Az elektrokardiogram egy olyan vizsgálat, amely lehetővé teszi számos szívbetegség diagnosztizálását. A szakértő elmagyarázza, hogyan működik, és miből áll

Az Egészségügyi Minisztérium adatai szerint Olaszországban továbbra is a szív- és érrendszeri betegségek a vezető halálokok, az összes halálozás 34.8% -át teszik ki.

Sok szív- és érrendszeri betegség diagnosztizálható alapvető, első szintű tesztekkel, beleértve az elektrokardiogramot is.

Mi az elektrokardiogram (EKG)?

Az elektrokardiogram (EKG) olyan vizsgálat, amely rögzíti a szívizomrostok belső elektromos aktivitását.

Egyszerűen fogalmazva, ez egy praktikus, könnyen megismételhető és olcsó módszer a szív elektromos aktivitásának rögzítésére annak megfigyelésére, hogy vannak -e mechanikai vagy bioelektromos rendellenességek.

Mi a célja az elektrokardiogramnak (EKG)?

Az elektrokardiogram lehetővé teszi a kardiológus számára számos szívbetegség és patológia diagnosztizálását, beleértve:

• szívritmuszavarok: a szívritmus megváltozása: a szív szabálytalanul, túl lassan vagy túl gyorsan ver. Az aritmiák diagnosztizálása nagyon fontos, mivel gyakran tünetmentesek, és szívmegálláshoz és hirtelen halálhoz vezethetnek;
• ischaemia és/vagy infarktus: az EKG képes kimutatni a szívbetegséget szorongás a szívbe irányuló véráramlás csökkenése (ischaemia), amelyet a koszorúér szűkülete okoz, ami szívinfarktushoz (a szívszövet elhalásához) vezethet;
• a szívüregek veleszületett vagy szerzett elváltozásai és fizikai rendellenességei, például valvulopathiák, kamrai hipertrófia, kitágult kardiomiopátiák stb .;
• elektrolit -rendellenességek: a vér elektrolitjainak túlzott vagy hiányos koncentrációja, ami a szívritmus megváltozásához vezet;
• bizonyos gyógyszerek toxikus hatásai: amelyek károsíthatják a szívizmot.

Az EKG lehetővé teszi a pacemakerek és más belső eszközök, például beültethető defibrillátorok működésének értékelését is.

EKG BERENDEZÉS? Látogasson el a ZOLL BOOTH -ra a vészhelyzeti expón

A szívbetegség tünetei, amelyekre figyelni kell

Ha feltételezzük, hogy egyes szívbetegségek tünetmentesek lehetnek nagyon súlyos események, például szívmegállás előtt, akkor a figyelemre méltó tünetek, amelyek utalhatnak a szívbetegségekre, nagyon változóak, de a következőkből állhatnak:

• pulzus hiánya;
• mellkasi fájdalom
• könnyű fáradtság;
• gyengeségérzés (aszténia);
• az alsó végtagok gyakori duzzanata;
• hosszan tartó fejfájás és szédülés;
• légszomj (dyspnoe);
• szívdobogás;
• szabálytalan szívverés érzése;
• gyakori ájulás (lipothymia).

Mikor kell elektrokardiogramot végezni?

Az elektrokardiogram egy nagyon egyszerű diagnosztikai vizsgálat, amelyet az alábbi esetekben írnak elő:

• a fent említett tünetek jelen vannak, amelyek szívbetegségből adódhatnak;
• vannak családi kockázati tényezők, amelyek nagyon fontosak a beteg egészségi állapotának felmérésekor, mivel a különböző szívbetegségeknek családi hajlamuk lehet;
• szükség van a páciens klinikai-kardiovaszkuláris képének kiegészítésére, aki például műtéten esik át;
• a sportolói tevékenységre, ideértve a versenysportot is, igazolást kell szerezni a sportoló egészségi állapotának megállapítására irányuló klinikai értékelések keretében;
• fel kell mérnie a szívbetegségek időbeli alakulását, vagy ellenőriznie kell a kezelés hatékonyságát.

Hogyan történik a vizsgálat

Az EKG néhány percig tart.

Tíz elektródát helyeznek a páciens testére (karok, lábak és mellkas) a szív elektromos aktivitásának rögzítésére.

Az elektrokardiográf ezt követően nyomokban reprodukálja, amelyet a szakember értékel.

Nincs elektromos stimuláció, és nincs külön ellenjavallata a fájdalommentes és nem invazív vizsgálatnak.

Milyen gyakran kell EKG -t végezni?

A szakember feladata eldönteni, hogy milyen gyakran végezzen orvosi ellenőrzéseket és elektrokardiogramot, a vizsgálat eredményétől és a patológiák vagy kockázati tényezők jelenlététől vagy hiányától függően.

40 éves kortól célszerű kétévente, 50 év után pedig legalább évente egyszer elvégezni őket.

Az elektrokardiogram típusai

A tünetektől és a kiemelt vagy gyanús probléma típusától függően más típusú EKG is elvégezhető:

• Alap EKG (nyugalmi állapotban): ez a klasszikus vizsgálati módszer, a páciens hanyatt fekszik a kanapén, és az elektródákat a testére helyezi;
• Holter dinamikus EKG: kis hordozható elektrokardiográffal végzik, amely lehetővé teszi a szívműködés folyamatos 24 órás rögzítését, kiemelve azokat a jelenségeket (aritmiák, koszorúér -elégtelenség stb.), Amelyek egyébként ismeretlenek lennének;
• Gyakorlati EKG: a szív fizikai terhelés alatti értékelése az elektrokardiogram és a vérnyomás valós idejű monitorozásával. Lehetővé teszi a vérnyomás viselkedésének megfigyelését és a fizikai munka során az aritmiák és a szívizom ischaemia jelenségeinek megjelenését;
• Hurokrögzítő: ezt egy olyan eszköz szubkután alkalmazásával hajtják végre, amely rögzíti a szív elektromos aktivitását napközben, és éjszaka továbbítja az információt a műveleti központnak. Ez a vizsgálat több hónapig is eltarthat, és ritka, de potenciálisan súlyos vagy veszélyes jelenségek, például rosszindulatú aritmiák, szinkopusok stb.
• Egyéb kardiológiai vizsgálatok

Az elektrokardiogram az egyik alapvető és alapvető szívvizsgálat, de nem az egyetlen, amely lehetővé teszi a szívműködés értékelését.

E mellett meg kell említenünk

• colordoppler echokardiogram: a szív kifinomult ultrahangvizsgálata, amelyet ultrahangos szondával végeznek abban az esetben, ha szívkárosodás vagy rendellenesség gyanúja merül fel;
• nyugalmi és terheléses szívizom szcintigráfia: a jelzett vizsgálat típusától függően, terheléses vizsgálat vagy farmakológiai provokatív teszt után gyengén radioaktív gyógyszert fecskendeznek a betegbe. A képek által szerzett egy darab felszerelés, amelyet gamma kamerának neveznek, információt nyújt arról, hogy a vér nyugalomban vagy stressz alatt hogyan áramlik a szívizomba (az izomterületre), hogy lehetővé tegye a szívműködés értékelését;
• koszorúér-angiográfia (virtuális koszorúér-angiográfia, coronaro tc): ez egy számítógépes axiális tomográfia (CT), kontrasztanyaggal, amely nagyfelbontású 3D-s képeket készít a koszorúerekről, és így nem invazív módon felméri a szűkület jelenlétét (stenosis) );
• koronarográfia: ez a vizsgálat magában foglalja a kontrasztanyag beadását, amelyet a koszorúerek röntgenfelvételen való láthatóvá tételére használnak, hogy felmérjék a szűkület jelenlétét;
• miokardiális rezonancia képalkotás (MRI): ez a vizsgálat mágneses rezonancia képalkotással képeket készít, amelyek felmérik a szív, különösen a szívizom anatómiai szerkezetét.

Olvassa el még:

ST-emelkedéses szívinfarktus: Mi az STEMI?

Az EKG első elvei kézzel írott oktatóvideóból

EKG kritériumok, 3 egyszerű szabály Ken Grauertől - EKG Recognize VT

Forrás:

GSD