Térdpatológiák: a szinoviális plica

By Cristiano Antonino On 8. június 2023.

A szinoviális plica a térd ízületi membránjának megvastagodása, egy vékony kötőszöveti membrán, amely az ízületekben található

Normális körülmények között négy fő redő van a térdben, de a rendellenességért leggyakrabban a mediális patellaredő felelős.

Amikor a szinoviális lebeny megvastagodásáról beszélünk, akkor egy gyakori, de gyakran tünetmentes rendellenességre gondolunk, amely akkor jelentkezik, amikor a lebeny, ahogy megvastagodik, beszorul a kemény szerkezetek közé.

Amikor a szárny begyullad, egyes esetekben fájdalom léphet fel, ami nehézséget okoz a csontos ízületek elcsúsztatásában.

Az adatok azt mutatják, hogy a női nemet jobban érinti ez a rendellenesség, mint a férfiakat.

A szinoviális redők megvastagodása lehet idiopátiás, vagy másodlagos az ízületi szövet trauma vagy gyulladása miatt.

A másodlagos formák a leggyakoribbak, és gyakran sporttevékenység során ismétlődő traumák vagy mikrotraumák, valamint ismétlődő hajlító-nyújtó mozgások miatt következnek be, mint például az olyan tevékenységek során, mint a futás.

A szinoviális plica diagnózisa az orvos által végzett klinikai értékelés és különböző vizsgálatok elvégzésével történik, de ez csak artroszkópos vizsgálat után biztos

Néha elegendő az elvégzett fizikai aktivitás módosítása, pl. a kocogást kerékpározásra cserélni, és ha a térd különösen érzékeny területe van, akkor a fizikai aktivitás után jeget kenjünk be.

Komplikációmentes esetekben 3-6 hónapon belül lassú gyógyulás érhető el.

A kezelés kezdetben konzervatív, azaz néhány hétig tartó gyógykezelést és fizioterápiát foglal magában, utóbbi sikertelensége esetén pedig speciális ollóval és borotvával artroszkópos úton távolítják el a plicát.

Emlékeztetni kell arra, hogy a sebészeti beavatkozást azon betegek számára tartják fenn, akiknél minden konzervatív kezelési mód kudarcot vallott.

Különleges szövődményekről nem számoltak be, bár továbbra is nagyon fontos ennek az állapotnak a diagnosztizálása az érintettek által észlelt kellemetlenségek kiküszöbölése érdekében.

Szinoviális plica tünetek

A szinoviális lebeny tünetei főként az ízület hajlító-nyújtó mozgásai során fellépő térdfájdalom, valamint a gyulladás és az ízületi effúzió jelenléte miatti pszeudoízületi reteszelő epizódok.

A valóságban a szinoviális plica fájdalom ritkán fordul elő elszigetelten; általában a térdfájdalom-szindrómákért felelős egyéb állapotokhoz kapcsolódnak, mint például a meniszkusz szakadás, az Osgood Schlatter-kór (a térdfájdalom leggyakoribb okai között a tibia gumós gyulladása) és a patelláris tendinitis következményei.

A szinoviális plicában szenvedő személy feszültséget is érezhet a térd belső oldalán, amikor az meg van hajlítva.

Ebben a helyzetben tulajdonképpen fájdalmat lehet érezni az érintéskor, és a plica a bőr alatt is érezhető, mint egy zsinór, amely térdmozgás közben elpattan.

Néhány esetben a térd, különösen, ha a plica nagyon be van gyulladva, megduzzadhat a benne lévő gyulladásos folyadékgyülem miatt.

Néha az alany „reggeli pukkanást” észlel az ébredéskor, amikor a térd hajlítása-nyújtása során körülbelül 30–40 fokos hajlítást végez, majd a nap folyamán eltűnik.

A szinoviális plica okai

A gyakorlatban a térd ismétlődő hajlító és nyújtó mozdulatai, például futás közben, de olyan tipikus hétköznapi testhelyzetekben is, mint a lépcsőzés, leereszkedés, lépcsőzés vagy guggolás okozhatják ezt a gyulladást.

Anatómiai szempontból négyféle térdredő létezik

suprapatellaris plica
mediopatellaris redő
parapatelláris redő
infrapatella plica

A gyulladásos tüneteket leggyakrabban okozó plica a mediopatellaris plica.

A krónikus gyulladás fibrózisos állapotot okozhat, aminek következtében a plica elveszti rugalmasságát, rugalmatlanná válik és megvastagodik.

Az eredmény az, hogy a megkeményedett plica beszorul a térdkalács és a femur condylus közé az extenziós mozgás során, fájdalmat okozva a betegben.

Ennek az állapotnak az egyik meglehetősen ritka oka a genu articularis izom hipertónusa, merevsége vagy hipertrófiája lehet, amelynek célja, hogy elkerülje a kapszula beszorulását a térdkalács és a trochlea közé, miközben megnyújtja a térdét.

Ennek az izomnak a túlzott húzása a plica fokozott feszültségéhez vezet, ami növeli a dörzsölő súrlódást a condyluson a térdhajlítás során.

Diagnózis

A szinoviális lebeny diagnózisa alapvetően klinikai jellegű, azaz az orvos által végzett térdvizsgálaton és a beteg kórelőzményén alapul.

Egyes szerzők ezt a léziót (szinoviális lebeny) 4 típusba sorolták:

A TÍPUS: húr alakú szárny
B TÍPUS: keskeny szárny
C TÍPUS: széles szárny
D TÍPUS: három alcsoportra osztható: fenestrált, dupla és törött vödörnyeles plexus

A szinoviális redő azonosítására számos vizsgálatot végeznek, nevezetesen

az extenziós teszt: ha a beteg hanyatt fekszik, térdét 90°-ban behajlítják, a sípcsont gyors kinyújtását kérik, mintha labdába rúgnának, és a teszt pozitívnak minősül, ha ez a mozgás fájdalmat okoz;
a hajlítási teszt: ha a páciens hanyatt fekve, kinyújtott térddel és lefekszik a kanapéról, gyors hajlítást, majd hirtelen leállítást kérünk, amikor a térdét körülbelül 30°-60°-ban behajlítják, ha ez a manőver fájdalmat okoz, akkor a tesztet figyelembe veszik pozitív;
MMP-teszt: az inferior mediális patellofemoralis ízület manuális igénybevételéből áll, ha a páciens a vizsgáló hüvelykujjával fekszik, ami azonosítja a fájdalom jelenlétét. Ha ez a fájdalom 90°-os hajlítással az erő fenntartása mellett csökken, az MPP-teszt pozitívnak minősül.

További vizsgálatok, amelyek a diagnózishoz szükségesek lehetnek, a rotation valgus teszt és a Koshino és Okamoto tartásteszt, azonban ezek megbízhatósága alacsonyabb. Műszeres szempontból az MRI sok értékes információval szolgálhat az orvosnak, de nem biztos, hogy elegendő a normális és a kóros plica megkülönböztetésére.

A hagyományos röntgensugarak szükségesek a térdfájdalom egyéb okainak kiküszöböléséhez, de nem segítenek a plica diagnosztizálásában.

Valójában a legtöbb esetben nincs szükség röntgenfelvételekre, részben azért, mert a szárny nem látható a röntgensugárzás számára, de szükség lehet a térd egyéb elváltozásainak ellenőrzésére.

További segítséget nyújt a mozgásszervi ultrahang, amely lehetővé teszi a lágyrészek jó láthatóságát.

A differenciáldiagnózis során figyelembe veendő patológiák közé tartozik a patellofemoralis szindróma (leggyakrabban) és a mediális meniszkusz sérülések, de a laterális facet hyperpressure szindróma és a Hoffa-szindróma is.

A végleges diagnózis felállításához meglehetősen invazív vizsgálatra, azaz artroszkópiára van szükség, amely abból áll, hogy a térd belsejében egy kamerához és egy televízióhoz csatlakoztatott száloptikai kábelt helyeznek be, amely lehetővé teszi a térd belső oldalának láthatóságát.

A plica szindróma artroszkópos sebészeti beavatkozásai során a kiújulásokon kívül hiányoznak vagy csak kevés szövődmény jelentkezik.

Az alábbiakban felsoroljuk őket:

felületi fertőzések
szeptikus ízületi gyulladás
ízületi effúziók
mélyvénás trombózis
tüdőembólia
iatrogén idegkárosodás
a véredényes hegek iatrogén elváltozásai miatti károsodás
a meniszkusz maradványának fájdalma miatti kudarc
tartós fájdalom
iatrogén porc sérülések
térdmerevség
sántaság
hemarthrosis

Kezelések

A szinoviális plica terápia célja az akut vagy gyulladásos fázis visszafejlése, a végtag pihentetése és nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek szedése, majd a fizioterápia folytatása négyfejű izomzat erősítő és nyújtó gyakorlatokkal az izmok és ízületek helyreállítása érdekében.

Általában az alanynak nem kell mankót használnia.

A gyulladás megszüntetésére fizikoterápiás technikák (lézer, ultrahang és iontoforézis stb.) is használhatók, hasznosak lehetnek a plicába kortizonnal történő beszűrődések.

Általában ezekkel az intézkedésekkel a tünetek visszahúzódnak. Ha viszont a tünetek tartósak, az orvos műtétet javasolhat, amelyre csak bizonyos esetekben van szükség, pl.

ha a tünetek minden bizonnyal a szinoviális lebeny jelenlétéből erednek, egyéb ízületi patológiák hiányában, amelyek ezt indokolhatják;
ha erősen fibrotikus plicát találnak, mivel ezekben az esetekben a konzervatív terápia kevésbé hatékony;
ha chondralis plication elváltozások vannak (azaz barázdák a femoralis condyluson, amelyet a plicációval való érintkezés okoz).

A szinoviális plica műtét szövődményei

A szinoviális lebeny beavatkozása azért fontos, mert súlyos esetekben fibrotikus, zsinórszerű lebenyvé alakulhat.

Az ebből az állapotból eredő szövődmények elkerülése érdekében nagyon fontos, hogy a fokozottan kitett személyek, például a futók, korrigálják a túlzott pronációt nagyobb stabilitású cipőmodellek, esetleg ütésálló talpbetét vagy ortopéd viselésével.