Traumás csontsérülések: az elmozdult törés
Összetett törés: mit jelent? A csonttörés traumás vagy kóros eredetű sérülés, amely a csontváz bármely részét érintheti
Különböző típusú törések léteznek, amelyek etiológiájuk vagy a sérülési eseményt követő csonkok elhelyezkedése alapján osztályozhatók.
Különösen az elmozdult törés olyan sérülés, amelyben a csonttörés két vagy több csontszegmens kialakulásához vezet, amelyek elvándorolnak fiziológiás helyzetükből; ez egy nagyon kényes állapot, amely különleges figyelmet igényel az egészségügyi személyzettől.
Ha egy beteg elmozdult törést szenved, rendkívül fontos az azonnali beavatkozás az érintett terület működőképességének teljes helyreállítása érdekében: ha nem kezelik megfelelően, a törés valójában egy sor súlyos szövődményhez vezethet.
A törés kezelése általában magában foglalja a sérült terület rögzítését külső merevítőkkel vagy belső védőeszközökkel.
Ami a gyógyulási időt illeti, egy összetett törés 2 és 16 hét között tarthat a teljes gyógyuláshoz.
Csonttörések: mik ezek és minek köszönhető
A csonttörés olyan csontvázsérülés, amely egy csont teljes vagy részleges törésével jár.
Amikor a csont megsérül, két vagy több töredék képződhet, amelyeket töréscsonkoknak neveznek; a köztük keletkező teret törésrímnek nevezzük.
Lebontott törés esetén a töréscsonkok fiziológiás helyzetükből elmozdulnak, ezért átrendezést igényelnek.
A csonttörés különböző sérülési mechanizmusok eredményeként következhet be, ami lehet hajlítás, csavarás, összenyomás vagy avulzió.
Hajlító töréseknél a törést a csont természetellenes görbülete okozza, míg torziós törések esetén a csont hirtelen forgómozgáson megy keresztül; kompressziós törések akkor fordulnak elő, amikor a csont szivacsos szövete a diaphysis és az ízületi üreg közé zúzódik.
A könnytörést vagy avulziós törést viszont heves izomösszehúzódások okozzák, amelyek csontleválást eredményeznek az érintett izom ínbeillesztésénél.
Mik az okok: traumás törések és kóros törések
Az elmozdult törésnek több oka is lehet: traumatikus, patológiás vagy stresszes törés.
Részletesen:
- Traumás törések: a törés lehet traumatikus esemény, például baleset, ütés, esés stb. következménye. Ahhoz, hogy törés legyen, a traumás eseménynek olyan erővel kell rendelkeznie, amely meghaladja a csontszerkezet ellenállási határait ( nagy energiájú trauma): a trauma lehet közvetlen típusú, abban az esetben, ha a törés pont azon a ponton történik, ahol az erőt kifejtik, vagy lehet közvetett típusú is, ha a törés bizonyos távolság.
- Kóros törések: bizonyos kóros rendellenességek gyengíthetik a csontszerkezetet és alááshatják annak ellenálló képességét, mint például csontdaganatok, osteomyelitis, osteopenia vagy osteoporosis, vagy osteogenesis imperfecta (más néven Lobstein-kór) esetén; ezekben az esetekben jelentősen csökken a törés keletkezéséhez szükséges erő (alacsony energiájú trauma), és esetenként a beteg csont spontán tönkremenetele is előfordulhat.
- Stressztörések: tartós töréseknek is nevezik, ezek akkor fordulhatnak elő, ha a test egy bizonyos területe folyamatos igénybevételnek van kitéve, ami idővel mikrotraumák és mikroelváltozások újbóli előfordulását eredményezi az egészséges csonton.
Fő tünetek
Az elmozdult törést szenvedő betegek a trauma típusától, az elszenvedett károsodás súlyosságától és az érintett testterülettől függően eltérő intenzitású tüneteket mutathatnak.
Általában különösen fájdalmas állapotról van szó, mivel a fájdalom fogadásáért felelős idegvégződések, azaz a nociceptív idegvégződések ingerlésével jár.
Sok esetben a betegeket traumatikus sokk érheti, amely éppen az erős fájdalom miatt astheniát, lipotimiát, ájulást, alacsony vérnyomást, tachycardiát és dyspnoét eredményez.
A dekompenzált törés fő tünetei a következők:
- Fájdalom és sokk;
- a sérült terület csökkent mobilitása;
- A trauma által érintett rész használatának képtelensége, azaz funkcionális impotencia;
- Duzzanat és ödéma a környező szövetek gyulladásos reakciójának duzzanata miatt;
- Ecchymosis és hematómák a bőr alatti szövetben lévő erek felszakadása miatt;
- Vérzés, különösen lebomlott és látható törések esetén;
Amint már említettük, ha a megfelelő intézkedéseket nem teszik meg gyorsan, a csonttörések hajlamosak lehetnek olyan szövődményekre, amelyek alááshatják a beteg egészségét.
Mindenekelőtt idegsérülések fordulhatnak elő: ha egy ideg tartósan összenyomódik egy csonttöredék alatt, vagy a törést körülvevő szövetben felgyülemlett folyadék miatt a beteg szenzoros és mozgásos bénulást szenvedhet, ami rontja a funkciót. az érintett területről.
Továbbá, ha a törött területet nem rögzítik időben, fennáll annak a veszélye, hogy a csont nem gyógyul megfelelően, ami deformációhoz és tartós fájdalomhoz vezet.
Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a sérülés súlyosbodásának elkerülése érdekében a sérült végtag rögzítésére, a beteg mozgatására, illetve az érintett terület masszírozására irányuló manőverek megkísérlése egyáltalán nem tanácsos.
Végül a törések nagy kockázatot jelentenek a tromboembóliás jelenségek kialakulására, amelyek a véráramba kerülve befolyásolhatják a beteg neurológiai, tüdő- és szívműködését, mint például zsírembóliák, vénás trombózisok és tüdőembóliák esetében.
Ebből a célból megelőző intézkedéseket tesznek azáltal, hogy a betegnek antikoagulánsokon alapuló gyógyszeres terápiát írnak fel.
A törések osztályozása
A csonttörések különböző jellemzőket mutathatnak, amelyek alapján lehetséges a különböző típusú törések megkülönböztetése.
Elmozdult törés vagy összetett törés
Az első megkülönböztetés a csonkok sérülésből eredő lehetséges elmozdulására vonatkozik: amint már említettük, a lebontott töréseknél a csontszegmensek anatómiai ülőhelyükhöz képest elmozdulnak, és ezért a csonkok elvesztik fiziológiai helyzetüket; a töredékek mozgásától függően lehetnek oldalirányú, szögletes, hosszanti vagy forgási törések.
Ha viszont a törés nem okoz változást a csontok megszokott helyzetében, akkor a törést összetett törésnek nevezzük, és általában gyorsabb és simább lefutású.
Nyílt törés vagy zárt törés
Ha a törés a bőr szakadását okozza, akkor azt exponált törésnek nevezzük, amelyben a csontcsonkok és az alatta lévő szövetek kinyúlnak; a látható törés számos kockázatot jelent a páciens számára, mivel ez egy nagyon instabil sérülés, amely növeli a vérzés és a fertőzés kockázatát.
Ha viszont egy traumát követően a csontot borító bőr sértetlen marad, zárt törésről beszélünk; szem előtt kell azonban tartani, hogy zárt törések esetén is előfordulhat belső vérzés vagy egyéb szövődmény.
Egyszerű törés vagy többszörös törés
A sérült területtől függően meg lehet különböztetni a teljes csonttörést, amelyben a teljes csontszegmens megsérül, és a nem teljes töréseket, amelyek csak a csont egy részét érintik.
Ezenkívül a trauma típusától függően a csont különböző mértékben károsodhat: ha a sérülés két különálló szegmensre leválást okoz, akkor egyszerű törést szenvedünk; ha viszont a sérülés több csonttöredékből származik, akkor több töredékes vagy aprított sérülésünk van, több törésperem esetén.
Apró törés diagnosztizálása és kezelése
A diszlokált törés diagnózisa egy sor speciális vizsgálaton, azaz röntgenen, CT-n és MRI-n alapul: ezek a vizsgálatok elengedhetetlenek a törés típusának, az elváltozás helyének és kiterjedésének pontos megállapításához.
Általánosságban elmondható, hogy a törés kezelése mindenekelőtt a traumának kitett terület immobilizálását foglalja magában.
Elmozdult törés esetén a csont végeit át kell igazítani a gyógyulási folyamat elősegítése érdekében.
Ezt az eljárást redukciós műtétnek nevezik, és végezhető külső manipulációval, zárt redukcióval vagy műtéttel.
Miután a csontdarabokat újra beállították, vagy külső merevítőkkel, például gipszekkel és sínekkel, vagy belső rögzítőelemekkel, például lemezekkel, fémszegekkel és intramedulláris csavarokkal kell a helyükön tartani.
Az időtartam immobilizáció függ a törött csonttól, a lehetséges szövődmények jelenlététől, a beteg életkorától és a sérülés típusától: a törést átlagosan legalább 2-8 hétig immobilizálják.
Ha egy törött csontot megfelelően elhelyeztek és mozdulatlanul tartanak, a gyógyulási folyamat általában egyszerű, és spontán módon megy végbe, átmeneti bőrkemény szövet képződésével, amely az oszteoblasztok hatására fokozatosan új csonttá alakul.
Mi a teendő, ha a törés nem gyógyul?
Egyes esetekben a csont nehezen gyógyul vagy teljesen megszilárdul, és a lézió töredékei lágyszövettel kapcsolódnak össze a gyógyulás érdekében: a törés nem gyógyulását pszeudoarthrosisnak nevezik.
Számos kezelés alkalmazható ennek az állapotnak a megoldására, ezek közé tartozik az ultrahangterápia, csontátültetés vagy őssejtkezelés.
A törés konszolidációja után szükség lehet az érintett terület izomerejének és funkcióinak helyreállítására gyógytornával.
Olvassa el még
Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre
Csonttörés: Mik azok az összetett törések?
Epicondylitis a könyökben: mi ez, hogyan diagnosztizálják és mik a teniszkönyök kezelése
Sérülések kezelése: mikor van szükségem térdmerevítőre?
Csuklótörés: hogyan lehet felismerni és kezelni
Carpal tunnel szindróma: diagnózis és kezelés
Hogyan kell feltenni a könyök- és térdkötést
Térdszalag-szakadás: tünetek és okok
Oldalsó térdfájdalom? Lehet Iliotibialis Band szindróma
Térdficamok és meniszkisérülések: hogyan kezeljük őket?
Stressztörések: kockázati tényezők és tünetek
Mi az OCD (rögeszmés-kényszeres zavar)?
RICE kezelés lágyszöveti sérülésekre
RENDŐRSÉG vs RICE: Az akut sérülések sürgősségi kezelése
Nyílt törések és csonttörések (összetett törések): csontsérülések lágyszövet- és bőrkárosodással
Csontkallusz és pszeudoarthrosis, amikor a törés nem gyógyul: okok, diagnózis és kezelés
Elsősegélynyújtás, törések (csonttörés): Tudja meg, mire kell figyelnie és mit kell tennie
Epicondylitis vagy teniszkönyök: hogyan kell kezelni?
Könyöktörés: mit kell tenni az esés és a gyógyulási idő után