Gyermek epilepszia: pszichológiai segítség

By Cristiano Antonino On May 24, 2023

Az epilepszia esetén nyújtott pszichológiai segítség kiegészíti a kábítószeres kezelést, csökkenti a félelmeket, megvédi a gyermeket a társadalmi elszigeteltségtől, érzelmi és viselkedési zavaroktól

Az epilepszia egy neurológiai betegség, amely nagyon különböző formákban nyilvánul meg, olyannyira, hogy helyesebb epilepsziáról beszélni.

Jellemzőjük a hirtelen, néha nagyon rövid válságok, valamint az idegsejtek csoportjainak, agyunk sejtjeinek intenzív és hirtelen aktiválódása.

Ezeket az elektroencefalogram (EEG) tipikus elváltozásai kísérik, és önkéntelen, részleges vagy generalizált motoros megnyilvánulásokban fejeződnek ki.

Ez a sokféleség nagyon eltérő prognózisokat és életminőséget jelent, amely az érintett gyermek és magának a családnak a jelentős károsodásától a korlátok szinte teljes hiányáig terjed.

GYERMEKEK EGÉSZSÉGE: TUDJ MEG TÖBBET A MEDICHILD-RŐL, HA LÁTOGATJA MEG A VÉSZHELYZETI EXPO SZOBÁT

Az epilepszia az egyik leggyakoribb neurológiai betegség

Az iparosodott országokban 1-ból körülbelül 100 embert érint: ezért a becslések szerint Európában körülbelül 6 millió ember szenved aktív fázisban (azaz tartós görcsrohamokkal és még kezelés alatt álló) epilepsziával, Olaszországban pedig körülbelül 500,000 XNUMX embert érint.

A legmagasabb előfordulási csúcsok a gyermekek és az idősek körében vannak.

Gyakoriságát azonban valószínűleg alábecsülik, mivel pszichológiai és szociális okokból gyakran rejtve marad.

Egy nagyszerű amerikai epileptológus, Lennox azt mondta, hogy az epilepsziás alany többet szenved, mint a betegség miatt, mint ő, mindannak ellenére, amivel ez elsősorban pszichológiai és szociális szinten jár.

Az állandó pszichológiai kontroll tehát nélkülözhetetlen beavatkozás a gyermekkori epilepszia minden fázisában.

Az első kezelési eszköz farmakológiai, ezért antiepileptikumok alkalmazásán alapul.

Ezek nagyon hosszú terápiák, több évig is eltarthatnak, esetenként több gyógyszer kombinációjával is jellemezhető, amelyeket napi 2-3 adagban, meglehetősen rendszeres időközönként kell bevenni.

Időszakos vérvizsgálatokra is szükség van a gyógyszer vérszintjének mérésére és a szervezetre gyakorolt hatásának nyomon követésére.

Figyelembe véve a gyógyszeres kezeléssel járó elkötelezettséget, valamint a gyógyszerek lehetséges mellékhatásait szórványos rohamok, a beteg életminőségét negatívan nem befolyásoló vagy spontán elmúló rohamok esetén lehetséges, hogy a neurológus úgy dönt, hogy nem kezd semmilyen gyógyszeres kezelést.

Az epilepsziás betegek 15-20%-ánál nem sikerül kielégítő rohamkontrollt elérni: ezekben az esetekben gyógyszerrezisztenciáról beszélünk, és olyan alternatív terápiákat, mint a ketogén diéta vagy az idegsebészeti kezelés fontolgat.

Az epilepszia diagnózisa az egyik legnehezebben elfogadható diagnózis

A terápia megkezdése után a pszichoszociális problémák aktuálissá válnak, és gyakran főként szorongásos jellegű pszichés zavarok okozói.

A válságok rendkívül traumatikus hatással vannak mind a gyermekre, mind a szülőkre, tekintettel hirtelen és megrázó természetükre.

A szorongásos tünetek néha annyira elterjedtté válhatnak, hogy pszichoterápiás beavatkozást és további gyógyszeres kezelést igényelnek.

A gyermekkori epilepszia pszichológiai segítségnyújtása magában foglalja a kezdeti értékelési szakaszt, amelyet a rohamok kezdetekor kell elvégezni.

A gyermek nehézségeinek és erőforrásainak leírása fontos prognosztikai jelentőséggel bír, és segít egy lehetséges rehabilitációs kezelés és pszichológiai támogatás, valamint a legmegfelelőbb nevelési és tanítási stratégiák kialakításában.

A pszichológiai eszköznek szükségszerűen figyelembe kell vennie a gyermeket és a szülőpárt, és a kognitív, affektív, neuropszichológiai, családi, szociális és környezeti értékelés globális perspektívájából kell kidolgozni.

Idővel figyelembe kell venni a gyermekek és fiatalok saját klinikai állapotáról, az egész család tapasztalatáról, az esetlegesen észlelt megbélyegzésről és a személyes alkalmazkodási erőforrásokról alkotott képét.

Az epilepszia nemcsak kognitív, hanem érzelmi és viselkedési szempontból is veszélyt jelenthet a gyermek fejlődésére.

Az egyik leggyakoribb pszichológiai következménye a család túlzott védelme és a diagnózis eltitkolására való hajlam.

A válságesemény inkább gátolja a serdülő természetes autonómia-vágyát, ezáltal veszélyezteti társadalmi integrációját.

Az iskolai és közösségi környezetben előforduló diszkrimináció gyakran abból a sokkból és félelemből fakad, hogy nem tudjuk, mit kell tenni epilepsziás roham alatt.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

Az értékelés és a pszichológiai támogatás már a diagnózis felállításától és a kezelési folyamat legkényesebb szakaszaiban javasolt: ez az úgynevezett „kiindulási állapot”, a kezdeti értékelés, amelytől kezdve az epilepszia lefolyásának időbeni, valamint a kognitív, ill. neuropszichológiai fejlődés és olyan funkciók, mint a figyelem, a memória és a nyelv.

A diagnózis felállításakor vagy a kezelés során alkalmazkodási nehézségek vagy érzelmi zavarok léphetnek fel, ezért pszichológiai támogatásra van szükség.

A pszichológiai értékelést idővel meg kell ismételni, különösen a gyermek növekedési szakaszában és a terápia fontos változásai során, hogy megjósolhassuk a legmegfelelőbb pszichológiai támogatást.

Pszichológiai támogatást javallunk, hogy elősegítse

Megerősítő és alkalmazkodási mechanizmusok;
A neurológus terápiáinak és indikációinak betartása;
A válságokkal kapcsolatos félelmek és szorongások csökkentése;
A gyermek védelme a társadalmi elszigeteltségtől, az érzelmi és viselkedési zavaroktól.

A kezdeti pszichológiai értékelésből kirajzolódnak a lehetséges pszichológiai terápiák, mint pl

Interjúk támogatása a szülőkkel;
Pszichopedagógiai vagy szülőképző terápiák, a legelterjedtebb rehabilitációs kezelésekkel (fizioterápia, pszichomotorizálás, logopédia) kombinálva;
pszichoterápia;

Fókuszcsoportok vagy kölcsönös segítő és támogató csoportok és felhatalmazást fejlesztő projektek a gondozási menedzsmentben való tudatos részvétel érdekében.

A csoportban való összehasonlítás elősegíti a személyes pszichológiai alkalmazkodási stratégiákat, a kényelmet és az ellenálló képességet, azaz a nehézségekkel szembeni reakcióképességet.

Az epilepsziával küzdő serdülők döntő kérdései az autonómia, a jövő és a társak általi elfogadás.

Az erről való beszélgetés a csoportos és társas kapcsolatokat a védelem, a tudatosítás és a tájékoztatás eszközévé alakítja, és megnyugtatóbbá teszi a gyerekek által látogatott helyeket (iskola, sport, utazás).