Enterális táplálás: mikor van szükség mesterséges táplálásra?
Enterális táplálás: azok mesterséges táplálása, akiket élettani úton nem lehet megfelelően táplálni
Az enterális táplálás nélkülözhetetlen az étvágytalanságban, emésztési szűkületben vagy fisztulában, nyelési rendellenességben szenvedők számára
A parenterális tápláláshoz képest ennek a tápláléknak a következő előnyei vannak
- A gyomor-bél traktus szerkezetének és működésének jobb megőrzése
- Csökkentett költségek
- Valószínűleg kevesebb szövődmény, különösen fertőzések
Az enterális táplálás speciális indikációi a következők:
- Elhúzódó anorexia
- Súlyos fehérje-energia alultápláltság
- Kóma vagy depressziós szenzor
- Májelégtelenség
- A szájon át történő táplálás képtelensége a fej, ill nyak sérülés
- Metabolikus stresszt okozó súlyos betegségek (pl. égési sérülések).
Egyéb indikációk közé tartozhat a bélműtét előkészítése súlyosan beteg vagy alultáplált betegeknél, az enterocutan fistulák lezárása és a vékonybél adaptációja masszív bélreszekció után vagy olyan betegségek esetén, amelyek felszívódási zavart okozhatnak (pl. Crohn-betegség).
Miért nevezik az enterális táplálást mesterségesnek:
Mesterséges, mert a mesterségesen előállított tápanyagkeverékeket szabványos mennyiségű fehérjével, szénhidráttal, lipidekkel, ásványi anyagokkal, vízzel, vitaminokkal és nyomelemekkel használják, amelyek teljes mértékben kielégítik a szervezet anyagcsere-szükségleteit.
Az ilyen táplálkozást a nem egészségügyi dolgozók nagyon jól tolerálják és könnyen kezelik otthon.
A mesterséges tápláláson átesett emberek bármilyen tevékenységet végezhetnek, és ha a körülmények megengedik, szájon át is táplálkozhatnak.
A mesterséges táplálás négy módszerrel végezhető: nasogastricus szondával, pharyngostomiás szondával, gasztrosztómiás szondával és jejunostómiás szondával.
Olvassa el még:
A VYGON Group piacra dobja az Easymoov6-ot, egy intuitívabb enterális etetőszivattyút