Emergency Live | University of Augsburg issued a study that links Tubular Autophagy and Kidney Failure in diabetics

Cukorbetegség: okok, tünetek és szövődmények

By Cristiano Antonino On 23. november 2022.

A cukorbetegség egy krónikus betegség, amelyet a vércukorszint emelkedése jellemez, azaz a vérben a cukor azon koncentrációja, amelyet a szervezet nem képes fenntartani a normál határokon.

Hiperglikémia akkor fordul elő, ha a vércukorszint éhgyomorra meghaladja a 100 mg/dl-t vagy étkezés után két órával a 140 mg/dl-t.

Ez az állapot függhet a működés hibájától vagy az inzulin termelésének hiányától, a hasnyálmirigy által kiválasztott hormontól, amely a cukrok és az élelmiszer egyéb összetevőinek metabolizmusára szolgál, hogy az egész szervezet számára energiává alakuljon (például benzin a motor számára).

Ha a vércukorszint kétszer olyan magas, mint 126 mg/dl vagy magasabb, cukorbetegséget diagnosztizálnak: a magas vércukorszint – ha nem kezelik – idővel krónikus szövődményekhez vezet a vese, a retina, a perifériás idegek és a szív- és érrendszer (szív) károsodásával. és artériák).

A cukorbetegség típusai

A cukorbetegségnek három típusa van: 1-es típusú cukorbetegség, 2-es típusú cukorbetegség és terhességi cukorbetegség.

1-es típusú cukorbetegség (rövidítve DM1 vagy T1DM)

Az 1-es típusú (vagy inzulinfüggő) cukorbetegség egy krónikus, autoimmun betegség, amely a hasnyálmirigy inzulintermelésének kudarcára vezethető vissza, az inzulintermelő szigetek immunrendszeri okok miatti elpusztulása miatt.

Ez a diabétesz egyik formája, amely elsősorban gyermek- és serdülőkorban kezdődik (2-25 éves kor között, ezért is nevezték egykor gyermekkori cukorbetegségnek), bár nem ritka a 40 éves kor előtti felnőttkori eset sem.

Gyakran hirtelen jelentkezik, és olyan tünetekkel, mint a fáradtság, erős szomjúság és nagy mennyiségű vizelet, fogyás és kiszáradás.

Az 1-es típusú cukorbetegeknek ezért kívülről kell bevenniük az inzulint, akár több szubkután injekcióval a nap folyamán (3+1), akár egy kis pumpával (pumpával), amely folyamatosan a bőr alá fújja be a szükséges inzulint.

2-es típusú cukorbetegség (rövidítve DM2 vagy T2DM)

A 2-es típusú (nem inzulinfüggő) cukorbetegség a termelt inzulin mennyiségének és működésének megváltozása következtében fellépő krónikus betegség, amelyet magas vércukorszint jellemez.

Ez a cukorbetegség leggyakoribb formája (96%), általában felnőttkorban fordul elő, különösen azoknál a túlsúlyos vagy elhízott embereknél, akiknek családjában szerepel cukorbetegség.

Fokozatosan kezdődik, és gyakran tünetmentes marad sokáig, amíg a vércukorszint folyamatosan elég magas lesz ahhoz, hogy intenzív szomjúságot és gyakori vizelést okozzon, vagy húgyúti vagy nemi szervek fertőzései jelentkezzenek.

A 2-es típusú cukorbetegségben az inzulintermelés megvan, de a célszövetek (izmok, máj és zsírszövet) működése károsodott, ezért beszélünk inzulinrezisztenciáról, mint a betegség fő hibájáról.

A 2-es típusú cukorbetegség fő terápiája a rendszeres és állandó fizikai aktivitás és a megfelelő étrend, amely alkalmas a túlsúly csökkentésére, az inzulin megfelelő működésének helyreállítására.

A megfelelő életmód mellett léteznek olyan gyógyszerek, amelyek ma már igen változatos választékot kínálnak, de elsőként a metformint alkalmazzák, amely segít javítani az inzulin működését.

Terhességi cukorbetegség (rövidítve GDM)

A terhességi diabétesz (GDM) vagy diabetes gravidarum a 2-es típusú cukorbetegség egyik formája, amely a terhességek körülbelül 10%-ában fordul elő a második felében vagy az utolsó trimeszterben, és hajlamos a szüléskor eltűnni, de kockázati állapotot jelent az anya cukorbetegsége szempontjából. az elkövetkező években.

A GDM kockázati tényezői: életkor > 35 év, cukorbetegség a családban, elhízás, magas kockázatú etnikai hovatartozás.

Köztes formák: LADA cukorbetegség

Ez az 1-es típusú cukorbetegséghez hasonlóan autoimmun eredetű cukorbetegség, amely hosszú ideig fenntartja a maradék inzulintermelést, így a betegség kialakulása inkább hasonlít a 2-es típusú cukorbetegséghez.

Vékony alanyoknál jelentkezik, és hosszú ideig kezelhető orális terápiákkal: a cukorbetegség összes formájának körülbelül 10%-át teszi ki.

A cukorbetegség okai és kockázati tényezői

Az 1-es típusú cukorbetegség okai nem teljesen tisztázottak, de még a triviális vírusfertőzéseket is felismerik, amelyek megtámadhatják és elpusztíthatják a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit, mint pl.

kanyaró
citomegalovírus
Epstein-Barr
coxsackie vírus.

A 2-es típusú cukorbetegség fő kockázati tényezői viszont a

túlsúly és elhízás;
genetikai tényezők: a családi anamnézis növeli a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát;
etnikai hovatartozás: a legtöbb megbetegedést a szubszaharai Afrika, valamint a Közel-Kelet és Észak-Afrika lakosságában jegyezték fel;
környezeti tényezők, különösen az egészségtelen életmóddal kapcsolatosak (ülő életmód és elhízás);
terhességi cukorbetegség, azaz a terhesség alatt megjelenő cukorbetegség;
életkor: a 2-es típusú cukorbetegség az életkor előrehaladtával fokozódik, különösen 65 év felett;
magas zsírtartalmú étrend, amely elősegíti az elhízást
alkoholfogyasztás;
mozgásszegény életmód.

A cukorbetegség jelei és tünetei

A betegség vércukorszinttől függő tünetei az

polyuria, azaz magas vizelettermelés még éjszaka is (nocturia)
intenzív szomjúságérzet (polydipsia);
polifágia (intenzív éhség);
a szervezet folyadékpótlási igénye és súlyos kiszáradás (száraz nyálkahártya);
fáradtságérzés (aszténia);
fogyás;
gyakori fertőzések;
homályos látás

Az 1-es típusú cukorbetegségben gyorsan és nagy intenzitással jelentkeznek; T2 cukorbetegségben viszont a tünetek kevésbé nyilvánvalóak, sokkal lassabban alakulnak ki, és hónapokig vagy évekig észrevétlen maradhatnak.

A diagnózis gyakran véletlenül, bármilyen okból végzett vizsgálatok során történik: a 126 mg/dl feletti vércukorszint megállapítása lehetővé teszi a 2-es típusú cukorbetegség diagnózisának felállítását, amelyet egy második vércukor- és HbA1c-teszttel kell megerősíteni.

Diagnózis

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

A cukorbetegség diagnózisa vérvizsgálattal történik.

A fő tesztek a következők:

vércukorszint reggel, legalább 8 órás koplalás betartása után. A 126 mg/dl vagy annál nagyobb értékek „cukorbetegséget” jeleznek;
glikált hemoglobin (HbA1c), amely az elmúlt 2-3 hónap vércukorszintjének átlagát fejezi ki. A 6.5% feletti értékek cukorbetegség jelenlétét jelzik;
glükóz terhelési teszt: ha az éhomi vércukorértékek 100 és 126 között vannak, akkor ez a teszt elvégezhető a diagnózis felállításához. Vegyen be 75 gramm glükózt vízben oldva, és mérje meg vércukorszintjét a 0. időpontban és 2 óra múlva. Ha a vércukorszint két óra elteltével eléri vagy meghaladja a 200 mg/dl-t, az cukorbetegség jelenlétét jelzi.

A cukorbetegség szövődményei

Az 1-es típus akut és krónikus szövődményekhez vezethet.

A leggyakoribb és legfélelmetesebb akut szövődmény a hipoglikémia, azaz a vércukorszint hirtelen csökkenése 70 mg/dl alatti vércukorszint mellett (a befecskendezett inzulintöbblet vagy az el nem evett étkezés miatt), amely izzadással, remegéssel, éhséggel jár, szívdobogásérzés, amelyhez zavartság és gyengeség is társulhat.

Cukor, gyümölcslé, méz vagy édes ital fogyasztásával korrigálható a 15-ös szabály szerint: 15 g cukor, majd 15′ után ellenőrizzük, amíg a vércukorszint meg nem haladja a 100 mg/dl-t.

Az inzulint szedő cukorbetegeknek mindig néhány tasak cukrot kell magukkal vinniük minden vészhelyzet esetére.

A második akut szövődmény a súlyos és hosszan tartó hyperglykaemia, amely egy étkezésből és az inzulin adag elfelejtéséből, vagy egy egyidejű lázas betegség vagy fertőzés, vagy trauma következtében alakulhat ki.

Hiperglikémia esetén a vészharangok, amelyek a vércukorszint korai ellenőrzésére és a vizeletben a ketonok jelenlétére szólítanak fel: homályos látás, ingerlékenység, gyakori vizelési inger, erős szomjúság, fáradtság és koncentrálási nehézség.

A diabetológusok tanácsa szerint, ha a vércukorszint tartósan 250 mg/dl felett marad, fontos kiegészítő inzulin (korrekciós dózis) adása, és azonnal értesíteni kell diabetológusát.

Ezek a szövődmények ritkábban fordulnak elő 2-es típusú cukorbetegeknél, és az alkalmazott terápiától függenek: inzulin vagy szulfonilurea alkalmazása esetén hipoglikémia léphet fel.

A krónikus szövődmények viszont mind a T1, mind a T2 esetében azonosak, több szervet érintenek, és a rosszul kontrollált vagy elhanyagolt anamnézis következményei.

Lehetnek rokkantak vagy akár végzetesek is:

szív- és érrendszeri betegségek, például angina, szívroham, szélütés, érelmeszesedés a lábak artériáiban, keringési nehézségekkel;
szembetegségek, például diabéteszes retinopátia, szürkehályog és glaukóma;
idegkárosodással járó neuropátia, amely bizsergésben, égő érzésben vagy a lábujjak érzésének elvesztésében nyilvánul meg, ami aztán az egész lábfejre és lábszárra kiterjed; hasmenés vagy székrekedés, hányinger és hányás is megjelenhet, és férfiaknál merevedési zavar léphet fel;
nefropátia, azaz a vesefunkció progresszív csökkenése, amely krónikus veseelégtelenséghez vezet;
fekélyek az alsó végtagokban és kisebb-nagyobb amputációk, akár apró sebekből származó súlyos fertőzések következtében, amelyek megfelelő és időben történő kezelés hiányában elfertőződnek.

Az ilyen szövődmények kockázata minimálisra csökkenthető a vércukorszint és más kockázati tényezők, például a magas vérnyomás és a magas koleszterinszint megfelelő ellenőrzésével, valamint a diabetológus által előírt éves ellenőrzésekkel.