Csont kallusz és pszeudoarthrosis, amikor a törés nem gyógyul: okok, diagnózis és kezelés

By Cristiano Antonino On 13. július 2022.

Amikor egy csont törést szenved, fiziológiás körülmények között megindul a biológiai helyreállítási folyamat, amely idővel „csont kallusz” kialakulásához vezet.

A csontkallusz egy helyreállító szövet, amely a kallogenezis folyamata során jön létre, amely általában három héttel a töréshez vezető traumás esemény után következik be.

A csontkallusz összehegeszti a törött csont töredékeit, és a rá ható mechanikai erők hatására fokozatosan modulál, így egyre ellenállóbbá válik.

A következő hetekben, hónapokban a csontkallusz helyreállítja a sérült csontváz épségét és normál biomechanikai jellemzőit, azonban – ha a meszesedési folyamat olyan kondicionáláson vagy megszakadáson megy keresztül, amely nem teszi lehetővé a konszolidációt – előfordulhat, hogy a törés nem gyógyul megfelelően.

Ebben az esetben rostos kallusz képződik, amely fájdalomhoz és funkciókorlátozáshoz (pszeudoarthrosis) vezet, és gyakran műtétet tesz szükségessé. Egyes esetekben „késleltetett konszolidációról” beszélhetünk, amikor a csont bőrkeményedést kezd kialakítani, de a normálisnál tovább tart a teljes gyógyulás.

A csontok gyógyulását akadályozhatják bizonyos már meglévő kockázati tényezők, mint például az anyagcsere-betegségek vagy a dohányzás.

Milyen tényezők befolyásolhatják a csontgyógyulást és a csontkallusz kialakulását?

A csont akkor gyógyul meg, ha a törés stabil, és elegendő vaszkularizációval rendelkezik a csontkallusz kialakulásához.

A megfelelő táplálkozás fontos szerepet játszik a csontok gyógyulásában.

Stabilitás, beállás, a részek kölcsönös érintkezése, mozdulatlanság: a legfontosabb szabály, hogy a csont törésekor a törött részeket újra kell igazítani, érintkezésbe kell helyezni, és nem szabad elmozdulni, amíg meg nem gyógyulnak, akár apró mozgásként a csontkallus kialakulása során. megzavarhatja a gyógyulást és pszeudoarthrosist okozhat. Egyes törések egyszerűen gipszkötéssel stabilizálhatók, mások műtéti kezelést igényelnek, csökkentve és szintetikus eszközökkel, például lemezekkel, csavarokkal, szögekkel vagy külső rögzítőkkel.
Vaszkularizáció: a vérellátás alapvető fontosságú a törés gyógyulásához, mivel a csontkallusz kialakulásához nélkülözhetetlen összes tényező a véren keresztül szállítódik
Táplálkozás: a megfelelő étrend fontos a csontok gyógyulásának elősegítéséhez az egészséges és kiegyensúlyozott étrenden keresztül, amely kalciumot, fehérjét, C- és D-vitamint tartalmaz a megfelelő csontgyógyulás alapja, nincs szükség a napi szükségletet meghaladó étrend-kiegészítőkre (a ritka Ez alól kivételt képeznek a súlyosan alultáplált, anyagcsere-betegségben szenvedő vagy többszervi károsodásban szenvedő betegek, ilyenkor az orvos tanácsot ad a legjobb táplálkozási irányelvekről, esetleg étrend-kiegészítőket adhat hozzá).

A törések reparatív osteogenezisének szakaszai

Összefoglalva, a törés gyógyulásához vezető fázisok a következők:

haematoma képződési és szerveződési fázis (= haemorrhagiás transzfúzió);
a szöveti oszteogenetikai értelemben vett proliferáció és differenciálódás fázisa (a törés helyén a hematomasejtek oszteocitákká differenciálódnak);
érési fázis (azaz a kallusz megkeményedése, meszesedése), majd az átépülési fázis (azaz a kallusz átépülése, amely hajlamos a tényleges törésnyomok eltűnésére).

A pszeudoarthrosis okai

A csont nem gyógyul, és pszeudoarthrosisba kerül, ha nincs elég stabilitása, vagy ha a véráramlás csökken, ami esetenként egyidejűleg is fennállhat.

Egy nagy energiájú trauma, például egy autóbaleset, súlyos sérülést okozhat, amely nemcsak a csontot töri el, hanem a környező lágyrészek sérülése miatt a vaszkularizációhoz is vezethet.

Számos kockázati tényező növeli a pszeudoarthrosishoz vezető törés valószínűségét:

a dohányzás vagy a nikotin használata gátolja a törések gyógyulását és növeli a pszeudoarthrosis kialakulásának valószínűségét
korosztály
súlyos vérszegénység
cukorbetegség
alacsony D-vitamin szint
hypothyreosis
rossz vagy rossz étrend
hírhedt gyógyszerek, például acetil-szalicilsav, ibuprofén és kortizon alkalmazása (az orvosnak tisztában kell lennie a töréses betegek által szedett gyógyszerekkel, hogy felmérje a kezelés abbahagyásának lehetőségét a törés gyógyulási időszaka alatt)
fertőzések
látható törések (amikor a csont kilóg a bőrből)
vaszkularizációs károsodás

Egyes csontok, például a lábfej csontjai belső stabilitással és kiváló vérellátással rendelkeznek, ilyenkor még nem műtéti kezeléssel és minimális stabilitás mellett is gyógyulhatnak.

Egyes csontokban, például a combcsont fejében vagy a csukló fejcsontjában, a törés az érrendszer megszakadását okozza, és ennek következtében magas a pszeudoarthrosis kockázata.

Egyes csontoknak, például a sípcsontnak mérsékelt a vérellátása; A nagy energiájú trauma ronthatja a bőr állapotát és elősegítheti a törés pszeudoarthrosisát ebben a körzetben.

A pszeudoarthrosis tünetei

A pszeudoarthrosis általában fájdalmas, és amikor előfordul, akkor a törés kezelését követő jó közérzet után jelentkezik, majd a fájdalom hónapokkal a törés után kezdődik és hónapokig vagy évekig tarthat, illetve előfordulhat a törött kar, ill. lábát, vagy akár nyugalomban is jelen lehet.

Pseudoarthrosis diagnózisa

A pszeudoarthrosis diagnosztizálásához az ortopéd röntgenvizsgálatokat alkalmaz, és az érintett körzettől függően egyszerű röntgenre vagy speciálisabb vizsgálatokra, például CT-re vagy MRI-re lehet szükség.

E vizsgálatok révén az orvos megállapítja a gyógyulás előrehaladását vagy a pszeudoarthrosis jelenlétét.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

Pseudarthrosisról általában akkor beszélnek, ha az ortopéd orvos a klinikai és radiográfiai vizsgálat alapján megállapítja.

tartós fájdalom több mint 6 hónapig a törés helyén
a megfelelő biológiai időkereten belüli és a következő hónapokban végzett utóvizsgálatok során a csontkallusz képződés hiánya
a töréscsonkok vagy a köztük lévő rés felszívódása

Ha pszeudartrózist diagnosztizálnak, az orvos néhány vérvizsgálatot kérhet annak megállapítására, hogy van-e vitamin- vagy kalciumhiány, anyagcsere-rendellenesség, például cukorbetegség és pajzsmirigy-alulműködés, vagy fertőzés áll-e fenn.

Pseudarthrosis kezelése

A kezelés lehet sebészi vagy nem sebészeti, és az ortopéd megbeszéli Önnel az Ön esetének leginkább megfelelő kezelési lehetőségeket, és felvázolja a pszeudoarthrosis esetének megoldására irányuló választás kockázatait és előnyeit.

1) Nem műtéti kezelés. A pszeudartrózis területén csontstimulátort, például magnetoterápiát vagy PEMF-et (impulzusos elektromágneses mezők) alkalmaznak a bőrön, ez a kis eszköz ultrahangos elektromágneses hullámokat vagy impulzusokat bocsát ki, amelyek serkentik a csontok gyógyulását. A készüléket naponta 20 perctől több óráig kell alkalmazni, az ortopéd vagy fiziáter utasításaitól függően.

2) Sebészeti kezelés. Sebészeti beavatkozásra van szükség, ha a hagyományos kezelési módszerek sikertelenek. Új műtéti kezelésre lehet szükség, ha az első kezelés nem gyógyította be a törést. A műtéti lehetőségek közé tartozik a törés újraszintézise, az autológ vagy szervdonor csontátültetés (allograft) vagy a csontpótlók, valamint a belső és/vagy külső szintézis.

Autológ csontátültetés: az eljárás során az ortopéd sebész egy másik körzetből, például a medencéből vesz ki csontot, és a pszeudoarthrosis helyére helyezi, miután a törésből eltávolította a patológiás gyógyuló szövetet. A felhasznált csont funkcionális és biológiai alátámasztó funkciót tölt be, azaz a szintézis stabilitásának erősítésére, valamint a törés helyének sejtekkel és gyógyító faktorokkal való ellátására szolgál. A csontgyűjtés leggyakrabban használt helye a medence, ebben az esetben a sebész bemetszést végez a csípőtaréj szélén, és onnan elegendő csontszövetet gyűjt be a pszeudartrózis kezelésére.
Allograft (szervdonor graft): az allograft elkerüli a csont elvételét a pácienstől, így csökkenti a műtét időtartamát és a műtét utáni fájdalmat. Állványt biztosít, és ezáltal funkcionális támogatást nyújt a törés stabilitásához, de nem ad biológiai hozzájárulást, mivel életképtelen csont, ezért gyakran használják a páciens medencéjéből vett csonttal kombinálva. Idővel az allograft vagy felszívódik, vagy életképes csonttal helyettesíti.
Csontpótlók: az allograftokhoz hasonlóan a csontpótlóknak is megvan az az előnye, hogy lerövidítik a műtéti időt és csökkentik a posztoperatív fájdalmat, nem nyújtanak funkcionális vagy biológiai támaszt, bizonyos, a csontképződést aktiváló és elősegítő anyagokkal kezelik.

Nagyon gyakran a törés stabilitását pszeudoarthrosisban nem a csontgraftok biztosítják, de ezeket a belső rögzítőkkel, például lemezekkel és csavarokkal, szögekkel vagy külső rögzítőkkel végzett szintézissel történő stabilizálással kell összekapcsolni:

Belső rögzítés: Ha a belső szintézises műtét után pszeudoarthrosis következik be, a műtéti megoldás egy új belső szintézis lehet a stabilitás növelése érdekében. A sebész dönthet úgy, hogy az intramedulláris körmöt nagyobb átmérőjűre cseréli, hogy növelje a törés stabilitását és elősegítse a vérzést a pszeudoarthrosis helyén, vagy lemezt cserélhet a stabilitás növelése érdekében, és csontgraftokat is alkalmaz a gyógyulás elősegítésére.
A külső rögzítő egy külső állvány, amely a csonthoz merev Fiches csapokon keresztül van rögzítve, amelyeket magába a csontba csavarnak a töréstől távol, és ezekre a csapokra külsőleg az állványt építik, hogy stabilizálja a törést. A külső rögzítés fertőzött pszeudoarthrosis esetén is alkalmazható a belső rögzítőeszköz eltávolítása után.