Időskori depresszió: okok, tünetek és kezelés

By Cristiano Antonino On 15. november 2022.

Az idősek súlyos depressziója súlyos állapot, amelyet korán kezelni kell a legmegfelelőbb terápiákkal

Mi a depresszió időseknél és miért nehéz felismerni

Ez egy hangulati zavar, amely fogyatékos állapottá válhat, ha nem kezelik időben, de amelyet az ember maga gyakran nehezen ismer fel.

A depressziós idős ember gyakran panaszkodik testi tünetekre (pszichés állapot szomatizálódása vagy ismert testi betegségek súlyosbodása) és kognitív nehézségekre: minimalizálja az érzett szomorúságot, azt gondolva, hogy ez egy bizonyos életkor után „normális” vagy az átélés szégyenéből. ez az érzés talán egy kielégült élet után (amikor dolgozott, és nem volt „csak nyugdíjas” stb.).

A depresszió tünetei és vészharangjai időseknél

Az idősek súlyos depressziójának legnyilvánvalóbb tünetei az étvágy és az emésztési zavarok.

Egyéb gyakori tünetek:

álmatlanság;
fáradtság;
fájdalom;
figyelem és memória problémák;
szorongás;
az elszigetelődésre való hajlam.

Az erős vészharang az öngyilkossági gondolat: ezt a tünetet nehezebb kivizsgálni, és nagyfokú bizalomra van szükség orvos és beteg között ahhoz, hogy bizalmasan kezeljék.

A depresszió lehetséges kiváltó okai

A depresszió eredete bizonytalan, és az ok(ok) személyenként változnak.

Az ok gyakran többtényezős.

Nézzük meg a pszichiáterrel, mik a lehetséges kiváltó okok.

Bio-pszicho-szociális szempontból fontos az ismerkedés: az első során pszichiátriai A vizsgálat során célszerű előzetesen elmondani a szakorvosnak, valamint a kezelőorvosnak, hogy a beteg családjában voltak-e más közvetlen családtagok (nagyszülők, szülők stb.), akiknél depressziós vagy egyéb hangulati betegséggel diagnosztizáltak. rendellenességek a múltban.

Az idősek depressziójának lehetséges okai a stresszes események és a krónikus betegségek.

E patológia okai között szerepelnek azok a változások is, amelyeket az ember 65 éves kortól, azaz idős kortól jellemzően tapasztal, mint például nyugdíjba vonulás, anyagi gondok, családban bekövetkezett gyászok, autonómia elvesztése, memóriazavarok és egyéb események.

Ezek az életesemények destabilizáló hatással vannak a beteg mentális és fizikai egészségére.

Diagnózis: a családtagok és a háziorvosok szerepe ennek az állapotnak a felismerésében

A páciens szégyenből kerüli a vizsgálatot, vagy folyamatosan „fizikai” okot keres, későn érkezik a pszichiáterhez.

Jellemzően a nők bűnösnek érzik magukat, mert betegek, a férfiak pedig szégyent éreznek, és ezért nagy nehézséget okoz számukra, hogy segítséget kérjenek, mert félnek mások ítéletétől.

Empátiával meg kell hallgatni a pácienst, és emlékezni kell arra, hogy a mentális egészség ugyanolyan fontos, mint a fizikai egészség, még idős korban is.

Klinikai diagnózis a pszichiáter által

Az első diagnosztikai eszköz a beteg klinikai, családi és általános anamnézise, amelyet az első pszichiátriai vizsgálat interjú során gyűjtenek össze.

A diagnózis pontosítása érdekében tett látogatást követően a szakember mágneses rezonancia képalkotást (MRI) vagy agy CT-vizsgálatot írhat elő.

Ezek a diagnosztikai vizsgálatok az életkorral összefüggő élettani elváltozásokat, sorvadás vagy mikrovaszkulopathia jeleit vizsgálják, amelyek a szenilis kezdetű depresszióban (65 éves kortól vagy még korábban, 50 éves kortól) gyakoriak.

A neuropszichológiai tesztek az aktuális kognitív funkciókat vizsgálják, és monitorozásként idővel megismételhetők.

Depresszió, diagnózis és kezelés elfogadása

Az orvos és a beteg közötti kommunikáció a diagnózis elfogadásában és a terápia betartásában (compliance, a szerk.) mind a betegek, mind családjaik és gondozóik részéről kulcsfontosságú.

Az idősek gyakran úgy gondolják, hogy túl idősek a gondoskodáshoz, hogy „gyengék”: ez azt kockáztatja, hogy tüneteik krónikussá válnak, ami negatív hatással lesz egészségükre és autonómiájukra.

Éppen ezért a pszichiátriai vizsgálat során kellő optimizmussal kell közölnünk a diagnózist, a kezelést és a prognózist.

Néhány hét terápia szükséges ahhoz, hogy a hatások láthatók legyenek, majd fenntartóként kell folytatni: a betegnek és a gondozóknak tisztában kell lenniük ezekkel a kezelési időkkel, így biztosítva a rendszeres megfelelőségi és utóvizsgálatokat.

Hogyan kezelik a depressziót az időseknél

Különféle stratégiák és terápiák léteznek ennek a patológiának a kezelésére, amely egyre több 65 év feletti korosztályt érint.

Ezek a gyógyszeres és pszichoterápiás terápiától az innovatív koponyán keresztüli stimulációs technikákig terjednek bizonyos esetekben.

Pszichiátriai kezelés: a gyógyszeres kezelés, a kronoterápia és a koponyán át történő stimuláció között

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

A kevesebb gyógyszerkölcsönhatású antidepresszáns gyógyszereket részesítik előnyben (elsősorban a szerotonin újrafelvételt gátló szereket kell választani): az idősek gyakran sok gyógyszert szednek több egyidejű betegségre.

Ezeknek a terápiáknak köszönhetően 50-85%-os gyógyulási arány érhető el, bár a gyógyszerek önmagukban nem mindig elegendőek a depressziós idős beteg pszichofizikai egyensúlyának helyreállításához.

Egyes konkrét esetekben kronoterápiákat javasolnak, mint például a fényterápia: ezek a technikák az emberi lény biológiai órájára hatnak azáltal, hogy visszaállítják a depressziós tünetekkel kapcsolatos rendszereket.

Vagy olyan szomatikus technikákat javasolnak, mint például a koponyán keresztüli mágneses stimuláció vagy a transzkraniális egyenáramú stimuláció: olyan technikák, amelyek „felébresztik” a szunnyadó agyterületeket annak érdekében, hogy fokozzák a páciens gyógyszeres reakcióját.

Súlyos vagy erősen rezisztens esetekben az elektrokonvulzív terápia jól tolerálható és jó eredményeket ad (60-80%).

Kórházunkban ehhez a terápiához egy elkötelezett csapatunk van, amely követi a depressziós beteget a vizsgálatok és a kezelés teljes időtartama alatt.

Pszichoterápiás kezelés

Időseknél gyakran nehezebb megváltoztatni a kognitív és kapcsolati mintákat, de pszichológiai támogatás javasolható a betegséggel és az életeseményekkel való jobb megbirkózás érdekében, különösen enyhe esetekben, vagy ha a gyógyszeres kezelés ellenjavallt, esetleg neurokognitív tréning gyakorlatok kíséretében. pl. emlékezni a bevásárlólistára, keresztrejtvényt vagy más kirakós játékot írni, sok szereplős könyvet olvasni stb.).

Diéta és életmód

Az étvágytalanság és a súlycsökkenés vagy a rendellenes táplálkozás hatással van a fizikumra, ördögi kört alakítva ki: a kiegyensúlyozott étrend segíthet visszanyerni az energiát és javítja a hangulatot.

A mozgás javítja a fizikai állapotot, a depressziós tüneteket és az önbecsülést. Ezen túlmenően arra biztatjuk a pácienst, hogy térjen vissza a társasági életre és olyan érdeklődési körökre, amelyek segítenek fenntartani a kognitív képességeiket.

Depresszió versus szenilis demencia: mi köti össze őket és mi különbözteti meg őket?

Idősek depressziójában a betegség fázisai és a jólét közötti kontúrok, amelyek a major depresszióra jellemzőek, elmosódottabbak, és fennáll a krónikus „kisebb”, de mozgáskorlátozott depressziós állapotok kockázata.

Szenilis demenciában progresszív kognitív hanyatlás tapasztalható, változó hangulati változásokkal.

Közben ezek kölcsönösen befolyásolják egymást: a depresszió a demencia kockázati tényezője, és a demenciában szenvedő időseknél is gyakrabban figyelhető meg a depresszió.

Ezen okok miatt fontos, hogy a beteg, vagy gyakrabban az együtt élő családtag és/vagy a hivatásos gondozó (pl. gondozó) észlelje a hangulatváltozások első jeleit, és kérjen tanácsot a háziorvostól, majd a pszichiátriai szakorvoshoz, ha a hangulatromlás és egyéb tünetek két hétnél tovább fennállnak.

Depresszió és szorongás az időseknél: mi köti össze őket és mi különbözteti meg őket?

A depresszió és a szorongás komorbiditása általában nagyon magas, még az időseknél is.

Az időseknél gyakran a depresszió félelmekkel, bizonytalansággal, hipochondriával szorong, de előfordulhat fordítva is: ha a betegnél tartós szorongás alakul ki, akkor a belső erőforrások kimerülése miatt másodlagos depresszió alakulhat ki, ezért is fontos kezelje korán.