Poszttraumás stressz-zavar (PTSD): egy traumatikus esemény következményei

By Cristiano Antonino On May 18, 2023

A poszttraumás stressz-zavar (PTSD) olyan állapot, amely traumatikus eseménynek való kitettség következményeként jelentkezhet

Trauma és poszttraumás stressz-zavar (PTSD)

A trauma kifejezés a görög „seb” szóból származik, és olyan eseményként határozzák meg, amely negatívan érinti az egyént, megváltoztatva szokásos életmódját és világlátását.

Ha tehát traumáról beszélünk, utalhatunk egyetlen, jól meghatározott időtartamú, váratlan eseményre (pl. közlekedési baleset, természeti katasztrófa vagy szexuális erőszak), vagy ismétlődő és elhúzódó eseményre (pl. ismétlődő rossz bánásmód, háború).

A személy közvetlenül átélheti a traumatikus eseményt, vagy szemtanúja lehet.

A trauma által érintett személy válaszai a következők lehetnek:

A félelem, harag és/vagy szégyen intenzív érzelmei;

Tehetetlenség vagy iszonyat érzése;
Bűntudat;
A traumával kapcsolatos helyek vagy helyzetek elkerülése;
Az eseménnyel kapcsolatos gondolatok kerülése;
Szomorúság;
Diszorientáció;
Visszaemlékezések, éjszakai rémületek és tolakodó gondolatok;
Hyperaousal állapot;
Koncentrációs nehézség.

Az ilyen reakciók fiziológiásak, mint egy stresszes eseményre adott reakció.

Ha poszttraumás stressz zavarról (PTSD) beszélünk, a tüneteknek a traumás eseményt követő 6 hónapon belül kell megjelenniük, és a traumát követő egy hónapnál tovább kell fennállniuk.

A gyermekeknél különösen fontos odafigyelni az étkezési szokások, az alvás, a szociabilitás, az érzelmi szabályozás (pl. ingerlékenység) és az iskolai teljesítmény változásaira.

A kutatások kimutatták, hogy a trauma neurobiológiai változásokat idéz elő.

Agyunk figyelmeztető rendszerének (limbicus rendszer és amygdala) valódi „újrakalibrálása” megy végbe, jelezve a szervezet számára az örökös „veszélyes” állapotot.

Ez a diszfunkcionális állapot egyszerre idézi elő a védekező rendszerek hiperaktiválódását „támadás/menekülés” reakciókkal, valamint a kognitív kontrollal foglalkozó egyéb agyi rendszerek deaktiválását, ami hatással van az érzelmi szabályozásra, az öntudatosságra, az empátiára és a vele való összhangra. mások.

Ha a szülő a poszttraumás stressz zavar tüneteit észleli gyermekében, közvetlenül forduljon házi gyermekorvosához vagy egy speciális gyermekneuropszichiátriai központhoz.

A poszttraumás stressz zavar diagnózisa standardizált diagnosztikai kritériumokon és eszközökön alapul.

A poszttraumás stressz-zavar kezelési tervet speciális szakemberekből álló csoportnak kell összeállítania a gyermek pszichológiai profilja és a család erőforrásai alapján.

A nemzetközi iránymutatások által jelzett beavatkozások közül néhány:

Pszichoterápiás beavatkozások a gyermek számára (traumaközpontú terápiák és kognitív viselkedésterápia). Ezek a terápiák arra irányulnak, hogy növeljék a gyermek stressz- és szenvedéskezelési képességét hatékonyabban, anélkül, hogy a szokásos megváltozott viselkedésmódokat végrehajtanák;
EMDR (Eye Movement Desensitisation and Reprocessing). A technika abból áll, hogy a személy a traumás memóriára összpontosít, és egyszerre végez szem-, tapintási és hallási stimulációt. Ennek a módszernek az a célja, hogy természetes módon aktiválja az agy sejtjeit és kapcsolatait az intenzív traumatikus élményhez kapcsolódó információk normális újrafeldolgozása érdekében;
A mindfulness (szó szerint: tudatosság) egy olyan technika, amelynek célja, hogy növelje a tudatosság szintjét és a jelenre való összpontosítást, arra, amit az ember minden pillanatban csinál;
Gyógyszeres kezelés, ha a szakember súlyos személyes szenvedést észlel, amely poszttraumás tünetekkel jár;
Családsegítő beavatkozások. E beavatkozások célja, hogy segítsenek a szülőknek felismerni és kezelni gyermekük diszfunkcionális pszichofizikai reakcióit, visszaállítva a gyermekben a biztonság és a bizalom állapotát.