Csonttörés: mik azok az összetett törések?

By Cristiano Antonino On May 3, 2023

A csonttörés olyan egészségügyi állapot, amely a csont épségének megzavarásával jár. Okozhatja külső trauma, vagy mögöttes betegségek

Léteznek stressztörések is, azaz ismétlődő mikrotraumák okozta sérülések, amelyek a test bizonyos területeinek funkcionális túlterheléséhez vezetnek.

Különböző típusú törések megkülönböztethetők jellemzőik alapján: az összetett törés konkrétan egy olyan elváltozás, amelyben a töredékek anatómiai helyzetükben egy vonalban maradnak.

A törés kezelése és a gyógyulási idők erősen függnek az érintett típustól és területtől, valamint a trauma eredetétől és a beteg kórtörténetétől.

Nagyon fontos, hogy ne becsüljük alá a csonttörést, és gyorsan be kell avatkozni az érintett szegmens szerkezeti és funkcionális integritásának helyreállítása érdekében.

Mi a csonttörés és mi okozza?

Az orvostudományban a törés kifejezés egy csont folytonosságának részleges vagy teljes megszakítását jelzi a testben; a törés lehet traumás vagy spontán eredetű, például bizonyos kórképek, vagy bizonyos tevékenységek ismétlődéséből adódó mikrotraumák esetében.

A törésből származó csonttöredékeket töréscsonknak, míg a köztük keletkező repedést törésperemnek nevezzük.

Trauma esetén a törés akkor következik be, amikor a traumás esemény entitása túllépi a csontszerkezet ellenállási határait.

Az ütés közvetlenül vagy közvetve érintheti a csontot: az első esetben az erőkifejtés pontján történik a törés, míg közvetett trauma esetén a törés egy bizonyos távolságban következik be.

A törés eredetének sérülési mechanizmusa alapján négy különböző típusú csonttörést lehet megkülönböztetni:

Flexiós törés: akkor fordul elő, amikor a páciens olyan traumának van kitéve, amely a csont természetellenes görbületét okozza egészen addig, amíg el nem törik, például ízületi törések ízületi ütések, például könyök és térd ütései esetén, amikor olyan flexiós jelenségek lépnek fel, amelyek közvetett törést okoznak. a kar vagy a láb csontjainak sérülése.
Torziós törés: akkor fordul elő, amikor a csontok hirtelen forgó mozgásokon mennek keresztül, ami például akkor fordulhat elő, ha a láb vagy a kéz elakad.
Kompressziós törés: a gerincre és a csigolyatestre jellemző, a trauma során a szivacsos szövet összezúzásakor következik be.
Szakadó törés: avulziós törésnek is nevezik, hirtelen és heves izomösszehúzódások okozhatják, amelyek az érintett izom ínbeillesztésénél csontleváláshoz vezetnek.

Ha a csont épségét aláássák az erősségét befolyásoló kóros folyamatok, mint például a csontdaganatok és az osteomyelitis, vagy olyan betegek esetében, akik osteopeniában, osteoporosisban vagy osteogenesis imperfectában (más néven Lobstein-kórban) szenvednek, az erő mértéke törés létrehozásához szükséges mértéke csökken: ezekben az esetekben kóros törésekről beszélünk.

Végül vannak olyan törések, amelyek az időtartam vagy a stressz miatt következnek be, amelyek akkor fordulhatnak elő, ha ismételt mikrotraumák idővel hatnak egy egyébként egészséges csontra.

A csonttörések típusai

A törések osztályozásának többféle módja van, amelyek közül a legfontosabbak a következők:

Összetett törés vagy elmozdult törés: a csontszegmensek lehetséges elmozdulása alapján megkülönböztetünk összetett töréseket, amelyeknél a csonkok egy vonalban maradnak, és elmozdult töréseket, amelyeknél a csontrészletek anatómiai helyzetükből való elmozdulása következik be; a csonkok elmozdulásától függően az elmozdult törés lehet oldalirányú, szögletes, hosszirányú vagy forgásos.
Zárt törés vagy nyílt törés: a traumát követő bőr integritása alapján megkülönböztetünk olyan zárt töréseket, amelyeknél a csont az azt fedő bőrön belül marad, és nyílt töréseket, amelyeknél a csontszegmensek szétszakítják a bőrt és kinyúlnak kívülre. ; az utóbbi típusú törés nagy a vérzés, valamint a fertőzés kockázatával jár.
Teljes törés vagy inkomplett törés: az érintett területtől függően megkülönböztetünk olyan teljes töréseket, amelyeknél az elváltozás a csont teljes vastagságát érinti, illetve a nem teljes törést, amely nem érinti az érintett csont teljes átmérőjét.
Stabil törés vagy instabil törés: stabil törésről akkor beszélünk, ha sérülések esetén nincsenek olyan erők, amelyek a csonkokat helytelen helyzetbe hoznák; amikor ehelyett egy erő, például izomerő akadályozza meg a két csontszakasz érintkezését, instabil törésről beszélünk.
Egyszerű törés vagy többtöredékes törés: a keletkezett csonttöredékek száma alapján megkülönböztetünk egyszerű törést, amelyben két jól elkülöníthető csontszegmens származik a lézióból, vagy több töredékes törést, amelyben a trauma számos csontdarab képződését okozza. . Aprított törésről akkor is beszélünk, ha már nem lehet felismerni a jelenlévő csontdarabok számát.

Ezen túlmenően, ha az elváltozás a környező struktúrákat, például ereket és idegeket is károsítja, bonyolult törésről beszélünk; a törés izom-, ín-, szalag-, ér-, ideg-, zsigeri vagy bőrsérüléseket is okozhat.

A törések a csonttörési rés lefolyása és tájolása szerint is osztályozhatók

Ebben az esetben meg lehet különböztetni:

Keresztirányú törések: a törésvonal a csont hossztengelyére merőlegesen helyezkedik el.
Ferde törés: csőrtörésnek is nevezik, ilyenkor az elváltozás 90°-nál kisebb szögben keresztezi a csont hossztengelyét.
Hosszirányú törések: A törési sík párhuzamos a csont hossztengelyével.
Spirális törések: a torziós törésekre jellemző, ezekben az esetekben a csont körül tekergő spirális lefutás jellemzi az elváltozást.

Tünetek és szövődmények

Az összetett csonttörést szenvedő betegek tünetei meglehetősen változóak lehetnek, és a törés típusától, a károsodás súlyosságától és a léziók helyétől függenek.

Néhány fő tünet a következők:

Súlyos fájdalom a (nociceptív) idegvégződések terhelése miatt.
Csökkent motilitás, többé-kevésbé kifejezett a törés típusától és helyétől függően.
Funkcionális impotencia, vagyis az elváltozás által érintett rész teljes vagy részleges használatának képtelensége.
Hematóma vagy duzzanat a törést körülvevő szövetek és izmok duzzanata miatt.
Ecchymosis, amely a bőr alatti szövet vérzése az erek esetleges szakadása miatt.
Traumás sokk.
Vérzés, különösen nyílt törések esetén.

A betegek gyakran tapasztalnak fáradtságot, alacsony vérnyomást és szívdobogásérzést a törés okozta fájdalom miatt.

Ha a beteg törést szenved, nagyon fontos, hogy a megfelelő intézkedésekkel azonnal beavatkozzanak az érintett terület működőképességének teljes helyreállítása érdekében.

Valójában a csonttörés, ha nem kezelik megfelelően, súlyos szövődményekhez vezethet

A gyakoribb szövődmények a következők lehetnek:

A zsírembólia, azaz a zsírrészecskék bejuthatnak a véráramba és akadályozhatják a vérkeringést, ami tüdő- és neurológiai szövődményekhez vezethet. A zsírembólia általában a sérülés után 12 és 72 órával jelentkezik.
Vénás trombózis vagy embólia, azaz thromboemboliás jelenségek lépnek fel, amelyek a véráramba kerülve eljuthatnak a szívbe vagy a tüdőbe.
Idegsérülés, szenzoros vagy motoros bénulás léphet fel, ha az ideget ödéma vagy csontdarab összenyomja;
A törést fenntartó testszegmens deformációja.

Diagnózis és kezelés

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

Az összetett törés diagnosztizálása sok esetben azonnali is lehet, sőt, elegendő a sérült rész tapintással történő alapos felmérése és a csontcsonkok mozgékonyságának elemzése.

A lézió típusának és helyének pontos meghatározásához azonban mindig szükség van további vizsgálatokra, például röntgenre, CT-re és MRI-re.

Az összetett csonttörés kezelése mindenekelőtt a immobilizáció Az érintett területet külső fogszabályzókkal, például gipszekkel és sínekkel, vagy belső szintetikus eszközökkel, például fémlemezekkel, intramedulláris szögekkel és csavarokkal kell kezelni a további károsodás elkerülése, a fájdalom csökkentése és a vérzés elkerülése érdekében.

A gyógyulás szakaszai

Az összetett törés gyógyulási folyamata a beteg életkorától, a törés típusától, a károsodás mértékétől és az érintett területtől függően eltérő ideig tarthat.

Ha a törött csontot megfelelően beállították és mozdulatlanul tartották, az első 1-2 hónap után lágy gyógyuló szövet, úgynevezett granulációs szövet keletkezik.

Később egy másik keményebb, de átmeneti szövet váltja fel, az úgynevezett csontosodási kallusz, amely a törés körül nő, és csatlakozik a csonkokhoz.

Végül a bőrkeményedés csonttá alakul az oszteoblasztok működésének, valamint a kalcium és foszfátok lerakódásának köszönhetően.

Ha a törés nem alakul ki és nem gyógyul, pszeudartrózisnak nevezik. Ebben az esetben a csontdarabok továbbra is mozgékonyak közöttük, mivel rostos vagy porcos szövet egyesíti őket; ennek az állapotnak a megoldására ultrahangos kezelést, csontátültetést vagy őssejtterápiát lehet igénybe venni.

A törés megszilárdulása után fizioterápiás kezelésekkel szükségessé válhat az érintett területen az izomerő és a mobilitás helyreállítása.