Reuma: mik ezek és hogyan kezelik?

By Cristiano Antonino On 14. június 2023.

A reuma vagy reumás megbetegedések olyan kórképek, amelyeket helyi vagy általános gyulladásos állapot jellemez, amely elsősorban az ízületeket, szalagokat, inakat, csontokat, izmokat érinti; ritkán a gyulladás kiterjedhet, és a belső szerveket is érintheti

A köznyelvben mindig is általánosan használt „reuma” szó valójában nem találja meg pontos és meghatározott megfelelőjét az orvosi-technikai területen; a hivatásos orvos általában nem használja ezt a kifejezést a reumás patológiák meghatározására, mert könnyen zavart kelthet a betegek körében, mivel a kifejezés túl általános és nem specifikus.

Ezt a zavart fokozza a különböző földrajzi területek nyelvi különbségei: egyes országokban például a „reuma” kifejezés határozza meg a fibromyalgia szindróma, míg a világ más területein az ízületi gyulladást azonosítja.

Ezért végső soron helyesebb lenne ezeket a gyulladásos állapotokat a megfelelőbb „reumatikus rendellenességek” vagy „reumás betegségek” kifejezésekkel emlegetni.

A leggyakoribb – jelenleg több mint száz ismert – reumás betegségek között találjuk:

Spondylitis ankylopoetica: a gerincoszlop ízületi gyulladásának egyik formája, valószínűleg autoimmun etiológiájú, amely genetikailag hajlamos egyéneket érint.
Dorsopathia: a gerincet érintő nem specifikus fájdalmas állapot.
Nyak fájdalom, amikor a fájdalom csak a gerinc felső (nyaki) részét érinti.
Bursitis és ínhüvelygyulladás: olyan struktúrák gyulladásából eredő fájdalom, mint a savós táskák és inak, az egész testben elterjedve; ezért előfordulhat bursitis/íngyulladás a vállban, csuklóban, lábszárban, térdben, bokában, csípőben.
Tenosynovitis: Amikor gyulladásos folyadék képződik az ínhüvelyekben.
Kapszulitisz, amikor a fájdalom az ízületet és annak ízületi tokját érinti.
Fibromyalgia: ismeretlen etiológiájú reumás szindróma, amely az egész testben fokozza az izomfeszültséget.
Osteoarthritis: az ízületi porcokat érintő degeneratív betegség.
Arthritis psoriatica: krónikus gyulladásos ízületi gyulladás, amely gyakran társul a pikkelysömör kialakulásához.
Reumás láz: akut gyulladásos betegség, amely bizonyos típusú Streptococcus fertőzéshez kapcsolódik.
Rheumatoid arthritis: krónikus gyulladásos polyarthritis.
Kötőszöveti betegségek (szisztémás lupus erythematosus, scleroderma, Sjögren-szindróma): krónikus szisztémás autoimmun betegségek.
Temporális arteritis és polymyalgia rheumatica: Gyakran társuló reumás betegségek, amelyek a temporális artériákat és a váll-/medenceövet érintik.

Reuma: tünetek és előfordulási gyakoriság

A reumás megbetegedések előfordulási gyakorisága meglehetősen magas: bármilyen életkorú beteget érinthet – így a gyermekeket is –, és általában nőbetegeknél nagyobb az incidencia.

A fent felsorolt reumás megbetegedések leggyakoribb tünetei az időnként érintett területtől függenek.

Ha a reumás rendellenességek csontokat, izmokat és szalagokat érintenek, akkor az érintett beteg tartós izom- és ízületi fájdalmakra panaszkodhat, amely kiterjedt ízületi merevséggel, a legsúlyosabb esetekben pedig ízületi duzzanattal párosul.

Ha viszont a reumás rendellenességek belső szerveket érintenek (mint ez főként a kötőszöveti betegségekben fordul elő), a beteg az érintett szervtől függően változó tünetekre panaszkodhat: súlyos légzési nehézség, nem tud megfelelően táplálkozni, veseelégtelenség; ez a szervi tünet általában nem specifikus szisztémás tünetekkel jár, amelyeket láz, rendellenes és túlzott fáradtság jellemez, valamint egy folyamatban lévő szisztémás gyulladás vészharangja.

A pikkelysömör vészharangja lehet a reumás betegségek megjelenésének is, különösen akkor, ha a családban más, széles körben elterjedt csont-ízületi fájdalommal járó pikkelysömör eseteket is találtak.

Reumás betegségek: mik az okok és kik szenvednek tőlük

A legtöbb olasz – becslések szerint a lakosság legalább 70%-a – tévesen azt hiszi, hogy a reumás betegségek hátterében a hideg és párás éghajlat áll.

Sajnos a tenger mellett vagy a melegben élni nem elég ahhoz, hogy megelőzzük ezeknek a betegségeknek a megjelenését.

Az úgynevezett reuma genetikai tényezők és környezeti tényezők kombinációjából ered

Ha az egyén genetikailag hajlamos a leírt reumás betegségek valamelyikének kialakulására, akkor az átlagpopulációnál nagyobb kockázatnak van kitéve a betegség kialakulásának, de ez nem feltétlenül történik meg, hiszen a genetikai hajlam mellett általában egy külső inger, az úgynevezett környezeti tényező beavatkozása is szükséges.

A reumás megbetegedések kockázati feltételeinek ma már elismert környezeti tényezők csak a következők: vírusfertőzések, hormonális egyensúlyzavarok, cigarettafüst.

A reumás betegségek diagnosztizálása

A reumás betegségek kezdetben meglehetősen enyhe tünetekkel jellemezhetők, amelyek könnyen alábecsülhetők: a fáradtság vagy a motoros készségek lelassulása például a stressznek vagy a túlzott fizikai erőfeszítésnek tulajdonítható.

Anélkül, hogy riadalmat keltsünk, érdemes figyelembe venni, hogy ezek a patológiák jelenleg legalább 5 millió olasz állampolgárt érintenek, és a becslések szerint minden harmadik 65 év feletti embert érintenek.

Ezért nem szabad alábecsülni az ízületi fájdalmakat és a mozgási nehézségeket; ezért célszerű rövid időn belül szakorvosi látogatást szervezni a reumatológushoz.

A reumatológiai vizit során először pontos anamnézis készül; ami azt jelenti, hogy az orvos információkat gyűjt a páciens klinikai anamnéziséről, hogy megállapíthassa a panaszos ízületi fájdalom kezdetének időpontját, jellemzőit, intenzitását és a már megkezdett egyéb terápiákat.

Ezt követően megvizsgálják a páciens életmódját, és megpróbálják megérteni, hogy egészséges és aktív életet él-e, vagy túlnyomórészt ülő életmódot folytat; a közelmúlt traumás eseményei ki lesznek zárva.

A látogatás során speciális vizsgálatok végezhetők vagy írhatók elő.

Például, ha ízületi folyadék jelenlétét találják az ízületeken belül, hasznos lesz ezt a folyadékot fecskendővel leszívni – az arthrocentesis nevű vizsgálaton keresztül –, hogy mikroszkóp alatt megvizsgáljuk.

A szinoviális folyadék vizsgálata lehetővé teszi annak értékelését, hogy a folyadék gyulladásos vagy degeneratív jellegű-e; lehetővé teszi a húgysav-mikrokristályok jelenlétének értékelését is – a köszvény diagnózisának kizárására vagy megerősítésére – vagy kalcium-pirofoszfátra – a chondrocalcinosis diagnózisának kizárására vagy megerősítésére -.

A körülbelül 20-30 percig tartó reumatológiai vizithez nincs szükség különösebb előkészületre.

Hogyan gyógyítsuk a reumát: a legmegfelelőbb terápia

A diagnosztizált reumás rendellenesség típusától és súlyosságától függően a reumatológus szakorvos kiértékeli az adott esetre legmegfelelőbb terápiás eljárást.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a reumás betegségek gyakran krónikusak, ezért a terápiákat a betegség klinikai remissziójának (vagyis a tünetek hiányának) elérése érdekében írják elő, de nehéz lesz a határozott és teljes gyógyulást elérni.

Szükség esetén gyógyszeres terápia írható fel a betegnek – fájdalomcsillapítókkal, gyulladáscsökkentőkkel, kortikoszteroidokkal, alapgyógyszerekkel és biológiai gyógyszerekkel – a tünetek enyhítésére és a betegség kontroll alatt tartására, lehetővé téve a beteg ízületi funkcióinak és teljesítőképességének helyreállítását. normál napi tevékenységek.

Bizonyos esetekben, nagyon ritkán, ha az ízület helyén visszafordíthatatlan elváltozások vannak, a reumatológus javasolhatja, hogy forduljon ortopéd sebészhez a műtét értékelése céljából.

Reuma: megelőzhető?

Ha a fogalom orvosi értelmében vett „megelőzésről” beszélünk, akkor a válasz „nem, a reumát nem lehet megelőzni”.

Célszerű azonban egészséges és aktív életvitel, rendszeres fizikai aktivitás, egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozás, a stressztényezők minimalizálása, a cigarettafüst és a napfény elkerülése a legmelegebb órákban.

Kapcsolódó hozzászólások