Álmatlanság: az alvászavar tünetei és kezelése

By Cristiano Antonino On 17. március 2023.

Az álmatlanság az alvás mennyiségével vagy minőségével kapcsolatos elégedetlenség állapotából áll

Az álmatlanságra jellemző

nehézségek az alvás megkezdésében
nehézségek az alvás fenntartásában

Az álmatlanság szubjektív rendellenesség, mivel az elalvási nehézség, az alvás fenntartása vagy a rossz alvásminőség szubjektív érzésére utal.

Álmatlanság, az alvászavar sajátosságai

Pontosabban, az álmatlanság a következőkkel jellemezhető:

Elalvási nehézség (kezdeti/korai álmatlanság);
Gyakori és hosszan tartó éjszakai ébredések (fenntartó álmatlanság);
Reggeli korai ébredés (késői álmatlanság);
Ezen nehézségek kombinációja (vegyes vagy általános álmatlanság).

Honnan lehet megállapítani, hogy egy személy álmatlanságban szenved?

Annak érdekében, hogy egy személy valóban jelentős mértékű álmatlanságban szenvedjen, a minimális kritériumok a következők:

az éjszakai elalvás és felébredés időtartama 30 perc vagy annál hosszabb;
heti 3 éjszaka vagy annál nagyobb gyakoriság;
időtartama 6 hónap vagy annál hosszabb.

Bár az álmatlanságot alvászavarként definiálják, olyan következményei vannak, amelyek túlmutatnak az alvási időszakon, és jelentősen befolyásolják az ébrenléti időszakot.

Valójában az alvászavarban szenvedők nappali álmosságról és munkaképességük romlásáról panaszkodnak (Morin, 1993).

Az álmatlanságban szenvedők az álmatlanságban szenvedőkhöz képest szintén magas szintű szorongásról és depresszióról számolnak be.

Az álmatlanság tehát kockázati tényező vagy ok-okozati tényező lehet bizonyos betegségek kialakulásában pszichiátriai rendellenességek (Harvey, 2001; Lichstein, 2000).

Az álmatlanság elterjedt előfordulása

A felnőttek körülbelül 30-50 százaléka tapasztal alkalmanként éjszakai alvási nehézségeket.

Egy hirtelen vagy stresszes esemény álmatlansági epizódot okozhat.

Általában azonban, ha ez az esemény megoldódott, az alvászavarok megszűnnek, ami a probléma átmeneti jellemzőjét jelzi.

Egyes hajlamos személyeknél azonban a nehézség a kiváltó ok megszűnése után is fennállhat.

A felnőttek 6-13%-a felel meg az alvászavar (DSM-5) kritériumainak.

Úgy tűnik, hogy az álmatlanság gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál.

Álmatlanság kezelése

Az álmatlanság kezelésének fő formái a gyógyszeres terápia és a kognitív-viselkedési pszichoterápia.

Gyógyszer alvászavarok kezelésére

Gyakran a gyógyszeres kezelés az álmatlanság első kezelése, amelyet a háziorvosok javasolnak.

A hipnoindukáló gyógyszerek felírása különösen gyakori az időseknél, akik úgy tűnik, kétszer olyan gyakran (14%) használnak altatót, mint az általános népesség (7.4%).

Hipnotikus hatású szerek vagy szorongásoldó szerek (benzodiazepinek) alkalmazása két hétnél tovább nem javasolt.

A hosszan tartó használat mellékhatásokat, például nappali álmosságot és szédülést, valamint megszokást és toleranciát okozhat.

A drasztikus elvonási kísérletek elvonási szindrómát okoznak, amelyet az álmatlanság véres visszatérése (rebound-effektus), a pszichomotoros izgatottság, a szorongás és a remegés jellemez (Gillin, Spinwerber és Johnson, 1989).

Ez arra készteti az álmatlant, hogy ismét vegye be a gyógyszert, és ördögi kört alakít ki.

A hipnotikumok krónikus fogyasztása fontos tényező az alvásprobléma fenntartásában.

Az Insomnia Disorder hosszú távú kezelésére antidepresszáns és nyugtató hatású gyógyszereket (Trazodone) és melatonint is alkalmaznak.

Ez utóbbi különösen az öngyógyításban vált gyakori választássá, azonban alkalmazása csak olyan személyek számára javasolt, akiknél ez a hormon szintje csökkent.

Pszichoterápia alvászavarok kezelésére

Az álmatlanság integrált kognitív-viselkedési kezelése különféle beavatkozási technikák alkalmazását foglalja magában, amelyek kiválasztása a kezdeti felmérés eredményei alapján történik.

Vagyis egy konkrét álmatlan beteg zavarának fenomenológiai jellemzői alapján.

Az insomnia zavar kognitív-viselkedési kezelésének alapját képező beavatkozási technikák a következők:

Oktatás és alváshigiénia: ebben a fázisban az inszomnia etiológiai és fenntartó tényezőit magyarázzák a kognitív-viselkedési modell szerint.

A páciens alapvető tájékoztatást kap az alvásélettanról (alvás szakaszai, belső és külső óra, egyéni eltérések), valamint az alvásminőség javítását szolgáló alváshigiénés szabályokról (pl. mind az alkoholos, mind a koffeintartalmú italok, valamint a dohányzás kerülése az elalvás előtti két órában).

Alváskorlátozás: ez egy olyan technika, amelynek célja, hogy a páciens ágyban töltött időt a ténylegesen alvással töltött idővel párosítsa.

Ingervezérlés: célja, hogy kioltsa az ágy és a hálószoba társítását az alvással össze nem egyeztethető tevékenységekkel (pl. tévézés vagy a következő napi munka megtervezése).

Kognitív szerkezetátalakítás: eljárás az alvással kapcsolatos diszfunkcionális hiedelmek és elvárások megváltoztatására.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

Relaxációs technikák és fantáziadús figyelemelterelés.

A pszichológiai kezelés hatékonysága

Két metaanalízis (Morin, Culbert és Scwartz, 1994; Murtagh és Greenwood, 1995), amelyekben több mint 50, összesen több mint 2000 beteg bevonásával végzett vizsgálat eredményei bizonyították az álmatlanság kognitív-viselkedési terápiájának hatékonyságát. problémák felnőtteknél.

Úgy tűnik, hogy az ingerkontroll és az alváskorlátozás viselkedési technikái az álmatlanság kognitív-viselkedési terápiájának „aktív összetevője”.

A betegek körülbelül 70-80%-a részesül kognitív-viselkedési terápiában, amelynek célja az álmatlanság fenntartásához és súlyosbodásához kapcsolódó kognitív és viselkedési tényezők kiküszöbölése.