

• fogászati ​​sérülés
• Torokfájás;
• vérzés;
• a glottikus struktúrák ödémája;
• pneumomediastinum;
• rekedtség;
• fonációs nehézségek;
• légcső perforáció;
• szív- és érrendszeri leállás a vagus stimuláció miatt.

Késői kockázatok

• légcső sérülés
• chordal decubitus;
• decubitus bukkális struktúrák, garat, hypopharynx;
• tüdőgyulladás;
• arcüreggyulladás.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

Egyesült Királyság / Sürgősségi szoba, gyermekgyógyászati ​​intubáció: Az eljárás súlyos állapotú gyermekkel

Endotrachealis intubáció gyermekgyógyászati ​​betegeknél: A supraglotticus légutak eszközei

A nyugtatók hiánya súlyosbítja a pandémiát Brazíliában: hiányoznak a Covid-19 betegek kezelésére szolgáló gyógyszerek

Szedáció és fájdalomcsillapítás: Intubációt elősegítő gyógyszerek

Anxiolitikumok és nyugtatók: szerep, funkció és kezelés intubációval és mechanikus lélegeztetéssel

New England Journal Of Medicine: Sikeres intubációk nagy áramlású orrterápiával újszülötteknél

Forrás:

Medicina Online