Provokációs tesztek az orvostudományban: mik ezek, mire valók, hogyan zajlanak?

By Cristiano Antonino On 6. július 2022.

A provokációs teszt (vagy „kihívásteszt”) az orvostudományban alkalmazott diagnosztikai teszt, amely egy anyag (pl. gyógyszer vagy allergén, például virágpor) különböző utakon történő beadásából áll az allergiás reakcióban való részvételének megerősítésére vagy kizárására, amikor a bőr a tesztek nem érhetők el, vagy negatívak

Egyszerűen fogalmazva, egy adott anyagot adnak be a betegnek, és megfigyelik, hogy ez az anyag allergiás reakciót vált-e ki a betegben.

Gyakran, ha a vizsgálandó anyag gyógyszer, provokációs/tolerancia-tesztet végeznek, hogy kizárják az allergiát okozó gyógyszereket, és teszteljék a toleranciát egy alternatív, kémiailag vagy funkcionálisan hasonló gyógyszerrel szemben, így az első szer helyettesíthető vele.

A mellékhatások magas kockázata

A provokációs tesztet szükségszerűen „védett” környezetben kell elvégezni, ahol bármilyen súlyos allergiás reakciót azonnal kezelni tudnak az orvosok.

Ez azért különösen fontos, mert – minden allergológiai vizsgálat közül – a provokációs tesztek azok, amelyek – a legnagyobb diagnosztikai garanciát nyújtva – a legnagyobb kockázattal járnak a súlyos mellékhatások kialakulására is, ezért azokat ellenőrzött környezetben kell elvégezni, ahol a személyzet gyors beavatkozásra képzett.

Ugyanezen okok miatt soha nem végeznek provokációs tesztet, ha a beteg korábban már átesett anafilaxiás sokkon vagy súlyos allergiás reakción.

Ugyanezen okokból a provokációs tesztek harmadik szintű allergiadiagnosztikai vizsgálatnak minősülnek, amelyet csak akkor végeznek el, ha az első és a második szintű tesztek kétes eredményt adtak:

1. szintű allergia tesztek:

bőrszúrási teszt bőrprovokációs teszt;

bőrprovokációs tapasz teszt.

2. szintű allergológiai vizsgálatok:

szérum IGE vizsgálat vagy Prist teszt;

radioallergoabszorpciós teszt vagy „Rast teszt”.

Harmadik szintű allergia tesztek

szóbeli provokációs teszt;

hörgő provokációs teszt metakolinnal;

kötőhártya provokációs teszt;

orr provokációs teszt.

E vizsgálatokhoz bizonyos esetekben eliminációs tesztek is társulnak.

Miből áll a vizsgálat?

A vizsgálat olyan anyag közvetlen beadásából áll, amely lehet

egy feltételezett allergén (specifikus provokációs teszt);
különböző típusú anyagok (nem specifikus provokációs tesztek, például hörgőtesztek metakolinnal vagy hisztaminnal).

Az adminisztráció többféleképpen történhet.

Ha például ételallergia gyanúja merül fel, a specifikus allergént (pl. földimogyoró- vagy tojásfehérjét) szájon át kell beadni, általában kapszulák formájában.

Ha viszont asztma gyanúja merül fel, az allergént belélegezve, pl. aeroszollal adják be.

Kontaktallergia gyanúja esetén az allergént a bőrre kell beadni.

Az anyag bevétele után a pácienst megfigyelés alatt tartják, ellenőrizve az allergia jeleit.

Az allergiás reakcióra utaló tünetek és jelek

Az allergiás reakcióra jellemző tünetek és jelek a következők:

hányinger;
hányás;
fejfájás;
ingerlékenység;
feszültség;
ponfi;
asthenia (erőhiány);
általános rossz közérzet;
viszkető;
csalánkiütés;
angioödéma;
hasi fájdalom;
hasmenés;
puffadás;
dyspnoe (légzési nehézség, „levegőéhség” és fulladás érzése);
tachikardia (fokozott pulzusszám);
tachypnoe (fokozott légzésszám);
köhögés;
orrfolyás (orrfolyás);
fejfájás;
tüsszentés;
könnyezés.

Súlyos allergiás reakciók esetén, amelyek akár a páciens életét is veszélyeztethetik (ritka), a vizsgálat során jelenlévő egészségügyi személyzetet felkészítik a gyors beavatkozásra kortizon, antihisztamin és adrenalin gyógyszerekkel.

Orális provokációs teszt (élelmiszerrel, élelmiszer-adalékanyagokkal vagy gyógyszerekkel)

Az élelmiszerekre vagy gyógyszerekre adott allergiás reakciók diagnosztizálására szóbeli provokációs tesztek végezhetők.

Az allergént alacsony dózissal kezdve adják be a páciensnek, majd az allergén növekvő mennyiségét adják be rendszeres, körülbelül 30 perces időközönként.

A maximális megbízhatóság érdekében a provokációs tesztet kettős vakon kell elvégezni (a potenciális allergén mellett egy nem allergén kontrollanyagnak kell lennie, és nyilvánvalóan a betegnek nem szabad tudnia, hogy a két beadott anyag közül melyik az allergén és melyik a placebo).

A kettős-vak, placebo-kontrollos élelmiszer-kihívás (DBPCFC) az ételallergiák diagnosztizálásának referenciatesztje.

A szájüregi provokációs teszteket csak néhány szakosodott központban lehet elvégezni, és megvan az a korlátja is, hogy gyakran nem képesek reprodukálni azt, ami a pácienssel a mindennapi életében történik.

Az orális provokációs tesztek korlátozására példa az ételfüggő és terhelés okozta anafilaxiás sokk: az ebben a formában szenvedő betegek csak akkor jelentkeznek anafilaxiás reakcióban, ha az allergiás étel elfogyasztását testmozgás követi, ebben az esetben a teszt rendelőben végzett vizsgálat hamis negatív eredményt adna (allergiás beteg, akiről kiderül, hogy nem allergiás).

Ételallergia esetén gyakran alkalmaznak provokációs teszteket, ha az eliminációs diéták a klinikai kép teljes eltűnését vagy legalább jelentős javulását eredményezték.

Bronchialis provokációs teszt

A hörgő provokációs teszt lehet

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

nem specifikus hisztaminnal vagy metakolinnal;
speciális allergénekkel;
gyakorlatokkal, mint asztma kiváltója.

A metakolin olyan anyag, amely asztmás betegeknél hörgőelzáródást okozhat, míg nem asztmás betegeknél nem okoz obstrukciót.

A metakolin teszt magában foglalja ennek az anyagnak a belélegzését és több kényszerspirometriai teszt elvégzését.

A testmozgással, mint asztmakiváltó hörgőprovokációs tesztben a pácienst néhány perces testmozgásnak, például futásnak vagy gyaloglásnak vetik alá terhelés előtt, illetve 5, 10 és 20 perccel az erőkifejtés befejezése után.

Orr provokációs teszt

A páciensnek belélegezve adják be az allergént, például egy bizonyos típusú pollent spray-n keresztül, ekkor figyelik meg a páciens reakcióját, és egy rhinomanométerrel mérik az orrlyukakon áthaladó légáramlást és a levegő áthaladásával szembeni ellenállást: a csökkent légáramlás és a megnövekedett ellenállás a teszt pozitívságát jelzi.

A kötőhártya provokációs teszt

Ezt a vizsgálatot úgy végezzük, hogy 1 vagy 2 csepp allergén kivonatot csepegtetünk az egyik szem kötőhártya-zsákjába, a másikat kontrollként használjuk.

Általában albuminoldattal hígított, liofilizált allergén kivonatokat használnak, növekvő koncentrációban, kezdve a kivonat 1:10,000 1 – 1000:20 koncentrációival prick tesztenként; a két kötőhártyazsákot felváltva használjuk, az egyes vizsgálatok között 30-XNUMX perces időközzel.

A klinikai értékelést az orrprovokációs teszthez hasonlóan pontozással végezzük (a beteg által jelentett hyperemia, könnyezés, viszketés). Minden pozitív reakció 5-10 percen belül jelentkezik.

Ha a reakció nagyon intenzív, a kötőhártya és a szemhéj ödémája jelentkezhet, amely több órán át (legfeljebb 24-48 óráig) fennáll, de általában néhány órán belül eltűnik.

Intenzív pozitivitás esetén érszűkítő szerek becsepegtetésével a tünetek blokkolhatók. Kötőhártya-kaparás is elvégezhető, valamint a szakadások vizsgálata.

Ez lehetővé teszi a pozitív tesztesetek több mint felében egy késői reakció szövettani dokumentálását a gyulladásos sejtek (eleinte semleges szálak, majd eozinofilek, majd limfociták) kiterjedt részvételével.

A reakció során felszabaduló különféle mediátorok tanulmányozása is lehetséges a könnyfolyadékon.

A közelmúltban kimutatták, hogy specifikus provokációs tesztek után adhéziós molekulák (ICAM-l) megjelenése figyelhető meg a kötőhártya hámsejtjein.

Egy „kihívás kamera” segítségével a kötőhártya digitális megjelenítése lehetséges, hogy az idő múlásával nyomon lehessen követni az esetleges késői reakciókat, különösen a vaszkuláris szinten.

Bőr provokációs tesztek

Ezek a szúrópróba és a patch teszt. A prick teszt a légúti allergiáért vagy ételallergiáért felelős allergén kimutatására/kizárására szolgál, így elsősorban akkor alkalmazzák, ha az orvos ilyen allergiára gyanakszik.

Tipikus betegek azok, akik szezonális és örökletes formájú oculorhinitisben vagy asztmában szenvednek, illetve azok, akik bizonyos élelmiszerek fogyasztását követően olyan tüneteket és jeleket mutatnak, mint a viszketés és a szájüregi papulák, csalánkiütés, angioödéma, asztma, oculorhinitis, gyomor-bélrendszeri tünetek, a glottis ödémája és anafilaxiás sokk.

Eltérő orvosi javallat hiányában tanácsos minden antiallergiás kezelést abbahagyni körülbelül egy héttel a vizsgálat előtt: az ilyen terápiák valójában megváltoztathatják a tesztet, és „álnegatív” eredményhez vezethetnek, azaz a beteg NEM allergiásnak tűnik, ha valójában. allergiás.

A tapasz teszt az allergiáért felelős allergén kimutatására/kizárására szolgál.

A tapasz teszt allergiás kontakt dermatitisz ekcéma és/vagy atópiás dermatitisz esetén javasolt, amely (annak ellenére, hogy IgE-közvetített mechanizmus vagy „I-es típusú túlérzékenységi reakció” miatt) késői fázisú (körülbelül 24 órás) reakcióval is rendelkezik, amely a következőkből áll: neutrofilek, eozinofilek és T helper limfociták felhalmozódása: Bár ez utóbbi diagnosztizálására a legajánlottabb teszt a prick teszt, a patch teszt is hasznos, különösen olyan ritka esetekben, amikor a késői fázisú reakció nyilvánvaló azonnali túlérzékenység hiányában következik be. reakció.

Eltérő orvosi javallat hiányában a közepes/nagy dózisú és/vagy huzamosabb ideig tartó szisztémás kortikoszteroid terápiát (os vagy injekcióval) fel kell függeszteni a vizsgálat előtt, mivel megváltoztathatják a vizsgálat eredményét.

Az antihisztamin terápia éppen ellenkezőleg, nem zavarja a teszt eredményét, és fenntartható.