Szorongás és szorongásos zavarok: tünetek, okok és kezelés

By Cristiano Antonino On 28. december 2022.

A szorongás egy olyan kifejezés, amelyet széles körben használnak kognitív, viselkedési és fiziológiai reakciók komplexumának megjelölésére, amelyek egy fenyegetőnek ítélt inger észlelésének eredményeként lépnek fel, és amelyekre nem érezzük magunkat kellőképpen képesnek reagálni.

A szorongás azonban önmagában nem kóros jelenség

Ez egy alapvető érzelem, amely magában foglalja a szervezet aktiválásának állapotát, amikor egy helyzetet szubjektíven veszélyesnek érzékelnek.

Szorongásos tünetek

A szorongás kognitív tünetei

Kognitív szempontból a szorongás tipikus tünetei a következők:

a lelki üresség érzése
növekvő riadalom és veszélyérzet
negatív képek, emlékek és gondolatok előidézése
a kognitív protektív viselkedés érvényesítése
az a határozott érzés, hogy megfigyelik, és mások figyelmének középpontjában áll.

A szorongás viselkedési tünetei

Az emberi fajban a szorongás azonnali hajlamot okoz a környezet felfedezésére, magyarázatot, megnyugvást és menekülési útvonalakat keresve.

A fő ösztönös szorongáskezelési stratégia is a féltett helyzet elkerülése („jobb biztonságban, mint sajnálni” stratégia).

Gyakori a protektív (kísérő, szükség szerint szorongásoldó szedése stb.), a szorongásos és alázatos viselkedés is.

A szorongás fizikai tünetei

A szorongást gyakran fizikai és fiziológiai megnyilvánulások is kísérik, mint pl

feszültség
remegő
izzadó
remegés
fokozott szívritmus
szédülés
hányinger
bizsergés a végtagokban és a száj körül
derealizáció és deperszonalizáció.

Az alábbiakban leírjuk a szorongás néhány fizikai tünetét, hogyan nyilvánulnak meg, és mik a lehetséges következmények:

Szívdobogás

Amennyire lehetséges, meg kell különböztetni a szívdobogásérintkezéshez kapcsolódó különböző állapotokat: szívdobogás, tachycardia és aritmia.

Ez utóbbi például gyakran előfordul szabálytalan ütésekkel még egészséges embereknél is, napi tevékenységeik során, és nagyobb valószínűséggel fordul elő, ha az érintett szorong.

Számos ágens kiválthatja, például nikotin, koffein, alkohol és elektrolit egyensúlyhiány.

A szorongó állapot alatti ilyen fizikai tünet értelmezése gyakran a szívroham gondolatához kapcsolódik.

Ez annak ellenére, hogy ennek hátterében a szívizom fokozott elektrofiziológiai ingerlékenysége áll, aminek nincs negatív egészségügyi következménye.

Mellkasi fájdalom

Ez egy fizikai tünet, amely szívbetegség hiányában nagy szorongásos időszakokban fordulhat elő.

Különböző forrásokból eredhet, például mellkasi légzésből és gyomor-bélrendszeri rendellenességekből (pl. nyelőcső reflux vagy nyelőcsőgörcs).

Ha a személy katasztrofálisan értelmezi a fájdalom jóindulatú okait, lehetséges, hogy a szorongás fokozódik, és akár pánikhoz is vezethet.

De a valóságban tudjuk, hogy amikor egy nagyon erős szorongásos állapot jelentkezik, a szervezet adrenalint választ ki, ami a szívfrekvencia növekedését okozza, és a test gyorsabban dolgozik.

Ez egy evolúciós módja annak, hogy jobban felkészítsük a személyt a veszélyes helyzetek kezelésére.

Ha az adrenalin károsítja a szívet, hogyan élhette volna túl az ember a mai napig? Tehát a szívverés szorongásos állapotok miatti felgyorsulása nem okoz szívrohamot; valami kórosnak kell lennie, hogy ez megtörténjen.

Légszomj érzése

A légzés olyan cselekvés, amely függetlenül működik attól, hogy egy személy mit gondol vagy tesz; az agy automatikusan irányítja.

Valójában az agykontroll akkor is működik, ha az ember megpróbálja leállítani a légzést.

A légszomj érzése nagyon gyakori a szorongásos zavarokban, és a hosszan tartó és ismétlődő mellkasi (mellkasi) légzés eredménye.

Valójában a stresszre adott fizikai válasz a mellkasi légzés relatív dominanciája a hasi légzéssel szemben, ami a bordaközi izmok kifáradásához vezet, amelyek megfeszülnek és görcsölnek, kellemetlen érzést és mellkasi fájdalmat okozva, ami légszomj érzést okoz.

Ha valaki nem veszi észre, hogy ezeket az érzéseket a mellkasi légzés váltja ki, akkor hirtelennek, ijesztőnek tűnnek, amitől a személy még jobban megriad.

Hányinger vagy hasi kellemetlenség

A gyomor rendszeresen és állandóan összehúzódik és ellazul.

Ha ez a ritmus megzavarodik, hányinger lép fel.

Különféle tényezők vezethetnek ehhez a fizikai érzéshez, mint például bizonyos ételek elfogyasztása, vesztibuláris zavarok, testtartási hipotenzió vagy akár korábban semleges ingerek.

A táplálkozás és az emésztés funkciója az első, amely leáll éber állapot alatt, de ha a személy rosszul értelmezi az émelygést a közelgő betegség jeleként. hányás, a szorongás nagyobb valószínűséggel fokozódik és pánikhoz vezet.

De szerencsére ritkán fordul elő, hogy hányinger hányáshoz vezet, valószínűbb, hogy az emberek ezt túlbecsülik.

Remegés és izzadás

Az előbbiek a test egy vagy több részének akaratlan, oszcilláló és ritmikus mozgásai, amelyeket az egymással ellentétes izommozgások váltakozó összehúzódása okoz.

Az izzadás viszont segít a testhőmérséklet szabályozásában, ami szorongás esetén megemelkedik.

Valójában a stressz stimulálja a szimpatikus idegrendszert az adrenalin és a noradrenalin megnövekedett szintjével, ami serkenti az anyagcserét, így fokozza a hőtermelést és az ebből következő izzadást, ami segít csökkenteni a testhőmérsékletet.

Ismét, minél nagyobb az éberség és a katasztrófa ezekre a fizikai tünetekre vonatkozóan, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy intenzitásuk növekedni fog.

Szédülés

A vertigo az én vagy a környezet mozgásának illúziójának terméke.

Zavartság, szédülés vagy szédülés érzéséből állnak.

Amikor az egyensúlyi rendszerből (vizuális, szomatoszenzoros és vesztibuláris rendszer) származó információk ütköznek, szédülés lép fel.

Az egyensúlyi problémák és a kapcsolódó fizikai tünetek (bizonytalanság, szorongás, hideg verejtékezés, szívdobogás) szintén előfordulhatnak szorongás, hiperventiláció és gyakori stresszreakciók, például az állkapocs és a fogak összeszorítása következtében.

Nyilvánvaló, hogy a vertigo intenzitása növekedhet, ha nagyobb figyelmet fordítanak ezekre az érzésekre.

Derealizáció vagy deperszonalizáció

A deperszonalizáció (az irrealitás érzése) vagy a deperszonalizáció (magától való elszakadás érzése) olyan élmények, amelyeket fáradtság, alváshiány, meditáció, relaxáció vagy szerhasználat, alkohol és benzodiazepinek okozhat.

Vannak más, finomabb okok is, amelyek a rövid ideig tartó szenzoros megfosztottsághoz vagy az érzékszervi bemenet csökkenéséhez kapcsolódnak, mint például a falon lévő pont bámulása három percig.

A furcsa szempont az, hogy itt is az ördögi kör e testi tünetek értelmezése szerint jön létre. Deperszonalizáció vagy derealizáció átélésekor (amelyet a lakosság egyharmada tapasztalt), minél jobban megijed az ember, minél többet lélegzik, minél jobban feltöltődik oxigénnel (szén-dioxid eltávolítása), annál inkább érezhető a deperszonalizáció érzése. vagy a derealizáció fokozódik.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

A félelemtől való félelem

A szorongás testi tünetei gyakran ördögi köröket generálnak, azaz az úgynevezett „félelemtől való félelem” által.

Ezek azonban attól függnek, hogy – feltételezve, hogy valós veszélyhelyzetben van – a szorongó szervezetnek a rendelkezésére álló maximális izomenergiára van szüksége ahhoz, hogy a lehető leghatékonyabban meneküljön vagy támadhasson, elhárítva a veszélyt és biztosítva a túlélést.

A szorongás tehát nem csupán korlátozás vagy zavar, hanem fontos erőforrás.

Valójában az élet számos pillanatában hatékony fiziológiai állapot, amely megvéd minket a kockázatoktól, fenntartja az éber állapotot és javítja a teljesítményt (pl. vizsgálat alatt).

Amikor azonban a szorongásos rendszer aktiválása túlzott, indokolatlan vagy aránytalan a helyzettel, szorongásos zavarral állunk szemben, amely nagymértékben megnehezítheti az ember életét, és képtelenné teheti megbirkózni a legáltalánosabb helyzetekkel is.

Szorongásos betegségek

Az ismert és egyértelműen diagnosztizálható szorongásos zavarok a következők (további részletekért kattintson):

Specifikus fóbia (repülőgép, zárt terek, pókok, kutyák, macskák, rovarok stb.).
Pánikbetegség és agorafóbia (félelem attól, hogy olyan helyzetekbe kerülj, amelyekből nincs gyors menekülés)
Obszesszív-kompulzív zavar
Szociális fóbia
Poszttraumás stressz-zavar
Generalizált szorongásos zavar

Ezek a rendellenességek a leggyakoribbak a lakosság körében, súlyos fogyatékosságot okoznak, és gyakran nem reagálnak megfelelően a gyógyszeres kezelésre.

Ezért hatékonyan kell beavatkozni rájuk célzott, kognitív-viselkedési orientációjú, rövid pszichoterápiás beavatkozásokkal, amelyek tudományos kutatások százaiban bizonyultak rendkívül hatékonynak.

Az egyes rendellenességekre kattintva többet megtudhat róluk és a tudományosan megalapozott kezelési módokról.

Szorongás, kezelés és gyógymódok

Ha a szorongás szélsőségessé és kontrollálhatatlanná válik, ami a fent említett szorongásos zavarok valamelyikét eredményezi, professzionális beavatkozásra van szükség, hogy segítse az érintett személyt az ilyen zavaró és fogyatékos tünetek kezelésében.

Pszichoterápia a szorongás kezelésére

A szorongásos zavarok pszichoterápiája kétségtelenül a fő kezelési mód, és nehéz nélkülözni.

A kognitív viselkedésterápia különösen magas hatékonysági arányt mutatott, és a tudományos közösségben a szorongás és annak rendellenességei kezelésének első számú stratégiájaként nőtte ki magát.

A beavatkozás általában több hónapig tart, heti rendszerességgel, és rendkívül ritka, hogy közszolgálati ellátásról van szó.

Ezért egy komoly magán kognitív-viselkedési pszichoterápiás központhoz kell fordulni, amely garantálja a magas minőséget és a professzionalizmust.

Farmakológiai szorongásterápia

A szorongásoldó gyógyszereket, különösen a „híres” benzodiazepineket széles körben használják, de csak alkalmanként és nagyon rövid ideig hasznosak.

Ellenkező esetben súlyos függőségi és elvonási problémákat okoznak, amelyek inkább rontják, mint javítják a helyzetet.

Még a legújabb generációs antidepresszáns gyógyszerek is könnyen felírhatók szorongásoldó funkcióval a szorongásos rendellenességek kezelésében.

Hatékonyak bizonyos mértékig, de ez általában elveszik a terápia abbahagyásakor, valamint nagyon gyakran mellékhatásokkal (álmosság, szexuális diszfunkció, gyomor-bélrendszeri problémák, súlygyarapodás stb.) jelentkeznek.

Más természetű gyógymódok

A szorongás, különösen, ha nem éri el a valódi szorongásos zavarra jellemző extrém szinteket, relaxációs technikákkal, éber meditációs stratégiákkal és természetes gyógymódokkal, például valeriánával vagy más nyugtató hatású gyógynövénytermékekkel kezelhető.

Ezek a szorongás elleni szerek hasznosak lehetnek, és kiegészíthetik a pszichoterápiás kezelést, de nem valószínű, hogy döntőek.

Egyéb szorongással kapcsolatos problémák

Vannak más típusú szorongásos problémák is, amelyek nem tartoznak a szoros értelemben vett szorongásos rendellenességek közé.

Például a repüléstől való félelem, a vezetéstől való félelem, a szeparációs szorongásos zavar, amely gyakran pánikrohamokkal és/vagy agorafóbiával társul. Vagy a teljesítményszorongás, ami nagyon jelen van a szexuális zavarokban, de a szociális fóbiában és egyes személyiségzavarokban is.

Források a szorongásról