A bulimia nervosa az étkezési zavarok (DCA) kategóriájába tartozik. A szó etimológiája az ógörögből származik, és jelentése „éhség, mint az ökör”, de a meghatározás sokkal szélesebb.

Mi a bulimia?

Ez a táplálék keresésén és görcsös és kontrollálatlan fogyasztásán keresztül nyilvánul meg, amit kompenzációs viselkedések, például a táplálék előidézése követ. hányás vagy hashajtók alkalmazása a fizikai erőnlét és a testsúly miatti túlzott aggodalom miatt.

A mechanizmus ciklikus és idővel folytatódik.

Ez az állapot azonban sok szempontból mély pszichés rossz közérzet hátterében áll, és elengedhetetlen a tünetek felismerése ahhoz, hogy elindulhassunk a gyógyító útra.

Mikor beszélünk bulimiáról és hogyan ismerhetjük fel?

A bulimia nervosa serdülőkorban vagy korai fiatalkorban nyilvánulhat meg, és gyakoribb a nőknél, gyakran egybeesik nagyon kényes életszakaszokkal, amelyek fizikai és biológiai szinten egyaránt átalakulnak.

Ez az állapot rejtve marad, mély szégyenérzetek támadnak, az önbecsülés megsérül, a hangulat lehangolt, és a társas interakciók nagyon korlátozottak.

Az élelmiszerek iránti aggodalom állandó, és az éhség-telítettség mechanizmusa veszélybe kerül, mivel a szigorú diéta fokozza az éhséget és az étvágyat, és ennek következtében módosul néhány neurotranszmitter, köztük a szerotonin és az elektrolitok, aminek élettani következményei elkerülhetetlenekké válnak.

A bulimiás alanyok általában normális súlyúak, és tudják, hogyan takarják el, mennyi ideig élnek; ez megnehezíti a rendellenesség felismerését.

A bulimia nervosa tünetei

A Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve (DSM-V) a bulimia nervosát az étkezési és étkezési zavarok kategóriájába sorolja.

A jellegzetes tünetek a következők:

a falás ismétlődő epizódjai, amelyek két szempontból nyilvánulnak meg:

1. adott időn belül (például kétórás periódusban) lényegesen nagyobb mennyiségű ételt eszik, mint amennyit a legtöbb egyén ugyanabban az időben és hasonló körülmények között enne meg;

2. A kontroll elvesztése az epizód alatt (pl. úgy érzi, hogy nem tudja abbahagyni az evést, vagy szabályozza, hogy mit és mennyit eszik).

Ismétlődő és nem megfelelő kompenzációs magatartások, amelyek célja a súlygyarapodás megakadályozása, mint például a saját maga által kiváltott hányás, a hashajtókkal, vízhajtókkal vagy más kábítószerekkel való visszaélés, böjtölés vagy túlzott fizikai aktivitás.

A testalkat és a súly által befolyásolt önértékelési szintek.

Átlagosan 3 hónapon keresztül hetente legalább egyszer fordul elő falási evés és nem megfelelő kompenzációs viselkedés.

A rendellenesség súlyossága az egy hét alatt végrehajtott kompenzációs magatartások gyakoriságán alapul: enyhe (kb. 1-3 epizód); mérsékelt (kb. 4-7 epizód); súlyos (8-13 epizód); extrém (körülbelül 14 vagy több epizód).

A bulimiás krízisek magányban fordulnak elő, és az epizódok többé-kevésbé megtervezhetők

Ezek a viselkedésminták önmagukban vagy párhuzamosan jelenhetnek meg az alkohol-, kábítószer-, gyógyszer- vagy kényszeres vásárlási függőséggel, valamint önkárosító magatartásokkal.

A bulimia és a falás közötti különbségek

Fontos, hogy ne keverjük össze a Bulimia nervosa-t a falási zavarral, mivel mindkettő a DSM-5 által leírt táplálkozási és étkezési rendellenességek alá tartozik, de kis eltérésekkel.

A falási zavarra jellemző a hetente legalább egyszer evés 3 hónapon keresztül, de a bulimia nervosával ellentétben nem mutat nem megfelelő kompenzációs viselkedést.

Ezenkívül a súlykontroll és a testforma iránti érdeklődés kisebb, mint a bulimia iránt.

Mi az oka?

A tudományos kutatások egyetértenek egy bio-pszicho-szociális többtényezős modellben, amely olyan tényezők halmazát azonosítja, amelyek változatos és változatos kölcsönhatása határozza meg megjelenésüket és fennmaradásukat.

Ezért meg kell különböztetni a hajlamosító tényezőket, a kiváltó tényezőket és az állandósító tényezőket.

Hajlamosító tényezők, azaz biológiai és pszichológiai sérülékenységek, amelyek elősegíthetik a rendellenesség kialakulását:

• a kezdeti életkor, amely általában egybeesik a serdülőkori időszakkal, amely alatt a test gyors átalakulásának sorozata megy végbe;
• a személyiség jellemzői, azaz az alacsony önértékelés, a hirtelen hangulatváltozásokra való hajlam és a frusztráció iránti intolerancia, a perfekcionizmusra való hajlam, amely gyakran kapcsolódik a „mindent vagy semmit” dichotóm gondolathoz;
• a gyermekkori esetleges enyhe túlsúly és/vagy elhízás jelenléte, amely a kortársak által tapasztalt gúnyos tapasztalatokhoz kapcsolódik;
• a soványság idealizálása az esztétikai modellek és sztereotípiák miatt, amelyek teljesen negatívan hatnak az önbecsülésre, és arra késztetik az embert, hogy elkezdjen diétázni;
• a családi öröklődés mind a genetikai jellemzőkkel, mind a környezethez való alkalmazkodás sajátos módjával kapcsolatos.

Kiváltó tényezők, amelyek jelzik a zavarba való átmenetet egy traumatikusként átélt esemény miatt

• a kortársakkal való kapcsolatok az összehasonlítások, a leértékelés és a testkép megcsúfolása miatt;
• az interperszonális kapcsolatokhoz kapcsolódó depressziós állapot és alacsony önbecsülés jelenléte;
• a családtól való elszakadás, egy romantikus kapcsolat felbomlása, otthon- és iskolaváltás, ami a baráti kapcsolatok elvesztésével jár;
• nehéz és fájdalmas pillanatokhoz kapcsolódó helyzetek, mint például egy jelentős személy halála, betegség vagy családi válság;
• olyan események, amelyek az alany kapcsolati képességeit, autonómiáját és önértékelését tekintve általában növelik a nehézségeket.

Azok a tényezők, amelyek lehetővé teszik egy ördögi kör kialakulását, amely ösztönzi és fenntartja a rendellenességet:

• a fizikai megjelenés kezdeti megbecsülése, a családtagok különös figyelme;
• az érzelmi és társas kapcsolatok fokozatos elszegényedése.

Mihez vezet a bulimia?

Az ilyen betegségben szenvedők hajlamosak túlságosan és folyamatosan ítélkezni önmaguk felett, testsúlyukat, alakjukat és étrendjüket nagyon szigorú szabályok szerint szabályozzák, amelyek állandóságot és elkötelezettséget igényelnek.

Következésképpen az úgynevezett binges megjelenése a kontroll pillanatnyi elvesztését jelenti.

Kezdetben örömet szerezhetnek a feszültség oldásával, de idővel negatív érzelmek megjelenéséhez vezetnek, mint például a súlygyarapodástól való félelem, a bűntudat, a szégyen, az undor, ami viszont újabb ivászatot válthat ki.

A kompenzációs viselkedések, mint például a hányás és más, a súlygyarapodás elkerülését célzó technikák viszont olyan benyomást keltenek, mintha a mély érzelmi rosszullét átmeneti enyhítésével az ember élete ellenőrzése alatt maradna.

Gyakran van perfekcionista ideál, és a hízástól való félelem intenzív és átható formában nyilvánul meg.

Az én értékelése elsősorban a testsúlyon, a testalkaton és a saját kontrollképességén áll.

Így egy ciklikus mechanizmus jön létre, amely életben tartja a tüneteket.

Az ilyen magatartás gyakori igénybevétele különféle mellékhatásokat vált ki a szervezetben: elektrolit-egyensúlyzavarok vagy kiszáradás, súlyos fiziológiai problémákkal, a vese egyensúlyhiánya a diuretikumokkal való visszaélés miatt, valamint a kézízületek nyilvánvaló horzsolásai és a bőr kiszáradása.

A hashajtók használata szívműködési zavarokhoz vezethet, és olyan létfontosságú ásványi anyagok elvesztéséhez vezethet, mint a kálium, magnézium és nátrium.

Ezenkívül a nőknél a menstruációs ciklus leállhat, a haj kihullhat, az alvás vagy a koncentráció megszakadhat.

Pszichológiai szempontból a szégyenérzettel járó általános rossz közérzetet eredményező hangulatcsökkenés a probléma létezésének tagadásához vezet.

A pszicho-fizikai egészségi állapot teljesen veszélybe kerül, és a kezelési folyamat megfelelő diagnosztikai kerete összetett.

Hogyan kezelik a bulimiát

Mint sok betegség esetében, a bulimia nervosa kezelése is magában foglalja a különböző beavatkozások integrálását attól függően, hogy a rendellenesség milyen súlyossággal nyilvánul meg.

Pszichoterápia

Mivel ezt a rendellenességet többféle bio-pszicho-szociális tényező okozza, a pszichoterápiás kezelés mindenképpen elengedhetetlen.

A pszichoterápia révén valójában meg lehet oldani és feloldani azokat a mélyen gyökerező problémákat, amelyek az embert a tünethez és a rossz közérzethez kötik, így megtörik a mechanizmust.

Különösen az elme-test megközelítések bizonyulnak hatékonynak.

Farmakológiai terápia

Súlyos esetekben alapos orvosi konzultációt követően antidepresszáns gyógyszeres kezelés alkalmazható a bulimia nervosa kezelésére.

A bulimia nervosa egy sokrétű betegség, a diszfunkcionális viselkedés hátterében álló pszichés rossz közérzet mély szenvedést generál, de a tudatosság és a bátorság révén szakemberre támaszkodva meg lehet tenni a változás útját.

Olvassa el még:

Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre

BMI: Hogyan számítsuk ki a testtömegindexet

Figyelmes étkezés: A tudatos étrend fontossága

Étel és gyermekek, vigyázzon az önálló elválasztásra. És válasszon minőségi ételeket: „Ez befektetés a jövőbe”

Étkezési zavarok: összefüggés a stressz és az elhízás között

Étkezési zavarok gyermekeknél: ez a család hibája?

Stressz és szimpátia: milyen kapcsolat?

A hiedelmek pszichoszomalizációja: A gyökérmunka szindróma

Testi diszmorfóbia: A test diszmorfizmusának tünetei és kezelése

Gyermekgyógyászat / ARFID: Élelmiszerszelektivitás vagy -kerülés gyermekeknél

Obszesszív-kompulzív zavar (OCD): áttekintés

Miért beszél mostanában mindenki az intuitív étkezésről?

Szorongás, mikor válik a stresszre adott normális reakció kórossá?

Feloldás az első válaszadók körében: Hogyan kezelhető a bűntudat?

Forrás:

Pagine Mediche