A méh mióma embolizációja: mi ez és hogyan kell kezelni
Az artériás embolizáció, a múlt század végén a legragyogóbb terápiás megoldás a nő „énképének” tiszteletben tartása mellett, a tünetekkel járó méhmióma műtéti alternatívája.
Prof. Ravinà nőgyógyász és Prof. Merland intervenciós radiológus fejlesztette ki Franciaországban az embolizációt Párizsban 1993 óta, az Amerikai Egyesült Államokban 1995 óta, Angliában, Izraelben és Kanadában 1997 óta, valamint Olaszországban alkalmazzák. 1997 májusa óta mindenekelőtt Bresciában.
Méhmióma embolizációja eddig mintegy 2000 műtétet hajtottak végre világszerte
Korábban csak a 38 és 48 év közötti nők számára volt fenntartva, akik már nem akartak teherbe esni, most azokra a fiatal nőkre is kiterjesztették, akik meg akarják őrizni termékenységüket.
Méh fibroma
A méh mióma a fogamzóképes korú nők körülbelül 35%-át érinti, bár csak az esetek 50%-ában válik tünetivé.
Ezek azonban a leggyakoribb kismedencei daganatok.
Ez a betegség hormonfüggő; A mióma kialakulása a keringő magas ösztrogénarányhoz kapcsolódik.
Valójában a menopauza után, amikor az ösztrogén csökken, a miómák hajlamosak spontán visszafejlődésre.
A méh testét a méh artériák látják el, amelyek rövid ágakban ágaznak ki; mióma jelenlétében a méhartéria kalibere megnő, és a mióma vaszkularizációja nagyobb, mint a környező myometriumé.
A mióma vaszkularizációja egy perifériás hálózatból és egy centripetális hálózatból áll.
Az első, a legfontosabb, körülveszi a daganatot, és a méh artériáival anasztomizált kapilláris és fibromatózus erek alkotják.
Ez a peritumorális érhálózat felelős a myomectomia során bekövetkező vérzésért.
A második, karcsúbb, több ágból áll, amelyek disztálisan néhány terminális arteriolává redukálódnak.
A miómák ilyen vaszkularizációja alacsony ellenállású, és az embolizáció során a mikrorészecskék szelektív eloszlását okozza.
A méhmióma tünetei változóak: menometrorrhagia, a szomszédos kismedencei zsigerek összenyomódása, mechanikai okokból eredő meddőség
A menometrorrhagia a submucosalis és interstitialis mióma legfontosabb tünete, és a relatív hiperösztrogenizmus miatt gyakoribb a perimenopausalis időszakban.
Az ilyen menometrorrhagiák az endometrium hyperplasiára és a megnövekedett méhüregre vezethetők vissza, de valószínűleg nagyobb szerepe van a peritumoralis hypervascularisationak.
Ma már nincs etiológiai vagy megelőző kezelés, csak a tünetekkel járó méhmióma igényel kezelést.
Vannak hormonális és sebészeti terápiák.
Artériás embolizáció
Az artériás embolizációt évek óta alkalmazzák a szülészet-nőgyógyászatban.
Már 1980-ban kimutatták, hogy a hypogastricus artériák embolizálása a kirendelés során fellépő irrepresszibilis vérzés végső kezelésének módja.
Ezt követően a méh artériák ideiglenes embolizálását alkalmazták a komplex myomectomiák előtt a perioperatív vérzés csökkentése és a műtéti beavatkozás megkönnyítése érdekében.
1989 és 1993 között 6 olyan nőnél alkalmaztak embolizációt, akiknek tüneti méhmiómája volt, társuló patológiával (elhízás, korábbi thromboemboliás epizódok, AIDS, agydaganat), ami magas műtéti kockázattal járt.
Később javasolták a mióma műtét alternatív kezelésének.
A Prof. Ravinà és Prof. Merland által végzett többcentrikus vizsgálat lehetővé tette a méhmióma artériás embolizációjával kapcsolatos irányelvek megalkotását.
Beválasztási kritériumok: fibromatózus méh tüneti miómával, klinikailag és ultrahanggal azonosított, nem kocsányos; tartósan fennálló vérzéses és kompressziós tünetek a jól végzett orvosi kezelés ellenére, vagy a nő testi épségét veszélyeztető tünetek (súlyos vérzések); a hormonkezelés hiánya legalább 3 hónapig (a szakirodalomban közölt 3 sikertelenség közül 5-nak az oka); magas aneszteziológiai és műtéti kockázat jelenléte, műtét ellenjavallt; követés betartása.
Kizárási kritériumok: tünetmentes méhmióma jelenléte; rosszindulatú patológiákhoz kapcsolódó menometrorrhagia; progesztinekkel és/vagy GnRh analógokkal végzett hormonkezelésben részesülő nők; nők, akik nem tudnak megfelelő nyomon követést biztosítani; az arteriográfia ellenjavallatai (artériás protézisek, ischaemiás kockázat); allergia a jódtartalmú termékekre; allergiás diatézis; beteg elutasítása.
Műtét előtti ellátás a méh mióma embolizációjában
A betegeket a nőgyógyász konzultációja alapján értékeli (a menometrorrhagia egyéb okainak kizárására és mértékének becslésére klinikai és műszeres értékelésre: vérkép, sideremia, ferritinémia, pap-kenet, kismedencei ultrahang); az aneszteziológus által (műtét előtti értékeléshez); az intervenciós radiológus (a páciens tájékoztatása a technikáról).
A páciens tájékoztatót kap, és felkérik, hogy aláírja a beleegyezését.
A klinikai eset megbeszélése és kollegiális megegyezés után a beteg felvétele a műtétet megelőző napon történik, vérkémiai és műszeres vizsgálatokkal (vércsoport, vérkép, Quick time, PT, PTT, vérzési idő, CPK stb.).
A beteg éjféltől éhezik, és perifériás vénás hozzáféréssel a radiológiai szobába kerül.
Beavatkozási technika
A beavatkozás egy korszerű angiográfiás szobában történik, ahol az intervenciós radiológia íve található.
Az embolizációs anyagok a klasszikus artériás katéterezéshez használt anyagok, amelyekhez mikrokatéter, Tracker típusú és mikrorészecskék (inert polivinil-formaldehid) szükséges.
Helyi érzéstelenítés után a femoralis artériát kanülbe helyezzük, és az ipsilateralis vagy gyakrabban az ellenoldali hypogastricus artéria szelektív katéterezését végezzük a tumor érrendszerének feltérképezésére.
Ezután a méh artériáját szelektíven katéterezzük, miközben proximálisan marad, hogy elkerüljük az artériás érgörcsöt, amely megakadályozza a mikrorészecskék progresszióját; ezután helyezzük el a mikrokatétert.
A szelektív embolizálást szabad áramlással végezzük, hogy a mikrorészecskék el tudják zárni a peritumorális érágyat.
Miután a szondát a méh artériába helyezték, megkezdődhet az embolizáció
A mikrorészecskék peritumorális érágyba való befecskendezését stagnálás esetén leállítjuk.
Ezt a manővert kontralaterálisan is végrehajtják. Valójában még akkor is, ha csak egyoldali hipervaszkularizációról van szó, fennáll annak a veszélye, hogy a tumor érrendszerének ellenoldali helyreállítása meghiúsul.
A sikeres devaszkularizációt követően a katétert és a bevezetőt eltávolítják.
Kompressziós kötést helyeznek a belépési pontra, és a beteget visszaviszik az osztályra.
Az eljárás körülbelül egy óráig tart.
Általános aortográfia ritkán szükséges; ehelyett az embolizáció előtt és után optimális az egyes méhartériák opacizálása.
Műtét utáni ellátás
Az embolizációt követően a kismedencei fájdalom előfordulása a mióma térfogatától függ.
A fájdalom azonnal jelentkezhet és 12-18 órán át tarthat, majd néhány napig jelentkezhet, valószínűleg ischaemiás eredetű fájdalom.
Ehhez megfelelő fájdalomcsillapító kezelésre van szükség: a morfiumszerű vénás infúziótól, önadagolható pumpán keresztül, a nem szteroid gyulladáscsökkentőkig egy hétig, görcsoldótól a hányingerig.
Nagy fibrómák esetén hasznos az epidurális érzéstelenítés.
Ha a mióma átmérője 10-12 cm, a 3.-5. napon késleltetett tünetek figyelhetők meg, amelyet peritoneális reakcióval járó kismedencei-hasi fájdalom, hányinger és láz jellemez.
Ez a tünet néhány napig fennáll, és a mióma spontán szövődményéhez hasonlít: aszeptikus nekrózishoz.
Általában a 8 cm-nél kisebb átmérőjű mióma esetén a váladékozás a műtétet követő napon következik be.
A pácienst az echo-colour Doppler elvégzése után 2 hónapon belül megvizsgálják.
A kezelés hatékonyságát a következőkkel értékeljük: anamnézis és objektív vizsgálat, a vérzéses és kompressziós tünetek kialakulásának ellenőrzése; hemochrom, a vérszegénység monitorozására és CPK a CPK-arány csökkenése és a mióma térfogatának csökkenése közötti összefüggés ellenőrzésére; color-echo-Doppler a mióma térfogatának csökkenését és a peritumorális érhálózat eltűnését.
A beteget a nőgyógyász 6 hónapos korban, 12 hónapos korban, majd évente azonos vizsgálatokkal felülvizsgálja.
Menometrorrhagia esetén a hatás azonnali, míg a méhmióma volumetrikus csökkenésének értékeléséhez 4-6 hónapot kell várni: a folyamat legkorábban 4 héttel kezdődik és 8-12 hónapig tart, különösen nagyméretű mióma esetén.
Eredmények
A francia multicentrikus vizsgálat, amelyet 200, egy vagy több tünetet okozó miómában szenvedő, 34-49 év közötti nő bevonásával végeztek, és 6 nő részvételével 60-186 hónapig követték nyomon, a következő eredményeket hozta.
- a méh artériák katéterezésének technikai lehetetlensége az esetek 7%-ában (különböző operátorok);
- a menometrorrhagia eltűnése az esetek 92% -ában;
- a mióma térfogatának csökkenése több mint 70%-kal az esetek kétharmadában, és több mint 40%-kal az esetek egyharmadában;
- 8 kudarc, amely hagyományos műtétet igényelt; fibromatosis visszaesését nem jegyezték fel;
- 7 nem kívánt terhességet jegyeztek fel, 3 magánéleti okokból megszakított és 4 normál terhességet vetítettek ki.
A szövődmények között 12 amenorrhoea szerepelt, amelyek közül 7 átmeneti volt, 5 pedig végleges (45 év feletti nők).
Ezenkívül csak egy súlyos szövődményt figyeltek meg egy terjedelmes, pedunculated subserous mióma esetében, amely részleges colectómiával járó méheltávolításhoz vezetett.
Brescian esetsorozatunkban 62 végén 1998 tüneti méhmiómában szenvedő nőt kezeltek embolizációval.
A műtét során a katéterezés technikai lehetetlensége (egy operátor) és intraoperatív szövődmény nem volt megfigyelhető.
A betegeket 48/72 órán belül hazaengedték. A 6 nőnél végzett több mint 29 hónapos követés a következő eredményeket adta:
- a menometrorrhagia tünetének normalizálása minden nőnél;
- a mióma térfogatának csökkenése az esetek 70%-ában több mint 89%-kal, az esetek 40%-ában pedig 60-10%-kal (nagyméretű, régi méhmiómák voltak).
A szövődmények között 3 esetben fordult elő amenorrhoea, amelyek közül az egyik egy 48 éves nőnél volt végleges.
A mai napig az embolizációval kezelt betegek száma több mint 200, az eredmények átfedésben vannak az első sorozattal.
Következtetések
A szakirodalmi munkák és tapasztalataink alapján kijelenthetjük, hogy:
- a mikrorészecskékkel végzett artériás embolizáció az invazív műtét valódi alternatívája;
- a hormonterápiához képest az embolizáció elkerüli a hosszadalmas, jelentős mellékhatásokkal járó protokollokat;
- a pszichológiai és szexuális következmények nullák, és a terhesség lehetséges;
- Különböző tanulmányok szerint ezzel a technikával a méheltávolítások 90%-a, a méh mióma esetén a konzervatív műtétek 70%-a kiküszöbölhető.
Jelenleg az embolizációs javallatok a fiatalabb nőket is célozzák; Valójában minél frissebb a mióma, annál jobban reagál a műtétre (a mióma teljes eltűnése kevesebb, mint 6 cm).
A többszörös, akár visszatérő miómák esetén is jók az eredmények, és az embolizáció sajátossága, hogy egyszerre kezeli az összes miómát, még a kialakuló folyamatban lévő láthatatlanokat is.
Egy világszerte mintegy 2000 embolizáción átesett nő részvételével végzett felmérés szerint az elégedettség 90% feletti.
Olvassa el még:
Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre
Az ambuláns hiszteroszkópia használata a korai diagnózishoz
Méhhüvelyi prolapsus: mi az indikált kezelés?
Medencefenéki diszfunkció: mi ez és hogyan kell kezelni
Medencefenéki diszfunkció: kockázati tényezők
Salpingitis: A petevezeték-gyulladás okai és szövődményei
Hysterosalpingography: A vizsgálat előkészítése és hasznossága
Endometriózis: tünetek, diagnózis és kezelés
Pap -teszt vagy Pap -kenet: mi ez és mikor kell megtenni
Húgyúti fertőzések: A cystitis tünetei és diagnózisa
Vulvodynia: Mik a tünetei és hogyan kell kezelni
Mi az a Vulvodynia? Tünetek, diagnózis és kezelés: beszéljen a szakértővel
Teljes és operatív méheltávolítás: mik ezek, mit tartalmaznak
Pap -teszt vagy Pap -kenet: mi ez és mikor kell megtenni
Szülészeti vészhelyzetekben használt gyógyszerek a méhösszehúzódások módosítására