Emergency Live | Psychiatric emergencies management

Depresszió, tünetek és kezelés

By Cristiano Antonino On 26. november 2022.

A depresszió olyan klinikai állapot, amely számos olyan problémával jár, amelyeket nem mindig könnyű kezelni, és egyre több embert érint.

Mi a depresszió?

Ez egy hangulati rendellenesség, amely mély szomorúságot, pszichofizikai reaktivitást, érzelmi érzést generál szorongás és csökkent pszichés energia.

Az ebben a betegségben szenvedő emberek elhagyatottság, tanácstalanság, érdeklődés elvesztése, negatív és pesszimista gondolatok önmagukkal, másokkal és jövőjükkel kapcsolatosak.

Ez az állapot hosszan tartó, és eltér a hangulati ingadozásoktól, amelyeket bárki tapasztalhat a kellemetlen események hatására.

A depresszió változó súlyossággal is megnyilvánulhat, és a korai diagnózis elengedhetetlen a hatékony kezeléshez.

Mennyire elterjedt a depresszió?

A depressziós állapotok a világ leggyakoribb állapotai közé tartoznak.

Egyes adatok szerint a felnőttek 20-30%-a él át élete során legalább egy depressziós epizódot.

Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint 2030-ra a depresszió lesz a leggyakoribb betegség.

Világszerte több mint 300 millió ember szenved depresszióban, és leginkább a női nem érintett.

A legsúlyosabb esetekben öngyilkossághoz vezethet.

Körülbelül 800,000 15 ember veszíti életét évente, és az öngyilkosság a leggyakoribb halálok a 29-XNUMX éves korosztályban.

Bár léteznek hatékony kezelések a depresszióra, az érintettek kevesebb mint fele részesül megfelelő terápiában (sok országban ez az arány 10%).

A fő probléma a korai diagnózis hiánya; Nem szabad alábecsülni azt sem, hogy sok ember számára különösen nehéz felismerni, hogy szorult állapotban vannak, és a szükséges segítséget kérni.

Depresszió: megnyilvánulások és tünetek

A depresszió egy sor tünettel jellemezhető, amelyek személyenként változhatnak, és fontos hangsúlyozni, hogy mindannyian hasonló tüneteket tapasztalhatunk, de minél intenzívebb, gyakoribb és tartósabb az állapot, annál nagyobb a depresszió valószínűsége.

A depressziós állapot nagyon mély szomorúságot, áthidalhatatlan belső ürességet, tehetetlenségi állapotot, apátiát generál, az örömérzet teljes elvesztésével.

A depresszió jellegzetes tünetei a következők:

depressziós hangulat;
a normál tevékenységek iránti érdeklődés és öröm elvesztése;
étvágytalanság, ami súlycsökkenést vagy fokozott evési vágyat, különösen édes ételeket eredményez;
alvászavarok, mint például álmatlanság (elalvási nehézség, ismételt éjszakai ébredés vagy kora reggeli ébredés) vagy hiperszomnia (intenzív vágy vagy hosszú alvásigény)
pszichomotoros lassúság vagy izgatottság (pl. mozgások lelassulása, beszéd vagy képtelenség nyugodtan ülni, ellazult, folyamatos kéz- és/vagy testmozgások)
fáradtság vagy kimerültség érzése, energiahiány;
negatív énkép, az önbecsülés elvesztése;
túlzott vagy nem megfelelő önértékelés vagy bűntudat érzése;
csökkent koncentráció- és figyelemkészség;
határozatlanság vagy döntésképtelenség;
visszatérő halálgondolatok, öngyilkossági gondolatok, amelyek saját életük kioltásának tényleges kísérletét eredményezhetik.

Ezek a tünetek valódi depressziós patológiának (Major Depressiv Disorder) vagy reaktív vagy fiziológiás depressziónak tulajdoníthatók, azaz olyan depressziós epizódok, amelyek olyan fájdalmas életesemények következtében alakulnak ki, mint a gyász, az elválás, a betegség, a pánikrohamok stb.

Ezért elengedhetetlen a gondos és alapos diagnózis szerepe, amely megkülönbözteti a súlyossági fokot, amely lehet enyhe, közepes vagy súlyos.

A Mentális zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve (DSM – V) a specifikus tünetek alapján megkülönbözteti a következőket:

Zavaró hangulati rendellenesség
Major depresszív zavar
Tartós depressziós rendellenesség (dysthymia)
Premenstruációs diszfórikus rendellenesség
Anyag/kábítószer okozta depressziós rendellenesség
Depressziós rendellenesség egy másik egészségügyi állapot miatt
Specifikus vagy nem meghatározott depressziós rendellenesség.

Tekintettel az összetettségre, különbséget lehet tenni a súlyos depressziós rendellenesség és a tartós depressziós zavar között, hogy jobban megértsük bizonyos aspektusait.

Major Depresszív Zavar

Major depresszív zavar (gyakran major depresszióként azonosítják) az, amikor a tünetek közül öt vagy több jelentkezik 2 hét alatt, ami változást okoz a személy korábbi működési szintjéhez képest.

Depressziós hangulat a nap nagy részében, szinte minden nap, reménytelen szomorúság, ingerlékenység és pszichoszomatikus tünetek, társadalmi visszahúzódás és érdeklődés elvesztése szinte minden tevékenység iránt.

Tartós depressziós zavar (dysthymia)

A perzisztens depresszív zavar abban különbözik a major depressziótól, hogy enyhébb, de állandó súlyosságú depressziós tünetek jelentkeznek, különösen, ha a hangulatváltozás szinte minden nap jelen van legalább 2 évig.

Ebben az esetben a szomorúság megélt élménye jobban beépül a beteg aktuális eseményeibe, élettörténetébe, és tartós, időnként időszakos és rendszertelen lefolyású, de viszonylag rövid normalitási időközökkel.

A tüneti kép nem olyan súlyos, mint a major depresszióban, és különösen a következő jellemzőkben tér el az utóbbitól

a szomorúság és az elhagyatottság érzése jobban hasonlít a veszteség reaktív érzéséhez, mint az endogén érzéshez, amely a major depresszió epizódját jellemzi;
a tünetek változatosabbak;
a pszichomotoros funkciók nem érnek el jelentős változásokat;
nagyobb a függőség és reakciókészség a külső és környezeti helyzetekre;
időtartama változó, lefolyása krónikus.

Kockázati tényezők és a depresszió megelőzése

A depresszió az elemek összetett kölcsönhatásának eredménye.

A kutatások azt mutatják, hogy a depresszió okai két fő kockázati tényezőre vezethetők vissza

a biológiai tényező, azaz genetikai hajlam
a pszichológiai tényező, azaz az élet során elsajátított élmények és viselkedés.

Azok az emberek, akik életük során különösen kedvezőtlen eseményeken mentek keresztül, mint például gyász, trauma, nagyobb kockázatnak vannak kitéve a depressziós állapot kialakulásának.

Ezenkívül a depresszió az egyén általános egészségi állapotához is kapcsolódik; 25 szervi rendellenességben szenvedő ember közül 100 depresszióban is szenved.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

Kezelés: hogyan kezeljük a depressziót

A depresszió kezelése magában foglalja a különböző beavatkozások integrálását, amelyek célja a kóros állapot kezelésének súlyossága.

Ambuláns orvosi kezelés

A kezdeti megbeszélés a rendellenesség jelentésével, klinikai jellemzőivel és a kezelés lehetséges szükségességével kapcsolatos megfelelő információk megszerzése érdekében történhet ambuláns orvosi környezetben.

Pszichoterápia

A pszichoterápia a depresszióban szenvedő betegek támogatásának egyik alapvető eszköze.

Vannak különböző megközelítések, amelyek nagy hatékonyságot mutatnak, mint például a stratégiai terápia, a szisztémás-relációs terápia és a kognitív-viselkedési terápia.

Kevésbé súlyos esetekben elegendő egy jó pszichoterápiás kúra, míg súlyos depresszió esetén a pszichoterápiát megfelelő gyógyszeres kezelésnek kell kísérnie, a két terápiás folyamat előrehaladásának folyamatos figyelemmel kísérésével.

Farmakológiai terápia

A manapság leggyakrabban használt antidepresszánsok a következők:

szerotonin újrafelvételt gátló antidepresszánsok (más néven SSRI-k);
szerotonin és noradrenalin újrafelvételt gátló antidepresszánsok (SNRI-knek is nevezik);
specifikus noradrenerg és szerotonerg hatású antidepresszánsok (más néven NaSSA-k)
triciklikus antidepresszánsok (TCA);
noradrenalin újrafelvételt gátló antidepresszánsok (más néven NRI-k);
mások (trazodon, agomelatin, vortioxetin).

Az antidepresszánsokkal végzett pszichofarmakológiai kezelést a klinikai képen és a szubjektív tolerancián alapuló gondos orvosi mérlegelés után kell megkezdeni, a mellékhatások esetleges előfordulásának ellenőrzése mellett.

Kórházi ápolás

Kórházi ápolásra családi, társadalmi vagy környezeti támogatás hiányában, olyan esetekben van szükség, amikor a tüneti állapotok rendkívül súlyosak és magas öngyilkossági kockázatot mutatnak.