Pitvarfibrilláció: tünetek, amelyekre figyelni kell

By Cristiano Antonino On 26. november 2022.

A pitvarfibrilláció a lakosság leggyakoribb aritmiája, és gyakorisága az életkor előrehaladtával növekszik

A betegségben szenvedő betegek többsége 65 év feletti, a férfiak nagyobb arányban érintettek, mint a nők.

Ennek a betegségnek a kialakulása nagyon negatív hatással lehet a betegek életminőségére.

A VILÁG VEZETŐ VÁLLALATA DEFIBRILLÁTOROK ÉS SÜRGŐSSÉGI ORVOSI ESZKÖZÖK KIÁLLÍTÁSÁBAN? LÁTOGATSON MEG A ZOLL BÓDJÁT A VÉSZKIÁLLÍTÁSON

Mi a pitvarfibrilláció?

Ez az aritmia szívpatológia, és akkor fordul elő, ha a pitvari tevékenység szabálytalan és szervezetlen, és az összehúzódások a normálisnál nagyobb arányban fordulnak elő (szívfibrilláció).

Ennek a rendellenességnek a hátterében a szív elektromos hibája áll, amely a pitvarok „rövidzárlatát” okozza.

A kóros elektromos impulzusok akár 300 ütés/perc frekvenciát is elérhetnek, és az esetek túlnyomó többségében a pulmonalis vénákban található szívsejtekből származnak.

Ez nagyon igaz a paroxizmális pitvarfibrilláció esetén.

Normális esetben az elektromos jel a jobb pitvarban található sinoatriális csomópontból származik: innen a jel a bal pitvarba jut, a pitvar összehúzódik, az impulzus áthalad a pitvarkamrai csomóponton (egyfajta gát a pitvarok és a kamrák között) és az elektromos impulzus ezután átjut a kamrákba.

Ezek viszont összehúzódnak és vért pumpálnak a test többi részébe.

A pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél az történik, hogy a szív felső részének (a pitvarok) összehúzódása aritmiás, nagyon gyors, és nincs szinkronban az alsó részével (a kamrák).

A pitvarfibrilláció három típusa

Klinikai szempontból a pitvarfibrilláció három típusa különböztethető meg: paroxizmális, perzisztens és állandó.

Paroxizmális pitvarfibrillációról akkor beszélünk, ha szórványos és csak néhány órán át tartó epizódok jelentkeznek, és egy héten belül megszűnnek.

Ezt a rendellenességet szakemberrel kell kezelni és ellenőrizni, hogy megelőzze a súlyosbodását.

Valójában a perzisztens a pitvarfibrilláció következő szakasza: egy olyan fibrilláció, amely több mint 7 napig tart, és amelynek megszakításához beavatkozásra van szükség, mert nem regresál önállóan.

Végül az állandó pitvarfibrilláció az a forma, amelyről úgy ítélik meg, hogy már nem reverzibilis.

Kardioprotekció és szív -újraélesztés? LÁTOGASSA MEG AZ EMD112 BOOTH -T VÉSZHELYZETI EXPO -N MOST, hogy többet tudjon meg

A pitvarfibrilláció tünetei

A pitvarfibrillációban szenvedő betegek általában szabálytalan, gyakran felgyorsult szívverést (aritmiás szívverést) tapasztalnak; légszomjat (dyspnoét) és gyengeségérzetet is tapasztalhatnak.

A tünetek epizodikusak lehetnek, vagy gyakrabban fordulhatnak elő fizikai erőfeszítés során. Néhány esetben azonban, amelyek nem olyan ritkák, a pitvarfibrilláció tünetmentes.

Ezek az esetek nagyon kényesek, mert a beteg nem érez semmilyen figyelmeztető jelzést, minden kezelés késik, és a szív funkcionális kapacitása csökkenhet, valamint megnő a perifériás embóliás jelenségek kockázata.

Valójában a pitvarfibrilláció jelentősen megnöveli a thromboticus események kockázatát: a pitvarok mechanikai mozdulatlansága kedvezhet az agyi keringést elérő, agyi ischaemiát és stroke-ot okozó vérrögök kialakulásának.

Pitvarfibrilláció: kockázati tényezők

Bizonyos körülmények elősegíthetik az aritmia ezen formájának kialakulását, például:

artériás hipertónia;
miokardiális infarktus;
szív elégtelenség;
cukorbetegség;
billentyűpatológiák;
szívsebészeti beavatkozások eredményei;
pajzsmirigy- vagy tüdőpatológiák.

Ezenkívül egyes tanulmányok lehetséges összefüggést azonosítottak a pitvarfibrilláció és a gastrooesophagealis patológiák között.

Az alvási apnoe szindróma erős összefüggésben áll a szívritmuszavarokkal, különösen a fibrillációval.

Vizsgálatok a diagnózishoz

Szabálytalan szívverés esetén érdemes kardiológushoz vagy aritmológushoz fordulni, aki egy sor vizsgálat elvégzésére hívja fel a pácienst.

A diagnózis választott vizsgálata az elektrokardiogram.

A korai diagnózis elengedhetetlen a beteg szív- és érrendszeri egészségének megőrzéséhez.

Az ellenőrizetlen fibrilláció szívelégtelenséghez vezethet, és növelheti a stroke kockázatát.

Minden fibrillációban szenvedő betegnek rendelkeznie kell egy 24 órás EKG-holterrel, amely a pitvarfibrilláció „terhének”, azaz a napi epizódok teljes időtartamának felmérésére szolgál.

A holter meg tudja állapítani, hogy a pitvarfibrilláció jön és megy, vagy mindig jelen van.

Ezzel a műszerrel a pitvari extrasystole jelenlétét is meg lehet erősíteni, ami a legtöbb esetben a fibrillációt kiváltó tényező: ezért ezeknek az extrasystoláknak az azonosítása alapvető fontosságú.

Kapcsolódó hozzászólások