Photodermatosis: mi ez?

By Cristiano Antonino On May 6, 2023

A „fotodermatózis” kifejezés – más néven „fényérzékenység” vagy „napallergia” – a bőrnek a napfény hatására bekövetkező meglehetősen kóros reakciójára utal.

Mi az a fotodermatózis

A túlzott és nem szándékos napsugárzás veszélye évek óta ismert, ezért – a daganatos formációk, például a melanómák esetleges megjelenésének elkerülése érdekében – mindig ajánlott a mérsékelt, magas UVA és UVB védőszűrők által közvetített expozíció.

Ezek az óvintézkedések azonban nem feltétlenül elegendőek egyes alanyok esetében.

A hivatkozott alanyok fotodermatózisban szenvedők: a bőr túlzott reaktivitása az ultraibolya sugárzás (UVA és UVB) hatására, akár természetes eredetű (nap), akár mesterséges eredetű (naplámpák).

A fényérzékeny alany, miután minimálisan ki van téve a napsugarak hatásának – minden bizonnyal nem elegendő ahhoz, hogy egy egészséges alanyban károsodást okozzon – bőre mélyen gyökerező érzékenységét tapasztalja, amely csalánkiütéssel, bőrpírral vagy napallergiával jelentkezik.

Ez a tünet a napra adott valódi fotoallergiás vagy fototoxikus reakcióra utal.

Fototoxikus reakció

Az ultraibolya sugárzásra adott fototoxikus reakció a fényérzékeny egyénben az expozíció időpontjától számított 24 órán belül jelentkezik, és nyilvánvaló irritációban vagy túlzott leégésben nyilvánul meg a bőr napfénynek kitett részén.

Ez azért történik, mert az ultraibolya sugarak a bőrrel érintkezve reagálnak egy fényérzékenyítő anyaggal, amely aktiválódik és mérgező vegyületekké alakul, ami irritálja a bőr érintett részét.

Az immunrendszer tehetetlen ezzel a reakcióval szemben.

Fotoallergiás reakció

Az ultraibolya sugarakkal szembeni fotoallergiás reakció hosszabb időn belül, általában 24-72 órán belül jelentkezik a fényérzékeny egyénben attól az időponttól számítva, amikor a bőrt napsugárzásnak teszik ki.

A fototoxikus reakcióval ellentétben a fotoallergiás reakciónál az immunrendszer sejt által közvetített immunológiai válaszon keresztül avatkozik be.

Az expozíciós kitörések – vörös, viszkető, hámló foltokkal és hólyagokkal – ezért hajlamosak először az ultraibolya sugárzás által érintett területeken megjelenni, majd átterjedni azokra a területekre, amelyeket a kitettség nem érintett.

A fotoallergiás reakció – csaknem minden allergiás megnyilvánuláshoz hasonlóan – olyan egyéneknél jelentkezik, akiket korábban az allergénnel való ismételt expozíció, vagy egy helyileg alkalmazott gyógyszer hatására érzékenyítettek, majd a napsugarak hatásának voltak kitéve.

A fotodermatózis okai

Etiológiájuk szerint a fotodermatózishoz vezető okok négy makrocsoportba sorolhatók.

Az idiopátiás eredetű okok

Ebben az esetben a fotodermatózis tényleges okai ismeretlenek.

Az ultraibolya sugárzásnak való kitettség szoláris csalánkiütést, polimorf fénykiütést, krónikus aktinikus dermatitiszt, aktinikus viszketést okozhat.

Iatrogén okok

Ha az okok iatrogén eredetűek, ez azt jelenti, hogy a fotoszenzitizáció a fotoszenzitizáló szerek, például amiodaron, tetraciklinek, gombaellenes szerek, retinoidok, vízhajtók helyi alkalmazásának vagy orális adásának a következménye.

Bizonyos kozmetikumok, vegyszerek, parfümök, színezékek vagy fertőtlenítőszerek használata szintén fényérzékenységet okozhat.

Metabolikus okok

Metabolikus fotodermatózisról akkor beszélünk, ha az anyagcserezavar vagy egyensúlyhiány következménye; ezek a pellagrában vagy porfiriában szenvedők esetei.

Genetikai okok

Másrészt genetikai fotodermatózisról beszélünk, ha a fotodermatózis egy már meglévő genetikai betegség, például albinizmus, Bloom-szindróma vagy Rothmund-Thomson-szindróma következménye vagy megnyilvánulása.

Fotodermatózis: a tünetek felismerése

A fotodermatózis – a fényérzékeny egyén sajátosságaitól függően – eltérő tünetekkel és eltérő intenzitással jelentkezhet, ahogyan az allergiás reakció kiváltásához szükséges ultraibolya sugárzás hatásának mértéke is eltérő.

Amint azt korábban kifejtettük, a bőr gyulladásos reakciója lehet fototoxikus vagy allergiás; mindkét esetben az arc, a karok és a mellkas felső része a legérzékenyebb a fényérzékenységre.

A napsugarak hatásának kitéve ezeken a területeken bőrpír, duzzanat, fájdalom, csalánkiütés, ekcéma, viszkető kiütések és hólyagok jelenhetnek meg a fényérzékeny alanyon.

Hiperpigmentált területek is megjelenhetnek.

Ennek a tünetnek a következményeként – a túlzott napozásra jellemző – szisztémás szövődmények, például hidegrázás, fejfájás, láz, hányinger, fáradtság és szédülés léphet fel.

Ha az alany krónikus fotodermatózisban szenved, bőre hajlamos lesz minden expozíció után hegesedni és megvastagodni.

Ha a fotodermatózis genetikai eredetű, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy az illetőnél bőrdaganatok alakulnak ki.

A fotodermatózis diagnosztizálása és kezelése

Attól a pillanattól kezdve, hogy az ultraibolya sugárzásnak való minimális expozíció után túlzott bőrreakciókat tapasztalunk, bőrgyógyász szakorvoshoz kell fordulni, hogy megpróbálják azonosítani a fényérzékenység kialakulásának okát.

A bőrgyógyász annak érdekében, hogy pontosan és egyértelműen azonosítani tudja a fény által kiváltott reakció típusát, kezdetben objektív vizsgálatot végez, és teljes körű információt gyűjt a pontos anamnézishez.

A beteg klinikai képének további meghatározása érdekében néhány vér- és vizeletvizsgálat is kérhető, amelyek hasznosak lehetnek az összefüggő betegségek azonosítására, vagy az anyagcsere- vagy genetikai okok jelenlétének kizárására.

Allergiavizsgálatot (fotótapasz vagy fotóteszt) is kérhet a bőrgyógyász, hogy megpróbálja pontosabban azonosítani, milyen anyagok okozhatták vagy ronthatták a páciens fotodermatózisát.

A diagnózis felállítása után a bőrgyógyász előírja a páciens számára a legmegfelelőbb terápiát, amelyet követni kell, hogy megpróbálja megoldani – vagy legalábbis csökkenteni – a fényérzékenységet.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

A fotodermatózis bizonyos típusai fényterápiával kezelhetők: a dermisz egy részét szabályozott fénynek teszik ki, hogy deszenzibilizálják vagy megpróbálják kontrollálni a tüneteket.

Alternatív megoldásként vagy egyidejűleg a bőrgyógyász gyógyszeres terápiát is előírhat, amely általában antihisztaminokon alapul a viszketés csökkentésére; szteroidok a gyulladás csökkentésére; glükokortikoidok a kiütések kezelésére; vagy immundepresszánsok az immunrendszer működésének elnyomására, különösen azoknál a betegeknél, akik rendkívül érzékenyek a napra.

Különösen ezek a különösen érzékeny alanyok nem feltétlenül alkalmasak fényterápiás kezelésre, amely alternatívájaként hidroxiklorokint, talidomidot, béta-karotint vagy nikotinamidot alkalmaznak, hogy ellenállóbbá tegyék a bőrt az ultraibolya sugárzás káros hatásaival szemben.

Fotodermatózis: lehetséges szövődmények

A legtöbb esetben a fotodermatózis csak átmeneti vagy könnyen megoldható.

A fényérzékenység kórokozójának azonosítása után a fotodermatózis visszafejlődik és teljesen spontán megszűnik.

Ha a fotodermatózist genetikai vagy metabolikus okok idézik elő, bizonyos szövődmények léphetnek fel, amelyeket nem szabad alábecsülni.

Sötét foltok vagy hiperpigmentált területek jelenhetnek meg a bőrön, még az irritáció megszűnése után is; a bőr idő előtt elöregedhet; bőr bazálissejtes karcinóma, spinocelluláris karcinóma vagy melanoma kialakulása léphet fel.

Emiatt mindenkinek, akinél krónikus fotodermatózist diagnosztizáltak, javasoljuk, hogy az év minden szakában tegyen bizonyos óvintézkedéseket, hogy megvédje bőrét a napsugarak káros hatásaitól, például a szabadban történő tevékenységeket csak a hűvösebb napszakokban tervezze, alkalmazzon rendszeres időközönként széles spektrumú fényvédőt, és mindig viseljen védőruházatot és napszemüveget, hogy megvédje bőrét a napsugarak káros hatásaitól.