Csontritkulás, beszéljünk a csontok törékenységéről
A csontritkulás egy olyan betegség, amely a csontokat gyengévé és törékennyé teszi, olyannyira törékennyé, hogy egy esés vagy akár egy enyhe stressz, például hajlítás vagy köhögés törést okozhat.
Az oszteoporózissal összefüggő törések leggyakrabban a csípőben, a csuklóban vagy a gerincben fordulnak elő
A csont olyan szövet, amely folyamatosan lebomlik és újjáépül.
A csontritkulás akkor fordul elő, ha az új csont képződése nem tart lépést a régi csont elvesztésével.
Ez tehát egy szisztémás csontrendszeri betegség, amely férfiakat és nőket egyaránt érint.
A gyógyszeres kezelés, az egészséges táplálkozás és a testmozgás segíthet megelőzni a csontvesztést és/vagy erősítheti a már amúgy is gyenge csontokat, így megelőzheti a csontritkulást.
Csontritkulás, tünetek
A csontvesztés korai szakaszában általában nincsenek tünetek.
Ha azonban a csontokat az oszteoporózis meggyengítette, tünetek jelentkezhetnek, amelyek személyenként változhatnak:
- hátfájás, melyet csigolyatörés vagy összeesett csigolya okoz
- magasságvesztés az idő múlásával
- ívelt testtartás
- csontok, amelyek a vártnál sokkal könnyebben törnek
Diagnózis
- Az oszteoporózis diagnosztizálására számos eszközt használnak
- vérvizsgálatok: (hemokróm leukocita formulával, szérumfehérjék elektroforézise, kreatinin, parathormon, D 25-OH vitamin, szervetlen foszfát, TSH reflex és kalcium, szérum telopeptid) lehetővé teszik a csontanyagcsere állapotának felmérését és a másodlagos okok kizárását csontritkulás
- radiográfia: általában akkor írják elő, ha a beteg fájdalmat érez, vagy törés esetén csontritkulás jelenlétét mutathatja ki (a jelentésben az „oszteopénia jelei” lesz olvasható)
- MOC (Computerized Bone Mineralometry): ez a legmegfelelőbb teszt az oszteoporózis diagnosztizálására, mivel lehetővé teszi a csont ásványianyag-sűrűségének pontos mérését a teljes csontvázban vagy a csontvesztésre különösen hajlamos csontkörzetekben
Milyen kezelések hasznosak a csontritkulás leküzdésében
A kezelési javaslatok általában a csonttörés kockázatának becslésén alapulnak.
Ha a kockázat nem magas, a kezelés általában nem tartalmaz gyógyszereket, és a kockázati tényezők módosítására összpontosít.
A biszfoszfonátok
Mind a férfiak, mind a nők esetében, akiknél fokozott a csonttörés kockázata, a csontritkulás kezelésére leggyakrabban felírt gyógyszerek a biszfoszfonátok.
A mellékhatások közé tartozik az émelygés, a hasi fájdalom és a gyomorégés-szerű tünetek.
A biszfoszfonátok intravénás formái nem okoznak kellemetlen érzést a gyomorban, de lázhoz, fejfájáshoz és tartós izomfájdalomhoz vezethetnek akár három napig is.
Monoklonális antitestek
A denozumabot hathavonta szubkután injekcióban adják be.
A legújabb kutatások azt mutatják, hogy nagy a kockázata a gerinc- törések a gyógyszer abbahagyása után.
A biszfoszfonátok nagyon ritka szövődménye az állkapocs oszteonekrózisa.
Ez egy invazív fogászati beavatkozás, például egy fog eltávolítása után fordulhat elő.
Hormonpótló terápia
A hormonpótló terápia (HRT) egy ösztrogén beadásán alapuló gyógyszeres terápia.
A menopauza után, amikor a csontritkulás kockázata megnövekszik, a nők alacsony ösztrogénszintet termelnek: a HRT-vel mérsékelhetők az időszakra jellemző (hőhullámokkal kezdődő) hatások, és egyúttal megelőzhető a csontritkulás kialakulásának kockázata. csontritkulás azoknál a betegeknél, akik nagyobb valószínűséggel szenvednek ettől.
Osteoporosis: kockázati tényezők
A csontok folyamatos megújulásban vannak: új csont keletkezik, és a régi csont lebomlik.
Amikor valaki fiatal, a szervezet gyorsabban termel új csontot, mint ahogy a régi csontot lebontja, és így növeli a csonttömeget.
Az első 20 év után ez a folyamat lelassul: a legtöbb ember 30 éves korára éri el a csonttömeg csúcsát.
Az életkor előrehaladtával a csonttömeg gyorsabban veszít, mint amennyi keletkezik.
A csontritkulás kialakulásának valószínűsége részben a fiatalkorban elért csonttömeg mennyiségétől függ.
A csonttömeg csúcsa némileg öröklődik, és etnikai csoportonként is változik.
Minél magasabb a csúcs, annál több csont van „a bankban”, és annál kevésbé valószínű, hogy az életkor előrehaladtával csontritkulás alakul ki.
Kockázati tényezők
Számos tényező növelheti a csontritkulás kialakulásának valószínűségét, beleértve az életkort, a fajt, az életmódot és az egészségügyi állapotokat és a kezeléseket.
Az oszteoporózis bizonyos kockázati tényezői kívül esnek az emberen, többek között:
- nem: a nőknél sokkal nagyobb eséllyel alakul ki csontritkulás, mint a férfiaknál
- életkor: minél idősebb lesz, annál nagyobb a csontritkulás kockázata
- rassz: nagyobb a csontritkulás kockázata, ha fehér vagy ázsiai származású
- családi anamnézis: ha valamelyik szülője vagy nővére csontritkulásban szenved, nagyobb kockázatot jelent
Hormonszint
A csontritkulás gyakoribb azoknál az embereknél, akiknek szervezetükben túl sok vagy túl kevés hormon van.
Pontosabban, az alacsonyabb nemi hormonszintek általában gyengítik a csontot.
Ezenkívül a menopauzás nők csökkent ösztrogénszintje az egyik legerősebb kockázati tényező a csontritkulás kialakulásában.
A férfiak a tesztoszteronszint fokozatos csökkenését tapasztalják az életkor előrehaladtával.
A prosztatarák-kezelések (amelyek csökkentik a tesztoszteronszintet férfiaknál) és a mellrák-kezelések (amelyek csökkentik az ösztrogénszintet nőknél) valószínűleg felgyorsítják a csontvesztést.
A pajzsmirigyhormon túlzott mennyisége szintén csontvesztést okozhat.
Étrendi tényezők
Az oszteoporózis nagyobb valószínűséggel fordul elő azoknál, akiknél:
- alacsony kalciumbevitel: az egész életen át tartó kalciumhiány szerepet játszik a csontritkulás kialakulásában. Az alacsony kalciumbevitel hozzájárul a csontsűrűség csökkenéséhez, a korai csontvesztéshez és a törések fokozott kockázatához;
- táplálkozási problémák: a táplálékfelvétel erős korlátozása és az alulsúly gyengíti a csontozatot férfiaknál és nőknél egyaránt;
- gyomor-bélrendszeri műtét: a gyomor méretének csökkentésére vagy a bél egy részének eltávolítására irányuló műtét korlátozza a tápanyagok, köztük a kalcium felszívódására rendelkezésre álló felület nagyságát.
Szteroidok és egyéb gyógyszerek
Az orális vagy injekciós kortikoszteroid gyógyszerek, például a prednizon és a kortizon hosszú távú alkalmazása megzavarja a csontrekonstrukciós folyamatot.
A csontritkulást a leküzdésre vagy megelőzésre használt gyógyszerekkel is összefüggésbe hozták
- görcsök
- gastro-oesophagealis reflux
- rák
- transzplantációs kilökődés
A csontritkulás kockázata nagyobb azoknál az embereknél, akiknek egészségügyi problémái vannak, például:
- coeliakia
- gyulladásos bélbetegség
- vese- vagy májbetegség (különösen kolesztatikus)
- rák
- lupus
- myeloma multiplex rheumatoid arthritis
Végül, bizonyos rossz szokások növelhetik a csontritkulás kockázatát
- ülő életmód: a sok időt ülő embereknél nagyobb a csontritkulás kockázata, mint az aktívabbaknál. Bármilyen súlyzós gyakorlat és tevékenység, amely elősegíti az egyensúlyt és a jó testtartást, jótékony hatással van a csontokra, de a séta, futás, ugrás, tánc és súlyemelés különösen előnyösnek tűnik;
- túlzott alkoholfogyasztás: napi kettőnél több alkoholos ital rendszeres fogyasztása növeli a csontritkulás kockázatát;
- dohányzás: a dohány pontos szerepe a csontritkulásban nem tisztázott, de kimutatták, hogy használata hozzájárul a csontgyengeséghez.
Szövődmények
A csonttörések, különösen a gerincben vagy a csípőben, a csontritkulás legsúlyosabb szövődményei.
A csípőtörést gyakran esés okozza, és a sérülést követő első évben rokkantsághoz, sőt a halálozás fokozott kockázatához vezethet.
Egyes esetekben csigolyatörések akkor is előfordulhatnak, ha a személy nem esett el.
A csontok, amelyek a gerincoszlop (csigolyák) is gyűrődésig gyengülhetnek, ami hátfájást, magasságcsökkenést és előrehajló testtartást okozhat.
Csontritkulás – hogyan lehet megelőzni
A helyes étrend és a rendszeres testmozgás elengedhetetlen az egészséges csontozat fenntartásához egész életen át.
Fehérje
A fehérje a csontok egyik építőköve.
Azonban ellentmondásos bizonyítékok állnak rendelkezésre a fehérjebevitel csontsűrűségre gyakorolt hatásáról.
A legtöbb embernek sok fehérje van az étrendjében, másoknak túl kevés.
Ennek semmi köze ahhoz, hogy az ember mennyi húst eszik: a vegetáriánusok és a vegánok elegendő fehérjét kaphatnak étrendjükben, ha szándékosan keresnek megfelelő forrást, például szóját, dióféléket, hüvelyeseket, magvakat a vegánok és vegetáriánusok számára, illetve tejtermékeket és tojást a vegetáriánusok számára.
Az idősek azonban általában kevesebb fehérjét fogyasztanak, ezért pótlásra van szükségük.
Testsúly
Az alulsúly növeli a csontvesztés és a törések lehetőségét, de az is ismert, hogy a túlsúly növeli a törések kockázatát.
Ezért a megfelelő testsúly fenntartása jót tesz csontjainak és általában egészségének.
Kalcium
A 18 és 50 év közötti férfiaknak és nőknek napi 1,000 milligramm kalciumra van szükségük.
Ez a napi mennyiség 1,200 milligrammra nő, amikor a nők 50, a férfiak pedig 70 évesek.
A jó kalciumforrások a következők:
- alacsony zsírtartalmú tejtermékek
- sötétzöld leveles zöldségek
- konzerv lazac vagy szardínia csontokkal
- szójatermékek, például tofu
- kalciummal dúsított gabonafélék
- narancslé
Az étrend-kiegészítőkből és étrendből származó teljes kalciumbevitel nem haladhatja meg a napi 2,000 milligrammot 50 év felettieknél.
D-vitamin
A D-vitamin számos módon javítja a szervezet kalciumfelvételi képességét és javítja a csontok egészségét.
Az emberek megkaphatják a szükséges D-vitamin egy részét a napfényből, de ez nem biztos, hogy jó forrás, ha magas szélességi fokon él, otthon van, rendszeresen használ fényvédőt, vagy kerüli a napozást a bőrrák kockázata miatt.
A csontok egészségének megőrzéséhez szükséges elegendő D-vitaminhoz ezért javasolt, hogy az 51 és 70 év közötti felnőttek napi 600 nemzetközi egységet (NE), 800 éves koruk után pedig 70 NE-t vegyenek be táplálékkal vagy kiegészítőkkel.
Azoknak az embereknek, akik nem rendelkeznek más D-vitaminforrással, és különösen korlátozottan vannak napozva, kiegészítőre lehet szükségük.
A legtöbb multivitamin termék 600-800 NE D-vitamint tartalmaz.
A legtöbb ember számára napi 4,000 NE D-vitamin biztonságos.
Gyakorol
A gyakorlatok segíthetnek erős csontozat kialakításában és lassíthatják a csontvesztést.
A testmozgás jót tesz a csontjainak, függetlenül attól, hogy mikor kezdi el gyakorolni, de akkor lesz a legtöbb haszna, ha fiatalon elkezdi rendszeresen gyakorolni, és egész életében folytatja.
Ideális esetben az erősítő gyakorlatokat súlyzós és egyensúlyi gyakorlatokkal kell kombinálni.
Az erősítő edzés segít megerősíteni a karok és a felső gerinc izmait és csontjait.
A terhelés alatt végzett gyakorlatok, mint például a séta, kocogás, futás, lépcsőzés, ugrálókötél, síelés és nagy hatású sportok, elsősorban a láb, a csípő és az alsó gerinc csontjait érintik.
Végül, az olyan egyensúlygyakorlatok, mint a tai chi, csökkenthetik az esés kockázatát, különösen az életkor előrehaladtával.
Az úszás, a kerékpározás és a gépeken végzett edzés jó szív- és érrendszeri edzést biztosít, de nem javítja a csontok egészségét.
Olvassa el még
Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre
Osteochondrosis: meghatározás, okok, tünetek, diagnózis és kezelés
Csontritkulás: Hogyan lehet felismerni és kezelni
Az oszteoporózisról: Mi az a csont ásványi sűrűségteszt?
Csontritkulás, melyek a gyanús tünetek?
Csontritkulás: meghatározás, tünetek, diagnózis és kezelés
Hátfájás: ez valóban orvosi sürgősség?
Osteogenesis Imperfecta: meghatározás, tünetek, ápolás és orvosi kezelés
Edzésfüggőség: okok, tünetek, diagnózis és kezelés
Rotátor mandzsetta sérülése: mit jelent?
Ínsérülések: mik ezek és miért fordulnak elő
Könyök diszlokáció: Különböző fokok értékelése, betegkezelés és megelőzés
Keresztszalag: Vigyázz a sísérülésekre
Sport és izomsérülés Borjúsérülés Tünettan
Meniszkusz, hogyan kezeli a meniszkás sérüléseket?
Meniszkusz sérülés: tünetek, kezelés és felépülési idő
Elsősegélynyújtás: ACL (Anterior Cruciate Ligament) szakadások kezelése
Elülső keresztszalag sérülés: tünetek, diagnózis és kezelés
Munkával összefüggő mozgásszervi megbetegedések: Mindannyiunk érintett lehet
Patella luxáció: okok, tünetek, diagnózis és kezelés
Térdízületi arthrosis: A gonarthrosis áttekintése
Varus Knee: Mi ez és hogyan kezelik?
Patellaris chondropathia: a jumper térd meghatározása, tünetei, okai, diagnózisa és kezelése
Ugráló térd: A patelláris tendinopathia tünetei, diagnózisa és kezelése
A patella chondropathia tünetei és okai
Egyrekeszes protézis: A válasz a gonartrózisra
Elülső keresztszalag sérülés: tünetek, diagnózis és kezelés
Szalagsérülések: tünetek, diagnózis és kezelés
Térdízületi arthrosis (gonarthrosis): a „testre szabott” protézisek különféle típusai
Rotátormandzsetta sérülései: új, minimálisan invazív terápiák
Térdszalag-szakadás: tünetek és okok
MOP csípőimplantátum: mi ez, és mik a fém előnyei a polietilénen
Csípőfájdalom: okok, tünetek, diagnózis, szövődmények és kezelés
Csípőízületi osteoarthritis: Mi a Coxarthrosis
Miért jön, és hogyan lehet csípőfájdalmat enyhíteni
Csípőízületi gyulladás fiatalkorban: A coxofemoralis ízület porcdegenerációja
Coxalgia: mi ez, és mi a műtét a csípőfájdalmak megszüntetésére?
Lumbago: Mi ez és hogyan kell kezelni
Általános vagy helyi A.? Fedezze fel a különböző típusokat
Intubáció A. alatt: Hogyan működik?
Hogyan működik a helyi érzéstelenítés?
Alapvetőek az aneszteziológusok a légi mentőgyógyászatban?
Epidurális fájdalomcsillapítás műtét után
Lumbális punkció: mi az a gerinccsap?
Lumbálpunkció (gerincérintkezés): miből áll, mire használható
Mi az ágyéki szűkület és hogyan kell kezelni
Az ágyéki gerincszűkület: meghatározás, okok, tünetek, diagnózis és kezelés
Keresztszalag sérülés vagy szakadás: áttekintés
Haglund-kór: okok, tünetek, diagnózis és kezelés